A kifogásolt munkafüzetben ugyan nem tényként mutatják be az egyes elméleteket, de – azon túl, hogy megemlítik, az egyes teóriák terjesztői vitatkoznak egymással – semmi nem utal rá, hogy a források egy része hamisítvány, más része pedig abszurd összeesküvés-elmélet.
Megjelennek például az idézett szemelvények között Bobula Ida sumer-magyar rokonságot hirdető tanai, Kiszely István alternatív őstörténeti guru és a nővé vált Petőfi barguzini felfedezőjének elmélete, valamint egy korábban már leleplezett Trefort Ágoston idézet is, amit valójában a hetvenes években találtak ki.
A Tényleg.com történelemtanár szerzője szerint “a szövegek közül öt modern kori, és arra utal, hogy a finnugor nyelvrokonság egy blöff, amit németek találtak ki nekünk.” Az Index által meg is szólaltatott Lőrinc László úgy véli: a munkafüzeti feladat nem alkalmas arra, hogy gyerekek megkülönböztessék a népszerű történelmi mítoszokat a tudományos nézetektől. „A gyerekek nem kapnak elég útmutatót, így még a jobb képességűek sem fogják felismerni, hogy ezek nem valódi tudományos szövegek” — véli Lőrinc, aki szerint ráadásul a munkafüzet szerzői a jelek szerint még azt is elhitték, hogy a Trefort-idézet hiteles.
Miklósi László, a Történelemtanárok Egyletének elnöke szerint ha a kísérleti tankönyveket nem néhány hét alatt kellett volna elkészíteni, és lett volna lehetőség a szakmai korrekcióra, az ilyen hibák kikerülhettek volna a munkafüzetből.
A megoldás háznál van
Az a vicces, hogy ezeknek a kísérleti könyveknek a szerzői nagyon is jól tudják, sőt más helyeken gyakorolják is, hogyan lehet a fentihez hasonló hibákat elkerülni. Valamikor szeptemberben átlapoztam pár történelemkönyvet, és például a hatodikosban egy egész érdekes rovatra bukkantam. Az “Ahogyan a történészek gondolkodnak” című keretes írásokban konkrét történelmi legendák kapcsán olyan dolgokról esik szó, mint hogy miként értelmezzük a forrásokat, mi számít tudományos bizonyítéknak, hogyan kezeljük az egymással ellentétes véleményeket, stb.
Egy példa a hatodikos könyv 16. oldaláról:
“Ahogyan a történészek gondolkodnak…
Csak azt kezelhetjük tényként, amiről biztos forrásaink vannak.
Zsigmond király unokája?
Egyes elméletek és korabeli feltételezések szerint az igazságos Mátyás király nem más volt, mint Zsigmond király unokája. A szóbeszéd úgy tartotta, hogy Mátyás apja, a törökverő Hunyadi János valójában Zsigmond törvénytelen gyermekeként jött világra. Az elképzelést nem lehet bizonyítani, így a történészek nem kezelik tényként.
Miért nem fogadhatjuk el kritika ért nem fogadhatjuk el kritika nélkül a mondákat?”
Vagy egy másik a 22. oldalról:
“Ahogyan a történészek gondolkodnak…
A krónikások beszámolóit olvasva sokszor felmerül a gyanú, hogy vándormotívumról van szó, tehát olyan elemről, ami különböző beszámolókban azonos formában újra és újra megjelenik.
Dugovics Titusz története
A várvédő hőstette először Bonfini művében tűnik fel, Nándorfehérvár ostromához kapcsolva. Mátyás király történetírója azonban nem nevezi meg a hőst. Bonfini egy ismeretlen magyar harcos bátor cselekedetének tartja a török zászlót kitűző pogány katona mélybe rántását. A legendás cselekedethez csak az 1800-as évektől kapcsolták hozzá a Dugovics Titusz nevet, anélkül hogy ezt források igazolnák. Ráadásul Jajca 1463. évi ostrománál ugyancsak olvashatunk egy várvédőről, aki magával rántott a mélybe egy török katonát.
Idézd fel, tanulmányaid során milyen történelmi vándormotívumokkal találkoztál! Gondolj az ókorról tanultakra is!”
Update | A kérdésben az MTA 2015 januárjában állásfoglalást adott ki, amelyben azt írják: “A magyar nyelv finnugor rokonságának kérdéséről nem folyik vita a tudományban. (…) Azok az álláspontok, amelyek a magyar nyelv finnugor rokonságát megkérdőjelezik, nem tudományos, hanem dilettáns álláspontok. (…) A tudomány természetesen folyamatosan változik. Ugyanakkor azt, hogy egy adott időpontban mely állítások tekinthetők elfogadottnak és melyek megcáfoltnak, nem az adott tudományág kutatási módszereinek alkalmazásában járatlan amatőrök, hanem tudományos közösségek döntik el.”
Az ügyben Honti László, az MTA Nyelvtudományi Intézetének tudományos tanácsadója is megszólalt, a Magyar Tudomány folyóiratban megjelent cikkében azt írja: a könyvekben lévő “melléfogások” az “elképesztő tudatlanság vagy a szándékos félrevezetés tananyagként való gátlástalan terjesztéseként” értelmezhetők.
Források:
– Áltudományos hamisítványok vannak egy gimnáziumi tankönyvben (Index.hu)
– A Habsburgok, akik el akarták venni a múltunkat (Tényleg.com)
– Kísérleti őstörténet (nyest.hu)
– Történelem munkafüzet, 9–10. (pdf)
– Történelem 6. (pdf)
Ebből is látszik, hogy kormányunk micsoda energiát fektet be az önállóan gondolkozni tudó, kreatív gyermekekbe. Ez a tuti, ez az igaz. Hogy miért? Mert én mondom. Aztán kuss! Utoljára ilyesmi az átkos rendszerben fordult elő, de most visszatértünk oda. OV jó tanítványa volt a kommereknek, pedig milyen fasza hapsinak indult.
“Egyes elméletek és korabeli feltételezések szerint az igazságos Mátyás király nem más volt, mint Zsigmond király unokája. A szóbeszéd úgy tartotta, hogy Mátyás apja, a törökverő Hunyadi János valójában Zsigmond törvénytelen gyermekeként jött világra. Az elképzelést nem lehet bizonyítani, így a történészek nem kezelik tényként.”
A szöveg összefüggő, tárgyszerű, tényszerű. Mi a baj vele? Az utolsó mondat implicit állításából való következtetés? Hogyha a történészek nem is kezelik ténynek, mi még annak kezelhetjük? Miért ne? Van aki abban hisz, hogy egy ember akit régen felszögeltek egy fára, megváltotta őket. A finnugor elmélet egy több sebből vérző tautológia semmivel sem jobb, vagy rosszabb mint a sumer rokonsag. Az a korkoros erveles, hogy a hal szot az ural nyugati oldalan tanultuk, mert akkor es ott halasztunk, es ismerkedtunk a hallal, es azert voltunk akkor es ott, mert a hal szot ott tanultuk barmelyik logikusan gondolkodo embert melyseges toprengesre kesztet. Hacsak nem hitszeruen kezeljuk, mint a fara szegezett emberes dolgot.
Amennyire én tudom nem egyedülálló a “saját” történelem gyártása az országok részéről, Szlovákiában saját identitás híján a mienket lopják, pl. Mátyás királyt szlovák királyként tanítják, akinek egyik állítólagos nagy érdeme volt hogy rendberakta a cigány meg magyar elkanászodott népeket…
Mondjuk ezt is amolyan urban legendként kezelem, – csak hallomásból tudom, szlovákiai ismerőseim mesélték, – hogy mi igaz belőle?
Mondjuk ha Vikthór megvezetheti a “népét” – akkor gondolom Svejk is :)
Hogy a finnugor rokonság hülyeség én is olvastam. Genetikailag utánanéztek hogy a magyarok ősei európai, nem ázsiai eredetűek voltak. Még olyat is olvastam amennyire fel tudom idézni, hogy a magyarok legtávolabbi ősei az őskorszak óta itt éltek, meg hogy négy ősapától származunk. Továbbá eszerint innen a Kárpát-medencéből vándoroltak ki majd a honfoglaláskor jöttek vissza, mivel azonos nyelvet beszéltek és azonos származásúak voltak békében megfértek egymás mellett.
zumbájé, amit beidézel az éppen a pozitív példa, azzal nincs is semmi gond. A finnugor elmélet egyébként pár fokkal megalapozottabb, mint a többi. Ha nyelvész lennél, és értenél hozzá, akkor számodra is világosabb bizonyítékok állnának a finnugor nyelvrokonság mellett, mint más elméletek mellett.
Azt már zriff-nek is írom, hogy a nyelvrokonság és a genetikai rokonság két különböző dolog. A nyelvünk valóban finnugor eredetű, és kimutathatók az Urál vidékéről tartó vándorlás során történt változások, hatások. A népek azonban mindig keveredtek, a vándorló és végül letelepedő népek pedig nyilvánvalóan vegyültek a helyben talált népekkel. Elegendő csak arra gondolni, hogy a jelenleg asszimilálódó szlovákiai magyarok, vagy moldvai csángók magyar nyelvűből szlovák ill. román nyelvűvé válnak, miközben – ha van értelme ilyet mondani – a magyar génjeiket örökítik tovább.
gasparzola: Ahogy olvastam inkább arról van szó hogy az ősi magyarok a Kárpát-medencéből kezdtek el kivándorolni az urálig, az ottani népek, meg átvették a magyar szavakat ennyi, majd később a honfoglaláskor visszajöttek az őshazába.
A finnugor hülyeségek helyett lehet olvasni érdekes, és elhallgatott dolgokat a férfihang oldalon a magyarság nyelvészete, története, genetikája cikkeknél (3 különböző cikk). Úgy is lehet keresni hogy férfihang finnugor.
Az őshonosság és történelem blogot is érdemes megnézni, szó van bennük a magyarokról.
“az ősi magyarok a Kárpát-medencéből kezdtek el kivándorolni az urálig, az ottani népek, meg átvették a magyar szavakat” – Ez a mondat azt is jelenti, hogy a finnugor nyelvcsalád tulajdonképpen Kárpát-medencei eredetű. Vagy mi a szösz… Tehát finnugorok vagyunk… Mi tettük azzá a többi finnugort is. Na és mi van a török eredettel?
Nem nekünk van török eredetünk, hanem a törököknek magyar eredete! ;-)
Tény, hogy van egy pár török jövevényszó a magyarban (pl. árpa, kapu…), de latin is (pl. pizsama, plafon..) de ettől még nem tartozunk egy nyelvcsaládhoz, és főleg nem közös az eredetünk.
A finn-ugor más téma, van több finn ismerősöm és nem vitatható sok ősi szó eredete ami tényleg hasonlít a két nyelvben (pl. kéz, vér, víz …) Ne keverjük a genetikát és egy nyelv kialakulását, fejődését.
Ja, és most jut eszembe, hogy a finnugor szó tényleg jó, hiszen benne van a finn és a magyar. Az “ugor” szerintem magyart jelent, hiszen más nyelvekben a magyar ungarn, húngaro, hungarian vagy esetleg hongrois is lehet. Tehát a finn és a magyar két teljesen különböző nyelv, de vitathatatlanul egy nyelvcsaládhoz tartoznak.
“Tény, hogy van egy pár török jövevényszó a magyarban”
Tény, hogy 500 uráli és 300 ótörök szavunk van.
Ez azért egy kicsit más…mint a néhány.
Miért csak az uráli alapnyelv hordozói a nyelvi ősök… és az ótörök alapnyelvet beszélők miért nem lehetnek nyelvi őseink…mert 200 – al kevesebb szó maradt fenn abból az alapnyelvből?
A hagyományos nézettel ellentétben, a török–magyar kapcsolatokat nemcsak úgy képzelhetjük el, hogy a magyarok 2-300 évig a törökök mellett élvén eltanultak ezt-azt, hanem oly módon is, hogy a magyarság valamilyen török csoportokkal összeolvadt.
Régi török szavaink egységes gazdálkodási rend meglétére utalnak. Logikusnak tűnik feltételezni, hogy e szavakat egy népesség, egy időben beszélte. Nehéz ugyanis elképzelnünk, hogy nem egy néptől és nem egy nyelvből ered az eke és a sarló, a szőlő és a bor – a példákat még lehetne idézni. Ugyanakkor a beépült török szavak nyelvi sokszínűségre utalnak, az ősmagyarok, folyamatosan különböző kultúrájú és nyelvű török népekkel éltek együtt, így jött létre a „honfoglaló”… Árpád – népe.
Hogy az említett urak – Raguly, Hunfalvy, Budenz – miért találták ki a “finnugor származás” hipotézisét, valószínűleg soha nem fogjuk megtudni ( lehetett akár tudományos meggyőződés – akár Habsburg ármány ) az biztos, hogy a legutóbbi genetikai eredmények fényében kiadott MTA állásfoglalásban egyértelműen kimondatott, hogy hatalmasat tévedtek, a magyarok nem finnugorok. Még ha a magyar nyelvet a tudomány továbbra is a finnugor nyelvcsaládba sorolná is – nyelvészeti alapon – a nyelvrokonítás azon paradigmája, hogy volt egy viszonylag egységes “finnugor alapnyelv” – amelyet egy “viszonylag egységes nép” beszélt, valahol a finnugor őshazában – az egészen biztosan megbukott. A magyar nyelv ugyan továbbra is származhatott a finnugor alapnyelvből, ( jelentsen ez bármit ) de a magyarok elődei soha nem éltek szoros kapcsolatban a finnugor nyelveket beszélők őseivel, így annak sincs sok esélye, hogy valaha is egységes nyelvet beszéltek volna.
Akkor most mi is a nyelvrokonítás tudományos paradigmája?? – itt az ideje a tisztázásnak.
“Azok az álláspontok, amelyek a magyar nyelv finnugor rokonságát megkérdőjelezik, nem tudományos, hanem dilettáns álláspontok.”
A nyelvrokonítás paradigmája 150 – éve az, hogy “volt egy egységes nyelv, amelyet egy egységes közösség beszélt egy őshazában” – majd ez az “egységesség” felbomlott.
Mivel a genetika legújabb eredményei alapján kijelenthetjük, hogy a magyarok elődei soha nem élhettek egy közösségben a finngorok elődeivel, így soha nem is beszélhettek egységes nyelvet. A magyar és a finnségi nyelveknek tehát, másféle kapcsolatuknak kell lenniük, mint azt eddig gondoltuk. Nevezhetjük ezt továbbra is “nyelvrokonságnak” , de akkor a nyelvrokonságnak új paradigmát ” deffiníciót” kell találni – az meg egyenlőre sajnos nincs!
Úgyhogy egyenlőre ne csak a dilettánsok, de a nyelvészek sem igen tudják hogy mit beszélnek.
Nyugodtan kijelenthetjük tehát, hogy nem csak a “dilettáns” oldalon folyik a szándékos félrevezetés, hanem “nagyipari módszerekkel” ( gyalázkodva és hazudozva ) folytatják azt a finnugrisztika jeles lépviselői is, mint Honti vagy Klíma urak.
“A kifogásolt munkafüzetben ugyan nem tényként mutatják be az egyes elméleteket…”
Mint azt már nagyon sokan kifejtették ( Pusztay János, Szilágyi N Sándor…stb.) a nyelvrokonság soha nem lehet tény, mindössze viszonylag jól alátámasztott hipotézis. A tudomány mai állása értelmében lehet ténynek nevezni azt, hogy a föld gömb alakú. A nyelvrokonság soha nem lesz ilyen értelemben “tény” – “többségi konszenzus” mindössze ez az amit leginkább mondhatunk. Ilyen értelemben, az, hogy “A magyar nyelv finnugor rokonságának kérdéséről nem folyik vita a tudományban.” egy hazug és hamis áltudományoskodás, hiszen “a tudomány művelőinek is tisztában kell lenniük azzal, hogy eredményeik valószínűleg nem véglegesek” ( (POLÁNYI -1994) … érdemes volna végre ezt is tudomásul venniük “nyelvrokonság és őstörténetbütykölőinknek” ( Czakó Gábor – 2018 ) is.