Így csapják be olvasóikat a bulvárlapok

Az egyes pontokhoz a blog szerzője a brit bulvárlapok gyakorlatából hoz példákat, de egyrészt ezeket az újságokat idehaza is sokan olvassák, használják forrásként, másrészt az itteni lapok is élnek hasonló eszközökkel. Lássuk, mely megtévesztési technikákra érdemes figyelni!

1. Csaló cím

Azok az esetek, amikor a figyelemkeltő, hatásvadász cím teljesen mást sugall, mint amit az olvasó a cikkben kap. Gyakori módja az effajta trükközésnek, hogy a címben egy teljesen irreleváns megszólaló (mondjuk, egy névtelen fórumozó) mondatait idézik, vagy amikor a címben használt mondatot az eredeti szövegkörnyezetből kiemelve futtatják meg idézőjelben.

2. A tények eltemetése

Különösen a hosszú online angol bulvárcikkek gyakori technikája, hogy a figyelemfelkeltő cím, a többsoros lead után a cikktörzsben hosszan és képekkel illusztrálva részletezik azt, amit a bevezetőben már beharangoztak. És csak az anyag legvégén, mintegy mellékesen írják meg, hogy valójában ez 1.) csak egy cég PR-hírverése, 2.) egy figyelemfelhívó kampány, 3.) egyesek szerint nem is igaz, 4.) valami másról van szó, ami totálisan annullálja, vagy legalábbis zárójelbe teszi a korábban összehordottakat.

3. Trükközés a számokkal

A lapok néha csak hasraütésszerűen mutatnak valami netről leszedett statisztikát, máskor pedig a teljes környezetből kiemelve, magyarázat nélkül közölnek egy számot egy terjedelmes jelentésből. Természetesen azt, amelyik állításukat leginkább alátámasztja, miközben az idézett jelentés végső konklúziója talán épp ellentétes az általuk leírtakkal.

4. Nem-történetek használata

A Tabloid Corrections szerint ezt a technikát leginkább bizonyos személyek lejáratása érdekében használják, amikor a semmiből felépítenek egy cikket, majd azt ellátják hangzatos címmel. Például megírják, hogy 1.) az adott személy egy teremben volt egy sötét alakkal, amiből azonnal valami kapcsolatfélét sakkoznak ki, 2.) valaki gyanús személyekkel áll kapcsolatban a Twitteren (miközben mindenkit visszakövet, aki bejelöli), 3.) a besározni kívánt személy egyik alkalmazottja ezt meg azt írta ki a Facebookra, stb.

5. Állítások komoly bizonyíték nélkül

A nem-történethez hasonlóan itt is arról van szó, hogy – bár a cím sokat ígér – a cikket figyelmesen végigolvasva kiderül, hogy valójában csupán egy szóbeszédről van szó. Vagy épp egyetlen, a történet szempontjából mélyen érintett ember véleményéről.

6. Magát megnevezni nem kívánó források használata

Ami komoly lapoknál esetenként a forrás védelmét hivatott biztosítani, azt bulvárlapok gyakran használják arra, hogy kitalált infóikat belecsepegtessék anyagaikba. A Tabloid Corrections által példának hozott történetről korábban itt is szó esett: az alábbi sztori érdekessége, hogy a forrás mellett még a főszereplő nevét sem hozták nyilvánosságra, megnehezítve ezzel a történet ellenőrzését.

7. Kamu kapcsolódások

Klasszikus bulvártechnika rámutatni egy problémára, majd olyanokat okolni emiatt, akiknek nincs közük az adott kérdéshez. Nagy-Britanniában az elmúlt években az EU volt a felelős mindenért a vudutól kezdve az árvízválságig bezáróan. Néha igazi kapcsolatra sincs szükség a két dolog között: elég csupán megemlíteni az adott problémakört, majd elmerengeni néhány mondattal az EU működésén, és hagyni, hogy az olvasók összekapcsolják a dolgokat.

8. Kiemelés az eredeti kontextusból

Legyen szó egy statisztikai adatról vagy egy idézetről, annak jelentéséhez tisztában kell lenni a nagyobb képpel is – miről szól, hogyan készült a számok alapjául szolgáló felmérés, illetve mi hangzott el az idézett mondat előtt és után. Például erre a blog azt a Daily Mail cikket hozza, amely – egy lengyel sofőr által okozott baleset után – arról számolt be: 17 külföldi sofőrt értek tetten sms-ezés közben – azt sugallva, mintha ez nem egy általános közlekedési probléma lenne a brit utakon, hanem csak az idegen sofőrökhöz lenne köthető.

Hogyan leplezhetjük le a fentiek tükrében a bulvárlapokat?

A Tabloid Corrections az alábbiakat javasolja:

– Olvassuk végig az egész cikket, és ellenőrizzük a következetlenségeket. Valóban arról szól a cikk, amit a címe sugallt? Nem cáfolják meg a lap alján a lap tetején nagy csinnadrattával beharangozott szenzációt?

– Ha a cikk egy statisztikán alapul, próbáljuk felkutatni a számok eredeti forrását. Ellenőrizzük, helyesen idézték-e.

– Ellenőrizzük az adatok pártatlanságát. Ki készítette a felmérést – esetleg maga az újság (mondjuk, egy saját online felmérés alapján), vagy egy pártosságáról ismert szervezet? Ez persze még nem jelenti feltétlenül, hogy a számok hamisak lennének, de értelmezésükkor érdemes ezeket az infókat is fejben tartani.

– Csekkoljuk az állítások alátámasztására használt bizonyítékokat. Névvel idéznek valakit, akinek érdemes adni a szavára? Esetleg név nélkül megszólaltatott forrásra hivatkoznak? Az állítást más is alátámasztja, vagy csak egy embert szólaltattak meg? Van neki valami érintettsége az ügyben? Vagy ami még ennél is rosszabb: az egész cikk egy szóbeszéd alapján készült?

– Idézetek esetén keressük meg a teljes interjút vagy megnyilatkozást, és ellenőrizzük: helyesen használták, emelték-e ki az eredeti szövegfolyamból.

A bulvárlapok trükkjeivel egyébként már 2009-ben is foglalkoztam, de az ismétlés és az ismeretek kiegészítése nem árt. Ahogyan a régi cikk újraolvasása sem, különösen hogy egy más nézőpontból – a szándékosság helyett a tudatlanság szemszögéből – mutat rá tipikus sajtóhibákra.

Fotó: pexels.com