A betört ablak elméletről magyar nyelven is sokfelé olvashattok, ebben a cikkben például Malcolm Gladwell tolmácsolásában. A James Q. Wilson és George Kelling kriminológusok által bemutatott elmélet lényege röviden: a bűnözés a rendetlenség elkerülhetetlen következménye. Ha betörnek egy ablakot és kijavítatlanul marad, az arra járók azt gondolják, hogy senki nem törődik a házzal. Hamarosan egyre több ablakot törnek be, és az anarchia szelleme az épülettől az utcára terjed; jelzést adva arra, hogy mindent szabad.
Egy városban viszonylag kis problémák – graffiti, köztéri rendetlenség, zűrzavar, agresszív koldulás – azonosíthatók a betört ablakkal. Ezek mind felhívásnak számítanak komolyabb bűncselekmények elkövetésére. Gladwell szerint e hatás felismerése és az ezt követő szisztematikus munka segítette például New York legbalhésabb részeinek megtisztítását a kilencvenes évek elején.

Csak mert valószerű, nem biztos, hogy igaz is
Alkotó rendetlenség című könyvében azonban Tim Harford arról ír, hogy csak mert egy elmélet valószerű, nem feltétlenül igaz is. Véleménye szerint a teória atyjai, Kelling és Wilson szándékoltan úgy szőtték történetük szálait, hogy az oksági viszonyok egyértelműnek tűnjenek. Ám ok és okozat a valóságban kibogozhatatlanul egymásba gabalyodhat.
“Az igazság az, hogy a társadalomtudományok mindeddig nemigen tudták alátámasztani a rendfenntartás töröttablak-elméletét, és arra sem találtak egyértelmű bizonyítékokat, hogy e teóriát illeti-e az elismerés a New York-i bűnözési hullám 1990-es évekbeli megfékezéséért. A bűncselekmények számának visszaesését sokféleképpen magyarázzák. De a hitelességre számot tartó magyarázatok kalkulálnak a ténnyel, hogy a bűnözés ekkoriban nem csupán New Yorkban, de szerte az Egyesült Államokban visszaesett.”
– írja Harford.
A hatás “csekélyebb mértékű”
Áttekintette az állítólagos bizonyítékokat a Lökonómia könyvekkel híressé vált Steve Levitt is. Az amerikai közgazdász arra a következtetésre jutott, hogy a bűnözés visszaesésének időzítését, mértékét és földrajzi mintázatát minden valószínűség szerint a következő tényezők magyarázzák:
– A rendőri erők létszámának növelése.
– A börtönbüntetések számának a növekedése.
– A crack használatának alábbhagyása.
– Az abortusz 1970-es években bekövetkezett legalizálása, amelynek következtében csökkent a nem kívánt gyermekek száma.
– Valamint a tény, hogy amióta az 1970-es évek végén beszüntették az ólomtartalmú benzin forgalmazását, a gyermekek kognitív fejlődése kedvező irányba haladt. És ekként – némi fáziskéséssel – a bűnelkövetők száma is csökkent.
Levitt végkövetkeztetése szerint “a rendfenntartó stratégiák New York-i bűnözési statisztikákra gyakorolt hatását eltúlozzák, a szóban forgó hatás az állítólagosnál feltehetően országos szinten is jóval csekélyebb mértékű.”
Könyvében Harford elismeri, hogy a rend felbomlásának bizonyos formáit minden további indok nélkül orvosolni kell. De szerinte “megdöbbentő, milyen könnyen abba az illúzióba ringatjuk magunkat a régi közhely nyomán, miszerint a tisztaság fél egészség, hogy a rendetlenség valamiféle gonosz kórság hírnöke”.
Idővel Wilson és Kelling sem gondolták már ugyanazt
“A betört ablak félrevezető metafora volt. A gyakorlatban a hétköznapi embereket korlátozták, szabályozták és büntették” – ezt már az Emberiség című könyv szerzője, Rutger Bregman holland történész-író teszi hozzá az elmélethez.
Wilson és Kelling teóriáját ugyanis egy William Bratton nevű New York-i rendőrparancsnok is magáévá tette. A betört ablakok elméletéből kiindulva Bratton hadat üzent minden nagyvárosi “devienciának”: a bliccelőknek, a közterületen alkoholt fogyasztóknak, a rendőröket ugratókat, a biztonsági öv nélkül utazóknak, a metróban táncolóknak, stb. A jól hangzó elmélet egyre több mondvacsinált letartóztatáshoz vezetett New Yorkban, és a rendőrségi statisztikák kozmetikázása is nagyüzemivé vált.
“A bűnözés zuhanórepülésbe kezdett, a letartóztatások száma az egekben volt, és Bratton rendőrfőkapitányt New York hőseként ünnepelték. A valóságban bűnözők járkáltak szabadlábon, miközben több ezer ártatlan embert gyanúsítottként kezeltek.”
– mutat rá Bregman.
A holland történész szerint idővel az elmélet létrehozói sem egyformán gondoltak megfigyelésük gyakorlati alkalmazóira. Wilson egészen a 2012-ben bekövetkezett haláláig kitartott amellett, hogy a Bratton megközelítése bombasiker volt. Társszerzője, George Kelling azonban úgy érezte, hogy a betört ablak elméletét túl gyakran félreértelmezték, és nem megfelelően alkalmazták. Ő mindig is magukra a betört ablakokra helyezte volna a hangsúlyt, nem a lehető legtöbb fekete és latin állampolgár letartóztatására és zaklatására – írja Bregman.
Fotó: pexels.com | thr3 eyes / Unsplash
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
A kriminológia már jó ideje meghaladottnak tekinti, de nem azért mert tudományosan igazolható módszerrel nehezen támasztható alá, hanem mert ha helyesnek tételezzük is fel, az alkalmazása az elérhető előnyökhöz képest aránytalan és felesleges jogkorlátozással jár, ami drága, hatékonytalan és emberi jogi szempontból is indokolhatatlan. De például, egyes (visszafelé) fejlődő országokban néhány éve döntöttek csak úgy hogy 150 ezer forintos pénzbüntetéssel vagy 60 napi elzárással büntetik a hajléktalanságot mint a bűnözés melegágyát, ami mára egy AB ítéletnek köszönhetően közmunkává szelídült.
Azért “cáfolatnak” ez a cikk is erős… :-D A felsorolt faktorok (rendőrség létszáma, crack visszaszorulása, kevesebb nem kívánt gyerek felnövése stb.) mellé plusz egynek bátran, igen bátran írjuk be az (épített) környezet rendezettsége iránti igényességet és erőfeszítéseket is. Mert a “betört ablakok” (graffiti, rongálás, szemetelés, agresszív kéregetés, szipusok által támasztott falak stb.) ELLENTÉTE a jó közvilágítás, az éber és rendőrségre telefonáló lakóközösség, telephelyeken az aktív biztonsági őrség stb. Ha “betört ablakok” vannak, az arra enged következtetni, hogy ott a közvilágítás, járőrözés nem elégséges, a lakók illetve tulajdonosok ingerküszöbe túl magas ahhoz, hogy a kisebb bűncselekmények ellen fellépjenek stb.
A kriminológiában nagyon régen meghaladták az egyes, univerzális stb. szuper-elméleteket… A betört ablakok elméletét helyén kell kezelni; nem tudunk vele elkerülni se bankrablást, se százmilliós adócsalást, de (remélhetőleg) élhető* környezetet teremtünk, aminek egy összetevője az utcai bűnözés** hiánya is.
*: “élhető” a többségi középosztály fogalmai szerint; de mivel a törvények is őrájuk vannak szabva, tekinthetjük ezt ökölszabálynak is.
**: “utcai bűnözés” nem csak a Btk. Különös részében írt cselekmények, de éppen így a szabálysértések és a még szabálysértési szintet el nem érő devianciák is ide tartoznak.
betört ablakok “kicsiben”: a szemét vonzza a szemetet (nem elmélet) ténye.. Könnyű kipróbálni pro és kontra. Bárhová leteszel egy szemétkupacot, heteken belől szeméthegy lesz belőle. Ha folyamatosan tisztán tartod, nem alakul ki a kupac sem..
(sajnos tapasztalat)