A kisgyermekes anyukák egyáltalán nem tesznek ki annyi képet a Facebookra, mint azt gondolnánk, vagy mint azt a hangulatkeltő cikkek illetve kisgyerekes fotók semlegesítését lehetővé tevő alkalmazások sugallják – derül ki Meredith Ringel Morris felméréséből.
A microsoftos kutató tanulmánya már februárban is futott néhány kört a világsajtóban (a Twitteren én is megemlékeztem róla), most másodvirágzását éli a wiredes Clive Thompson áprilisi publicisztikájának köszönhetően.
Ha valaki nem ismerné még a felmérés főbb megállapításait, röviden:
– az anyák gyerekük születése után nemhogy nem kapcsolnak rá a posztolásra, hanem éppen hogy feleannyi bejegyzést tesznek ki, mint korábban,
– ritkuló posztjaik 30 százalékában szerepel csupán gyerekük neve, és ez az arány az első év végére 10 százalék alá csökken,
– annak oka, hogy sokszor mégis azt érezzük, falunkat elárasztják a babás képek, Morris szerint a Facebook működési logikájában keresendő: egy babás képet ugyanis rengetegen lájkolnak (vagy mert így gratulálnak a szülőknek, vagy mert aranyosnak találják a babát vagy csak illendőségből), a sok lájk hatására pedig a kép több ember üzenőfalán, jobban kiemelve jelenik meg.
(A gyerekek említését illetően persze a kutatásnak voltak hiányosságai is: Morris ugyanis csak azokkal a posztokkal dolgozott, amikben a kicsi neve is megjelent, ami ugye nem kötelező eleme egy kisgyerekes bejegyzésnek.)
Friss publicisztikájában Thompson egy másik okot is megjelöl a jelenségre, ez pedig az észlelés illúziója, amikor is bennünket idegesítő vagy meglepő, nekünk tetsző vagy számunkra új dolgokkal találkozva ezek előfordulási gyakoriságát a valóságosnál magasabbnak érezzük. Nem segíti a valós észlelést a mindenből trendet gyártó újságírás sem, amely népszerű cikkeivel csak ráerősít ezekre az előítéletekre. (lásd 2631 lájk vs 35 lájk)
Thompson azt tanácsolja, próbáljuk a világot néha egy tudós szemével nézni, és akkor majd észrevesszük, hogy bizonyos jelenségek nem is annyira gyakoriak, legfeljebb mi érezzük annak.
A Wired szerzőjének korábbi hasonló publicisztikái a fiatalokat elidegenítő Facebookról illetve az Y-generáció ekézéséről.
Fotó: sxc.hu
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Nekem nagyon nem szimpi az egész tanulmány… ugye ott az a fránya kitétel, hogy csak a gyerek nevével ellátott posztokról készült statisztika. Tehát, ami “prüntyőkémmel”, “picúr játszik”, “csimota a kertben” címmel töltenek fel, az nem volt benne. Másrészt ha 3o-as korosztályhoz tartozol, akkor az ismerőseid között sok lesz olyan, akiknek éppen nemrég született gyereke, azaz folyamatosan lesz valaki az ismerőseid között, aki ezerrel nyomatja a képeket. Szóval aki úgy érzi, hogy elárasztják a gyerekes képek, annak valószínűleg igaza is van. :D
Tapasztalataim szerint nem annyira az ifjú anyukák, inkább a nagymamák árasztják el az üzenőfalakat a “kicsi drágám büfizik” jellegű képekkel.