A fiatalok egyre több időt töltenek az interneten, és ezzel párhuzamosan egyre sutábban mozognak a való világban – idéz cikkében Clive Thompson publicista egy népszerű álláspontot, hogy azután rögtön hozzá is tegye: bizonyos kutatások alapján még az sem biztos, hogy ez igaz. Írása azonban nem erről szól, úgyhogy a vita kedvéért elfogadja az állítást, csakhogy feltehesse a kérdést:
Ha a fenti állítás igaz, kit okolhatunk a gyerekek viselkedése miatt?
Sokan a Facebookot és a többi, hasonlóan addiktív közösségi szolgáltatást teszik felelőssé, pedig Thompson szerint a fiatalok nem önszántukból lógnak ezeken az eszközökön. Danah Boyd kutató könyvére mutatva leírja: a tinik nagyon is szeretnének valós kapcsolatokat, szüleik azonban négy fal közé zárják őket. Vagyis a fiatalok nem közösségimédia-függők, hanem egymás társaságát igénylik, és csak azért kényszerülnek a gép elé, mert szüleik nem engedik őket a való világba – állítja Boyd.
Thompson pedig a magáét is hozzáteszi, amikor leírja: a 80-as évek elején ő maga még szabadon mozoghatott, azzal a feltétellel, hogy sötétedésig hazaér. Az elmúlt harminc esztendőben azonban a médiát elárasztották az egyébként sok esetben valós, ám előfordulásukat tekintve igen ritka horrortörténetek gyerekrablásokról és az erőszak különböző formáiról. A média mellett sokszor a politikusok is beszállnak a riogatásba, aminek köszönhetően az esetenként pánikig fokozódó szülői féltés mértéke a bűnözés visszaszorítása ellenére is nőtt.
Már nem lóghatnak szabadon
A cikkíró és Boyd szerint a fiatalok közösségi oldalakra telepedése szabadságuk elvesztésének köszönhető, és a fiatalokból egyáltalán nem veszett ki az empátia – továbbra is mindennél jobban szeretnek egymás társaságában lenni. Könyvében Boyd rámutat: sok tini például nem azért jár futballmeccsekre, mert odavan a sportért, hanem mert a mérkőzéseken strukturálatlan környezetben találkozhat társaival. Senkinek nincs szüksége a Snapchatre, ha a barátai ott állnak mellette – írja Thompson, aki szerint a döntés a szülőké: első körben nekik kéne legyőzniük irreális félelmeiket, és több szabadságot adni gyerekeiknek.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Elidegeníti? Attól függ, hogyan vesszük. Régen a ’80-as években lehet, hogy többet jártak a szabadba, de sok családban még vezetékes telefon sem volt. Volt magánszférája az embernek. Amikor társaságba vágyott, akkor nem csak elment, hanem részt is vett a társasági életben. Most meg mikor összeülnek, a legtöbben akkor is a telefonjukkal vannak elfoglalva. Hol a közösségi oldalakat nézik, hol az ismerőseikkel és szüleikkel telefonálnak bizonyos időközönként a társasági életben pedig csak részlegesen vesznek részt.
Elidegenítés helyett én inkább azt mondanám, hogy teljesen lerombolja a privát szférát, az ember 0-24-ben elérhető, még ha közben alszik meg dolgozik is és nem tud azonnal válaszolni.
[…] cikkében – a fiatalokat elidegenítő Facebook mese leleplezése után – Clive Thompson ismét egy sokat hangoztatott nézőpontot próbál szélesebb […]
[…] Wired szerzőjének korábbi hasonló publicisztikái a fiatalokat elidegenítő Facebookról illetve az Y-generáció […]