Dawe hívta fel a figyelmem a Today I found out blog friss bejegyzésére, amely a gemkapocs történelmi epizódszerepét idézte meg.

A helyszín Norvégia, az időpont pedig a második világháború eleje, amikor is a náci alakulatok – a svéd acél norvég kikötőkön keresztüli szállításának biztosítása érdekében – megszállták a skandináv országot. A norvég királyi család és kormány Londonba menekült, az ország pedig előbb egy náci megbízott, majd Vidkun Quisling bábkormányának irányítása alá került.

A Today I found out szerzője szerint 1940 őszétől az oslói egyetem fiataljai különös módját találták annak, hogy kifejezzék megszállókkal szembeni ellenérzésüket: gemkapcsot tűztek kabátjuk hajtókájára, vagy karkötőt és más ékszereket fűztek belőlük. Hogy miért éppen a gemkapocs lett az ellenállás egyik jelképe? Egyrészt mert jól kifejezi az emberek összetartását, másrészt mert Norvégiában akkoriban azt hitték, hogy a gemkapocs feltalálója egy norvég férfi, Johan Vaaler volt.

Pedig nem.
És még csak az sem biztos, hogy Vaalernek köze volt norvég ellenállók választásához.

De haladjunk sorjában. Vaaler ugyan valóban szabadalmaztatott egy kapcsot 1899-ben Németországban és 1901-ben az Egyesült Államokban, de ezekben az években a gemkapocs egy sokkal hatékonyabb formája már népszerű eszköz volt szerte Európában. Vaaler szellemi termékéből – amely valahogy így nézett ki – soha nem gyártottak, hiszen a piacon volt jobb termék is. Az egyetlen ok, amiért találmányát a norvég szabadalmaztathatta, a hivatalok engedékeny hozzáállása volt, amely gyakorlatilag bármilyen apró módosítás levédését lehetővé tette.

Ennek ellenére bizonyos lexikonok a mai napig Vaalert nevezik meg – tévesen – a gemkapocs feltalálójaként, és a tiszteletére emelt/kiadott gemkapocsemlékmű/gemkapocsbélyeg sem az ő tervezését jeleníti meg. A tévedés az 1920-as évekig vezethető vissza, amikor is a norvég szabadalmi hatóság egy alkalmazottja Németországba látogatott az ottani norvég szabadalmi bejegyzések felkutatására. Harald Foss örömmel túrta ki a honfitárs alkotását, de nem vette észre, hogy a rajzon nem az addigra elterjedt forma szerepelt.

A ma használt gemkapocs feltalálója nem ismert pontosan, pedig jelentkező lenne a címre. Gemkapcsokat mindenesetre már az 1870-es években gyártottak a brit The Gem Manufacturing Company üzemében. Nem biztos, hogy ezek már akkor úgy néztek ki, mint a maiak, az viszont biztos, hogy egy 1894-es hirdetésben már a ma ismert formában látható a termék.

De térjünk vissza egy percig a Today I found out állítására, miszerint a norvég ellenállók feltaláló honfitársuk miatt választották a gemkapcsot. Bármennyire szép is ez a történet, nem biztos, hogy igaz. A Wikipédia szerint ugyanis – bár Harald Foss már a 20-as években megtalálta Vaaler szabadalmi bejegyzését – a norvég feltalálós tévhit csupán valamikor a második világháború után vált közismertté. Ezt támasztják alá a norvég lexikonok is: egy 1952-es változat beszámol a gemkapocs világháború alatti szerepéről, miközben nem említi a norvég feltalálói szálat, egy 1974-es kiadás szerint pedig a gemkapocs ötlete francia mintára – tehát nem Vaaler által inspirálva – terjedt el Norvégiában.

És a legendák gyártása ma sem ért véget…

1998-ben az amerikai Tennessee állambeli Whitwell iskola tanulói úgy döntöttek, gemkapocsgyűjtésbe kezdenek a második világháború alatt elhunyt zsidók emlékére. Kampányuk során – mely alatt több mint 30 millió gemkapcsot gyűjtöttek össze a világ számos részéről – nem egy alkalommal tovább torzultak a történelmi tények. Sokfelé elterjedt, hogy a norvégok a zsidók lemészárlása ellen tiltakoztak a gemkapocs viselésével, továbbá az is, hogy a kapocs feltalálója egy norvég zsidó volt. Egyik sem igaz: a norvégok a náci elnyomás ellen, az ország függetlensége érdekében tiltakoztak, Johan Vaaler pedig se a gemkapocs feltalálója, se zsidó nem volt.

Források:

The Paperclip Was Used As a Symbol of Resistance During World War II
The paper clip saga: The invention that was not
Paper clip
Johan Vaaler 

Fotó: flickr.com/Cubosh

A bejegyzés angol verziója: THE LEGEND OF THE PAPERCLIP

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!