A kezdet nem volt túl biztató. “Forralj fel egy kis facsart narancsot, majd pihentesd kannában pár hétig” – e művelet kivitelezése ajánlott azoknak, akik megízlelnék a húszas évek narancsléit. Természetes, hogy a halálra forralt ital íze nem hasonlítható ahhoz, amit ma narancsléként ismerünk – nyitja történelmi visszatekintését az Atlantic cikke.

Mikor lett divat a narancslé?

A narancs sikerét közvetve egy Elmer McCollum nevű biokémikus hozta meg, aki a vitaminfogyasztás fontosságának hangoztatásával a húszas években új marketingeszközzel fegyverezte fel az élelmiszeripari termékek hirdetőit. Ekkoriban vált divatossá reggelihez narancslevelet inni, ami a benne lévő vitaminoknak, ritka sóknak és savaknak köszönhetően az egészséges táplálkozás egyik alapkövévé vált. Előbb vitaminpótlóként, később a savasodás elleni harc elleni eszközként, majd – miután a tudományos vizsgálatok nem igazolták a citrusok acidózist enyhítő hatását – megint vitamintartalma okán lett népszerű.

A vitaminbombának kikiáltott gyümölcs megfelelő mennyiségű szállítását a második világháború alatt a meleg éghajlatú Florida termelőitől várták, akik teljesítették is hazafias kötelességüket. A tartós és ízletes narancslé azonban még ekkoriban is csak álom volt, de a tudósok már dolgoztak az ügyön, nem utolsósorban a nem túl jó ízű C-vitamin tabletták ízletesebb eszközzel való helyettesítése érdekében. Hosszú kutatások után végül 1948-ra megszületett a fagyasztott sűrített narancs eljárása. Épp jókor: az időközben felfuttatott floridai narancsipar ugyanis – hosszú távú felhasználási lehetőségek hiányában – a túltermelés szélére került.

Az új technika jóvoltából a déli állam már egy évvel később 10 millió gallon – közel 40 millió liter – narancslé-koncentrátumot állított elő. A fogyasztók pedig örültek az ízletes és elérhető árú italba palackozott C-vitaminnak. A palackba zárt egészség reggeliző asztalra tétele hosszú évtizedekre az amerikai anyák kötelességévé vált.

Változó marketingszlogenek

Idővel persze sokakban felmerült: hogy lehet valami friss, ami már hónapok óta palackba zárva várja fogyasztóját. Az italokba egyre több adalékanyag került, meg persze cukor is jócskán. Ez idővel szúrni kezdte nemcsak az ellenőrző szervek, hanem a fogyasztók szemét is. Az ágazat marketingesei ismét fókuszt váltottak: a kilencvenes években a “vitaminforrás” helyett megjelent a “frissen facsart”, azaz a “nem sűrítményből készült” narancslé ígérete.

Ennek ellenére napjaink narancsléiben nincs túl sok frissesség – olvashatjuk az Atlantic cikkében. A legtöbb kereskedelmi forgalomban kapható ital olyan erőteljesen feldolgozott, hogy szinte ihatatlan a hozzá adagolt ízesítők nélkül. Az ízanyagától megszabadított alaplé nagy része néha egy éven túl is a gyártó tárolóiban pihen, míg végül – az adott végtermék paramétereinek megfelelően a korábban kivont ízesítők és víz visszaadagolása után – palackba kerül.

És hogy mindez mennyire egészséges?

Az Atlantic szerzője szerint a narancslé – táplálkozásban betöltött szerepét tekintve – sok tekintetben nem különbözik más cukros üdítőitaloktól. Népszerűségvesztését a gyártók is megérezték már. A narancslevek értékesítése 2013-ban 15 éves mélypontot ért el az Egyesült Államokban, igaz, a visszaesés egy része az egészségügyi szempontból még többet bírált energiaitalok előretörésének köszönhető.

Fotó: audreyjm529/flickr.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!