Victor Lustig 1890-ben született a csehországi Hostinné városában, amelynek polgármestere az édesapja volt – derül ki a nemrégiben megjelent Svindlerek című könyvből. A több nyelven beszélő Victort Párizsba küldték továbbtanulni, ő azonban hazárdjátékokkal kezdett foglalkozni, hogy fedezhesse tékozló életvitele költségeit. Szélhámosként óceánjárók játékasztalai mellett kezdte pályafutását, aztán jöttek a komolyabb ügyletek – többek között bankjegy- és váltóhamisítások. Jóllehet csalásaival mai értéken számolva több millió dollárt tulajdonított el, ezek az összegek luxuskiadásaira gyorsan el is mentek. Karrierje az 1930-as évek derekán ért véget, amikor az Egyesült Államok szövetségi rendőrsége leleplezte nagyszabású váltóhamisítását.
Így adta el az Eiffel-tornyot
A franciául kitűnően tudó, montreali csalása után 1925-ben Párizsba érkező Lustig egy kávézóban üldögélve olvasott arról egy helyi újságban, hogy az 1889. évi világkiállításra épített Eiffel-torony fenntartási költségei hatalmas terhet rónak a francia államra. A cikk írója a probléma megoldásaként felvetette a vakmerő ötletet, hogy az eredetileg ideiglenesnek szánt tornyot értékesíthetnék ócskavasként.
Lustig fejében azonnal megszületett a csalás terve. Minisztériumi levélpapírokat, valamint hivatalos névjegyeket hamisíttatott, majd ezek birtokában sürgős tárgyalásra hívott egy elegáns szállodába több ismert párizsi vaskereskedőt. A posta és táviratügyi minisztérium államtitkáraként Lustig visszautasíthatatlan üzletet ajánlott nekik: az Eiffel-torony megvételét. Elpanaszolta, hogy a szerkezet fenntartása túl költséges, ezért az eleve ideiglenesre tervezett – és sokak szemét bántó – tornyot haladéktalanul értékesíteniük kell ócskavasként.
A kereskedőket arra kérte, hogy – mivel a torony lebontása minden bizonnyal nagy feltűnést kelt majd – a vállalkozást tartsák titokban a részletek véglegesítéséig. Lustig a vendégeket ezután egy bérelt limuzinnal terepszemlére vitte, majd bejelentette: az ajánlatokat mielőbb várja.
Ő maga már a megbeszélés végén tudta, hogy annak az André Poissonnak az ajánlatára fog igent mondani, aki már régóta vágyakozott Párizs vezető üzleti köreibe. A hazatérő Poissont ugyan felesége csaknem lebeszélte a gyanús gyorsasággal levezetendő ügyletről, a kereskedő aggályait azonban Lustig magabiztosan eloszlatta.
Az ügylet végén a csaló ráadásul nemcsak az Eiffel-torony vételárával nyúlta le a kereskedőt, hanem még a közreműködéséért járó csúszópénzzel is. Lustig a zsákmánnyal azonnal felszállt a Bécsbe tartó vonatra. Számítása bejött: Poisson valószínűleg túlságosan szégyellte magát az ügy miatt, így a rendőrséget sem értesítette.
Egyszer volt Budán…
Nem szerepel a fent idézett könyvben, de Lustig állítólag egy hónap – más források szerint fél év – múlva visszatért Párizsba, hogy újabb vaskereskedőket fűzzön be. És bár az angol nyelvű trivagyűjteményekben a Lustig neve mellé leggyakrabban kapcsolt jellemzés szerint ő volt “az ember, aki eladta az Eiffel-tornyot… kétszer!”, Hahner Péter történész könyve szerint második próbálkozása már nem volt sikeres: leleplezték, és menekülnie kellett. Az egész történetet egyébként Hahner szerint magától Lustigtól ismerjük, aki büszkén mesélte el egy amerikai újságírónak.
Fotó: Bibliotheque nationale de France
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Napóleon állítólag csalni is próbált, mire a török lesöpörte a bábukat az asztalról és ezen gurult be Napóleon.
Többen is állították, hogy ők tudják ,hogy ember volt benne, de se cáfolni se igazolni nem sikerült sehogy, és az is örök rejtély marad, hogy hogyan működött a masina.
[…] esett már itt is a férfiról, aki feltörekvő vállalkozóknak eladta az Eiffel-tornyot. Kilencven évvel az eset után Zach King illuzionista most maga lopja el a tornyot, hat […]
A Vígszinház műsorában (A ZÖLD KILENCES
színlap szereposztás előadások időpontja video
Darvas Benedek—Varró Dániel—Hamvai Kornél
A zöld kilences
Pesti cécó két zenés felvonásban) ’emléket állít’ Hamrák Jánosnak, eljátszva a történetet.