A betört ablak elméletről magyar nyelven is sokfelé olvashattok, ebben a cikkben például Malcolm Gladwell tolmácsolásában. A James Q. Wilson és George Kelling kriminológusok által bemutatott elmélet lényege röviden: a bűnözés a rendetlenség elkerülhetetlen következménye. Ha betörnek egy ablakot és kijavítatlanul marad, az arra járók azt gondolják, hogy senki nem törődik a házzal. Hamarosan egyre több ablakot törnek be, és az anarchia szelleme az épülettől az utcára terjed; jelzést adva arra, hogy mindent szabad.

Egy városban viszonylag kis problémák – graffiti, köztéri rendetlenség, zűrzavar, agresszív koldulás – azonosíthatók a betört ablakkal. Ezek mind felhívásnak számítanak komolyabb bűncselekmények elkövetésére. Gladwell szerint e hatás felismerése és az ezt követő szisztematikus munka segítette például New York legbalhésabb részeinek megtisztítását a kilencvenes évek elején.

Betört ablak elmélete
Rend a lelke mindennek?

Csak mert valószerű, nem biztos, hogy igaz is

Alkotó rendetlenség című könyvében azonban Tim Harford arról ír, hogy csak mert egy elmélet valószerű, nem feltétlenül igaz is. Véleménye szerint a teória atyjai, Kelling és Wilson szándékoltan úgy szőtték történetük szálait, hogy az oksági viszonyok egyértelműnek tűnjenek. Ám ok és okozat a valóságban kibogozhatatlanul egymásba gabalyodhat.

“Az igazság az, hogy a társadalomtudományok mindeddig nemigen tudták alátámasztani a rendfenntartás töröttablak-elméletét, és arra sem találtak egyértelmű bizonyítékokat, hogy e teóriát illeti-e az elismerés a New York-i bűnözési hullám 1990-es évekbeli megfékezéséért. A bűncselekmények számának visszaesését sokféleképpen magyarázzák. De a hitelességre számot tartó magyarázatok kalkulálnak a ténnyel, hogy a bűnözés ekkoriban nem csupán New Yorkban, de szerte az Egyesült Államokban visszaesett.”

– írja Harford.

A hatás “csekélyebb mértékű”

Áttekintette az állítólagos bizonyítékokat a Lökonómia könyvekkel híressé vált Steve Levitt is. Az amerikai közgazdász arra a következtetésre jutott, hogy a bűnözés visszaesésének időzítését, mértékét és földrajzi mintázatát minden valószínűség szerint a következő tényezők magyarázzák:

– A rendőri erők létszámának növelése.

– A börtönbüntetések számának a növekedése.

– A crack használatának alábbhagyása.

– Az abortusz 1970-es években bekövetkezett legalizálása, amelynek következtében csökkent a nem kívánt gyermekek száma.

– Valamint a tény, hogy amióta az 1970-es évek végén beszüntették az ólomtartalmú benzin forgalmazását, a gyermekek kognitív fejlődése kedvező irányba haladt. És ekként – némi fáziskéséssel – a bűnelkövetők száma is csökkent.

Levitt végkövetkeztetése szerint “a rendfenntartó stratégiák New York-i bűnözési statisztikákra gyakorolt hatását eltúlozzák, a szóban forgó hatás az állítólagosnál feltehetően országos szinten is jóval csekélyebb mértékű.”

Könyvében Harford elismeri, hogy a rend felbomlásának bizonyos formáit minden további indok nélkül orvosolni kell. De szerinte “megdöbbentő, milyen könnyen abba az illúzióba ringatjuk magunkat a régi közhely nyomán, miszerint a tisztaság fél egészség, hogy a rendetlenség valamiféle gonosz kórság hírnöke”.

Idővel Wilson és Kelling sem gondolták már ugyanazt

“A betört ablak félrevezető metafora volt. A gyakorlatban a hétköznapi embereket korlátozták, szabályozták és büntették” – ezt már az Emberiség című könyv szerzője, Rutger Bregman holland történész-író teszi hozzá az elmélethez.

Wilson és Kelling teóriáját ugyanis egy William Bratton nevű New York-i rendőrparancsnok is magáévá tette. A betört ablakok elméletéből kiindulva Bratton hadat üzent minden nagyvárosi “devienciának”: a bliccelőknek, a közterületen alkoholt fogyasztóknak, a rendőröket ugratókat, a biztonsági öv nélkül utazóknak, a metróban táncolóknak, stb. A jól hangzó elmélet egyre több mondvacsinált letartóztatáshoz vezetett New Yorkban, és a rendőrségi statisztikák kozmetikázása is nagyüzemivé vált.

“A bűnözés zuhanórepülésbe kezdett, a letartóztatások száma az egekben volt, és Bratton rendőrfőkapitányt New York hőseként ünnepelték. A valóságban bűnözők járkáltak szabadlábon, miközben több ezer ártatlan embert gyanúsítottként kezeltek.”

– mutat rá Bregman.

A holland történész szerint idővel az elmélet létrehozói sem egyformán gondoltak megfigyelésük gyakorlati alkalmazóira. Wilson egészen a 2012-ben bekövetkezett haláláig kitartott amellett, hogy a Bratton megközelítése bombasiker volt. Társszerzője, George Kelling azonban úgy érezte, hogy a betört ablak elméletét túl gyakran félreértelmezték, és nem megfelelően alkalmazták. Ő mindig is magukra a betört ablakokra helyezte volna a hangsúlyt, nem a lehető legtöbb fekete és latin állampolgár letartóztatására és zaklatására – írja Bregman.

Fotó: pexels.com | thr3 eyes / Unsplash

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!