Ebben a bejegyzésben nem arról lesz szó, hány fiatal halálát okozták már ilyen szájtok az elmúlt hónapokban, mert ezt még az ügyben nyomozó hatóságok sem tudják biztosan. Nem is arról, hogy szülőként milyen jelekre érdemes figyelni, mert ezt sokfelé megírták már. (És – mint az a továbbiakból kiderül – egyáltalán nem biztos, hogy tényleg ezekre kell figyelni.)
A média felelősségéről lesz benne szó, de nem feltétlenül arról, hogy odaírja-e egy lap – egyébként nagyon helyesen – öngyilkosságokkal foglalkozó cikkei végére: mi a teendő, ha valaki úgy érzi, neki vagy ismerősének segítségre lenne szüksége. Hanem arról, hogy miként erősíthet fel a média nem mindig önzetlen (lásd még klikkvadászat) figyelmeztető szándéka marginális jelenségeket.
Marginális jelenségek felerősítése
A Kék-bálna-ügyben tetten érhető egy korábban már itt is elemzett jelenség, amely röviden így foglalható össze: berobban egy tudósítás valami vad dologról, a média rácuppan, és heteken át nem engedi. Ezalatt szakértők és szakértőknek látszó egyének szólalnak meg, állítólagos esetek és áldozatok kerülnek elő. Újságírók nemlétező összefüggéseket tárnak fel, és a végén nemritkán a politika is bekapcsolódik – rossz esetben valami suta, még rosszabb esetben valami céltévesztett intézkedéssel.
Ez a kitüntett figyelem ráadásul nemcsak indokolatlan félelmet ébreszt a hírolvasókban, hanem esetenként gondolatokat ültet el bizonyos emberek fejében. Ezzel korábban egyedi – vagy néha egyenesen kitalált – esetek tömeges előfordulását előidézve.
Hasonlóra volt példa 2011-ben a vodkatamponos riogatás, 2013-ban a random utcai kiütésekről beszámoló knockout-hisztéria, 2014-ben a trollok által a médiába fújt bikinihíd-ügy, 2015-ben a paracetamol-kihívás, 2016-ban az Amerikából kiindulva az egész nyugati világot behálózó bohóchisztéria vagy épp a melegek kollektív megbélyegzésére alkalmas szexrulett.
Félrekezelt társadalmi probléma
A Kék bálna-ügy Oroszországból indult 2016-ban, ahonnan olyan beszámolók is érkeztek már, hogy több mint száz fiatal halálát okozták az öngyilkosságra buzdító oldalak. Ezt a Radio Free Europe februári cikke szerint nem sikerült bizonyítani, persze nem is könnyű. Azóta érkeztek már hírek más posztszovjet országokból is, legutóbb pedig Lengyelországban ütötte fel a fejét a jelenség – sajtóbeszámolók szerint ott is (szak-)politikai ügy lett belőle.
Az öngyilkosságra buzdító oldalak ügyében sok szakértő és nemszakértő hallatja hangját (és igen, mielőtt felmerülne, hogy ez itt most egy übervélemény, ezt a cikket is az utóbbiak közé sorolom). A szülők félelmeit meglovagló politikusok amiatt aggódnak, hogy idegen erők elveszejtik az ország fiatalságát (Oroszországban az ukránokra, Ukrajnában és Bulgáriában az oroszokra mutogatnak). A pszichológusok attól tartanak, hogy az internetes oldalak emlegetése elfedi azokat a valós problémákat, amelyek oda vezetnek, hogy egy fiatal felkeressen egy ilyen oldalt. Az aktivisták pedig amiatt, hogy a net bűnbakká való kikiáltása hozzájárulhat az internetezés korlátozásához.
Minél nagyobb a médiahájp a jelenség körül, annál nagyobb a nyomás
– a sajtón, hogy még szenzációsabb részletekkel álljon elő,
– a politikán, hogy (bármilyen) megoldást keressen a problémára,
– a rendőrségen, hogy (bármilyen) összefüggéseket találjon,
– a szülőkön, akik gyerekük biztonsága miatt aggódnak,
– és a netező tinédzsereken, akik megfulladnak a hirtelen jött kitüntett szülői figyelemtől (és amit ők esetleg zaklatásként élnek meg).
Nem utolsósorban nagyobb az esélye annak is, hogy az öngyilkosság gondolatával foglalkozók a hírek hatására szakszerű segítség helyett a net sötét bugyraiban kezdjenek el megoldást keresni a problémájukra.
Mik a tények?
Ezért aztán a hangzatos címek és spekulációk helyett érdemesebb a tényekre szorítkozni:
– A posztszovjet országok némelyikében valóban magas a fiatalok által elkövetett öngyilkosságok száma (Oroszországban például 2013-ban 461 kiskorú vetett véget az életének).
– Az érintett nyelvterületeken valóban léteznek olyan oldalak, amelyek fő témája az öngyilkosság, de elsősorban nem a problémamegoldás felől közelítik a résztvevőket. Ez komoly probléma, de ezeknek az oldalaknak a tényleges szerepét a véghezvitt öngyilkosságokban nehéz bizonyítani (például ha egy adott öngyilkos oldal tagjai között nagyobb az elkövetett öngyilkosságok aránya, annak az is oka lehet, hogy az adott csoportban főként depresszióra, öngyilkosságra hajlamos fiatalok verődtek össze).
– Ha az internetet kiáltjuk ki főbűnösnek, elfedjük a tragédiákhoz vezető valódi okokat (például a családi, iskolai, baráti és egyéb környezeti konfliktusokat).
– És fegyvert adunk azok kezébe, akik ezt a társadalmi félelmet szabadságkorlátozó intézkedések meghozatalára vagy propagandacélokra használnák (például korlátoznák az internetet, monitoroznák a felhasználókat vagy feszültséget szítanának).
Újságíróként illetve szülőként ezeket érdemes figyelemben tartani az erről szóló hírek tálalásakor illetve olvasásakor. Ha pedig úgy érzed, segítségre lenne szükséged, olvasd el ezt az oldalt.
Update | Ahogy az várható volt, a jelenség Magyarországra is begyűrűzött, és nem éppen a legfelelősségteljesebb újságírói tálalásban. A bombát az egyik friss bulvárlap robbantotta, amely néhány napon belül két állítólagos magyar áldozatról is beszámolt. Ahogy az Index viszont megjegyzi: az újság szerint az egyik érintett esete 2016 januárjában történt, a fiú pedig még korábban, 2015 novemberében lett öngyilkos – jóval a Kék bálna játék kelet-európai felbukkanása előtt. A Hajdú-Bihar Megyei Rendőr-főkapitányság szerint mindkét ügyben lezárták a vizsgálatot, amelyben “bűncselekményre utaló adat, körülmény nem merült fel”. A sajtóhírek kapcsán az ORFK kommunikációs szolgálata a tudatos internethasználatra szólított fel, mind a szülőknek, mind a gyerekeknek tanácsokat adva.
Illusztráció: pexels.com
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Full kamu az egész a sok nyomorék 10 éves elhiszi és elárasztja vele a netet. GYK-n meg a magyar YT videók alatt már minden második 10 évesenek ebbe halt meg az egyik barátja/barátnője/anyja/kutyája stb… Hiába próbálod elmagyarázni nekik hogy úgy kamu ahogy van, (ráadásul április 1-én kezdett terjedni) a válaszuk olyasmi lesz hogy “hüje vagy ez igaz!44!” “retardált ez igaz én tudom mert orszrok találtak ki elmebtge orszkok”. Szörnyű ennyien elhiszik.
A médiahype káros következményei között azt is megemlíteném, hogy így tudomást szereztek róla az unatkozó, 13-16 éves, amúgyis életkori sajátosságaként az öngyilkosság témakörével, a társadalmi megfeleléssel foglalkozó réteg, akik, már csak divatból is, elkezdték játszani a játékot. Kíváncsiak tényleg jön-e a gestapo ha nem végzik el a feladatot, őt is fogják e fenyegetni vagy zsarolni, arra persze nem gondolnak, hogy mi van ha tényleg? Persze racionálisan semmi alapja nincsen, hogy majd idejön egy orosz bérgyilkos és tényleg, fizetség nélkül, kivégezze a családját az illetőnek… Ezek a facebook csoportok inkább olyan gyerekekből állnak akik majmolják a faszságot, divatból, feltűnési viszketegségből vágják az ereiket és divatból töltik le a kék bálnát is.
Balfasz nyomorék unatkozó kis hülyegyerekek!Takarodjatok a kertbe kapálni,az hasznos!Nem lesz este kedvetek eret vagdosni meg tetőn sétálgatni.
Az sokat segítene ha az öngyilkosjelölteket nem úgy kezelnék, mint valami állatot akit visznek a zárt osztályra, leszedálják majd addig kínozzák a gyógyszerekkel és az ottani körülményekkel, amíg végül mind azt mondja, hogy nem akar öngyilkos lenni, pedig még jobban öngyilkos akar lenni ilyen traumák elszenvedése után.
Engedélyezni kéne az öngyilkosságot, egy embernek ahogy az élethez joga van, a halálhoz is, legalább aki már 18 elmúlt, hadd döntse már el, hogy akar-e még élni vagy nem. Nem kényszeríthető senki arra, hogy évtizedekig szenvedjen.
Biztos vagyok benne hogy nem játszanak, mivel nem is létezik. :) Ha meg létezne is kétlem hogy a 14 éves unatkozó gyerek megtanulna oroszul csak azért hogy játsszon. :) Sajnos a hülyeségre nincs ellenszer.
Köszönöm a rövid cikket! Jó látni, hogy van olyan újságíró aki nem ferdít orosz témákkal kacsolatban!
Én már egyre többször látom, hogy a magyar újságírok, mivel nem tudnak oroszul, angol oldalakról gyűjtenek információt, vagy egyszerűen egy angol cikket szószerint lefordítanak. Arról már nem is beszélve, hogy max. 1-2 cikket olvasnak/használnak fel forrásként ( a kék bálnánál is ugyanezt tapasztalom).Nemrég az egyik újságíró megosztott cikke alá facebookon odaírtam, hogy mik a hibás részek a cikkében. Erre végül az volt a válasza hogy ha mutatok egy olyan angol cikket ami az igazam bizonyítja akkor átírja. Én küldtem neki, de szerinte az nem volt hiteles .__. .
Most csütörtökön (2017-04-06) a közszolgálati Kossuth rádió, mint valós veszély foglalkozott egy külön műsorban szakértők bevonásával a “Kék bálnával”. :(
12:30 “Ütköző délben”
http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2017-04-06
Zsebibaba
2017. április 04. kedd – 13:24 .
“Engedélyezni kéne az öngyilkosságot,”
Az öngyilkosságot nem tiltja semmi, szóval kérésed meghallgatásra talált.
A legnagyobb baj ezzel a cikkel, hogy a képen egy megaptera van, ami ugye nem kék bálna.
A képen nem kék bálna van, hanem egy hosszúszárnyú bálna.
Szerintem meg zöld elefánt!
“Ahogy az Index viszont megjegyzi: az újság szerint az egyik érintett esete 2016 januárjában történt, a fiú pedig még korábban, 2015 novemberében lett öngyilkos”
A Zsindexen az se igaz, amit kérdeznek. Egy legalja szar kamu viccoldal, nagyjából a 4chan-féle selejtekkel egyenértékű. Ami ott van, annak az ellenkezője az igaz.