Februári cikkében – a fiatalokat elidegenítő Facebook mese leleplezése után – Clive Thompson ismét egy sokat hangoztatott nézőpontot próbál szélesebb kontextusban bemutatni. A téma az Y generáció, amelynek “számítógépük és mobiltelefonjuk mögé bújó” tagjairól manapság ezerfelé olvashatjuk, mennyire élet- és döntésképtelenek, mennyire nem érdekli őket a közélet, csak saját maguk, ésatöbbi.
A 45 éves Clive Thompsont azonban mindez nagyon emlékezteti valamire, méghozzá a saját X generációját érő kilencvenes évekbeli kritikákra. Akkoriban a baby boomer nemzedék tagjai pontosan ugyanezt mondták róluk, akkori fiatalokról: közönyösnek, elkényeztetettnek, cinikusnak, nárcisztikusnak, politikailag éretlennek nevezve őket, akiknek a kommunikációs képességeik megragadtak egy 12 éves gyermek szintjén, és akiket az MTV-n és a walkmanjükön kívül semmi más nem érdekel.
Aztán ezek a sirámok egyszer csak – valamikor 2000 környékén – elhaltak, egészen pontosan akkor, amikor az X-esek felnőttek, harmincas-negyvenes éveikbe lépve házat vettek, céget és családot alapítottak, megkomolyodtak, sőt a nemzedék egy korai tagját egyenesen amerikai elnökké választották – írja Thompson, aki szerint a generációk silányulásával való riogatást a mindenkori középkorúak – jelenleg a nem olyan rég még leírt X-generáció – húszasok felé tanúsított meg nem értése és félelme okozza.
Hasonló ez ahhoz, ahogy az ötvenes években a képregényt, a nyolcvanas években a szerepjátékot és a walkmant, majd később a számítógépes játékot és az internetet kiáltották ki minden erőszak okozójának és az antiszociális emberdrónok kitermelőjének. Thompson szerint az Y-generációnak még hat évet kell kibírnia ebben a szerepben, hogy aztán korai tagjaik maguk szállhassanak rá a ma születőkre.
Thompson cikkét persze hiba lenne úgy értelmezni, hogy az egyes generációk tagjainak személyiségjegyei között ne lenne különbség, és ezt ne kéne elemezni, azon viszont érdemes elgondolkodni, mennyire van e jelenség riogatási faktora túlhájpolva.
Update | Ugyanez képregényben elmesélve.
Update 2 | A Pew Research tanulmánya szerint az Y-osok is olvasnak könyveket, járnak különböző programokra barátaikkal és családjukkal, valamint otthonosan mozognak az interneten túli világban is.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Már az öreg görögök is azon rinyáltak, hogy az új generáció milyen puhány semmirekellő (hozzájuk képest persze) Bár szerintem ez inkább egy embertípus (aki szerint régen minden jobb volt), mint valami X vagy Y generáció tiszteletére kijáró savazás.
Van,ami sosem változik, az “ezek a mai fiatalok” ill .a “bezzeg az én időmben” azóta létező fogalmak mióta az őskorban felnőtt az első generáció. A semmit sem csinálnak már a mai fiatalok csak egész nap ülnek a rádió,tv, számítógép,xbox előtt szövegben is csak a tárgy változik a korszaktól függően. A jövőben sem fog ez változni.
Röviden és tömören:
http://1.bp.blogspot.com/-fDN6-n0w_Zk/UHPXxdNUWhI/AAAAAAAAAU4/lIPkfAkwl5E/s1600/%C3%A9n%2Ba%2Bte%2Bkorodban%2Bm%C3%A1r%2Bdolgoztam.jpg
Én, aki bevallottan az X generációhoz tartozom, és walkman-en zajos magányából szemlélhettem elég sokáig az Y generációt, sajnos teljesen egyetértek azzal, amit az Ypszilonokról mondtak, illetve írtak. Henye, elidegenedett, kihűlt generáció ez, akikért nem lenne kár, ha valamilyen speciális vírus megtizedelné őket. Azt azért – hiszen egy igazi ember mindig objektív- valljuk be, még sokkal jobbak, mint a Z generáció (ld. word war Z), nem beszélve azokról a generációkról, akiket már nem is fogunk mi, hatalmas X-ek megélni. Ez a véleményem, szerintem.
Ugyan, már lassan felnő az Y generáció, most éli ki az utolsó éveit, persze, hogy nem érdekli a politika, a közélet, persze, hogy magával van elfoglalva,még csak most fedezi fel a felnőttek világát. Egyszerűen az idősebb generációk irigykednek és félnek, hogy a fiatalabbak lendületesebbek, energikusabbak, innovatívabbak, mint ők, és így a feleslegesség, hiábavalóság érzéséből származó önutálatot vetítik ki az utánuk következő generációra. Az Y, az én generációm meg már a korai Z-t ekézi szépen, csendesen, és elborzadva nézi, hogy mit tesznek (amikor én 12 éves voltam, nem tettem ezt meg azt, mondja a 25 éves…)
[…] új évszázad derekán egy új típusú nemzedék jelent meg a munkaerőpiacon, ők az Y-generáció. Az Y-generáció a korábbi korcsoportokkal ellentétben már nem áldozza fel magát a munka […]
Azért vigyázzunk, az, hogy az x-generációra azt mondták, hogy gond van velük, aztán még sem lett, az nem azt jelenti, hogy tévednek azok, akik az y generációra mondják ugyanezt!