Dawe hívta fel a figyelmem a Today I found out blog friss bejegyzésére, amely a gemkapocs történelmi epizódszerepét idézte meg.
A helyszín Norvégia, az időpont pedig a második világháború eleje, amikor is a náci alakulatok – a svéd acél norvég kikötőkön keresztüli szállításának biztosítása érdekében – megszállták a skandináv országot. A norvég királyi család és kormány Londonba menekült, az ország pedig előbb egy náci megbízott, majd Vidkun Quisling bábkormányának irányítása alá került.
A Today I found out szerzője szerint 1940 őszétől az oslói egyetem fiataljai különös módját találták annak, hogy kifejezzék megszállókkal szembeni ellenérzésüket: gemkapcsot tűztek kabátjuk hajtókájára, vagy karkötőt és más ékszereket fűztek belőlük. Hogy miért éppen a gemkapocs lett az ellenállás egyik jelképe? Egyrészt mert jól kifejezi az emberek összetartását, másrészt mert Norvégiában akkoriban azt hitték, hogy a gemkapocs feltalálója egy norvég férfi, Johan Vaaler volt.
Pedig nem.
És még csak az sem biztos, hogy Vaalernek köze volt norvég ellenállók választásához.
De haladjunk sorjában. Vaaler ugyan valóban szabadalmaztatott egy kapcsot 1899-ben Németországban és 1901-ben az Egyesült Államokban, de ezekben az években a gemkapocs egy sokkal hatékonyabb formája már népszerű eszköz volt szerte Európában. Vaaler szellemi termékéből – amely valahogy így nézett ki – soha nem gyártottak, hiszen a piacon volt jobb termék is. Az egyetlen ok, amiért találmányát a norvég szabadalmaztathatta, a hivatalok engedékeny hozzáállása volt, amely gyakorlatilag bármilyen apró módosítás levédését lehetővé tette.
Ennek ellenére bizonyos lexikonok a mai napig Vaalert nevezik meg – tévesen – a gemkapocs feltalálójaként, és a tiszteletére emelt/kiadott gemkapocsemlékmű/gemkapocsbélyeg sem az ő tervezését jeleníti meg. A tévedés az 1920-as évekig vezethető vissza, amikor is a norvég szabadalmi hatóság egy alkalmazottja Németországba látogatott az ottani norvég szabadalmi bejegyzések felkutatására. Harald Foss örömmel túrta ki a honfitárs alkotását, de nem vette észre, hogy a rajzon nem az addigra elterjedt forma szerepelt.
A ma használt gemkapocs feltalálója nem ismert pontosan, pedig jelentkező lenne a címre. Gemkapcsokat mindenesetre már az 1870-es években gyártottak a brit The Gem Manufacturing Company üzemében. Nem biztos, hogy ezek már akkor úgy néztek ki, mint a maiak, az viszont biztos, hogy egy 1894-es hirdetésben már a ma ismert formában látható a termék.
De térjünk vissza egy percig a Today I found out állítására, miszerint a norvég ellenállók feltaláló honfitársuk miatt választották a gemkapcsot. Bármennyire szép is ez a történet, nem biztos, hogy igaz. A Wikipédia szerint ugyanis – bár Harald Foss már a 20-as években megtalálta Vaaler szabadalmi bejegyzését – a norvég feltalálós tévhit csupán valamikor a második világháború után vált közismertté. Ezt támasztják alá a norvég lexikonok is: egy 1952-es változat beszámol a gemkapocs világháború alatti szerepéről, miközben nem említi a norvég feltalálói szálat, egy 1974-es kiadás szerint pedig a gemkapocs ötlete francia mintára – tehát nem Vaaler által inspirálva – terjedt el Norvégiában.
És a legendák gyártása ma sem ért véget…
1998-ben az amerikai Tennessee állambeli Whitwell iskola tanulói úgy döntöttek, gemkapocsgyűjtésbe kezdenek a második világháború alatt elhunyt zsidók emlékére. Kampányuk során – mely alatt több mint 30 millió gemkapcsot gyűjtöttek össze a világ számos részéről – nem egy alkalommal tovább torzultak a történelmi tények. Sokfelé elterjedt, hogy a norvégok a zsidók lemészárlása ellen tiltakoztak a gemkapocs viselésével, továbbá az is, hogy a kapocs feltalálója egy norvég zsidó volt. Egyik sem igaz: a norvégok a náci elnyomás ellen, az ország függetlensége érdekében tiltakoztak, Johan Vaaler pedig se a gemkapocs feltalálója, se zsidó nem volt.
Források:
– The Paperclip Was Used As a Symbol of Resistance During World War II
– The paper clip saga: The invention that was not
– Paper clip
– Johan Vaaler
Fotó: flickr.com/Cubosh
A bejegyzés angol verziója: THE LEGEND OF THE PAPERCLIP
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
“…amikor is a náci alakulatok – a svéd acél norvég kikötőkön keresztüli szállításának biztosítása érdekében – megszállták a skandináv országot”…
Én úgy tudtam, hogy a németeket sokkal inkább a Norvégiában nagy mennyiségben található nagy tisztaságú víz vonzotta, ami a nehézvíz (készülő atombomba alapeleme) előállításához kellett. Svédországot bizonyára a semlegessége sem gátolta abban, hogy acélt adjon el a németeknek, de a térképre nézve nem nagyon világos, hogy annak szállítására mi szükség volt a Reich felé való úton félreeső norvég kikötőkre, a Balti-tengeri svéd kikötők miért nem feleltek meg.
Az észak-norvégiai Narvik volt a svéd acélgyártás tengeri kapuja. Persze ezen felül más szempontok miatt is jól jött Norvégia megszállása – többek között a nehézvízbeszerzés is ide tartozott – de az általam olvasott források mind a tengeri forgalom biztosítását jelölték meg fő oknak.
Norvégiában volt a Norsk Hydro üzeme, amely nehézvíz előállításával foglalkozott. Ez fontos volt a német atombomba szempontjából, de nem ez volt az ok.
Narvik jégmentes, szemben a Balti tengeri kikötőkkel, amelyek télen befagynak. De a Németország felé történő szállításokban valószínűleg ez sem játszott szerepet.
Norvégia azonban egyáltalán nem volt olyan elkötelezetten semleges, mint Svédország. Németország egyszerűen nem engedhette meg magának, hogy Norvégiába befészkeljék magukat a nyugati szövetségesek. Németországnak szüksége volt Norvégiára (és Dániára), hogy hajói ne legyenek elzárva az Atlanti óceántól. Ráadásul Norvégia elfoglalásával pazar flottatámaszpontokhoz / búvóhelyekhez jutott, ami Franciaország elfoglalása előtt meglehetősen fontos stratégiai cél lehetett, de később – az Oroszországba irányuló konvojok idején – is hasznosnak bizonyult.
Nem csak a svéd acél szállításához, hanem általában az Északi tenger ellenőrzéséhez jön jól az erősen tagolt norvég partvidék. Nem engedhették meg maguknak, hogy angol kézre jusson, muszáj volt megszállniuk.
“továbbá az is, hogy a gémkapocs feltalálója egy norvég zsidó volt (egyik sem igaz: a norvégok a náci elnyomás ellen, az ország függetlensége érdekében tiltakoztak, Johan Vaaler pedig se a gémkapocs feltalálója, se zsidó nem volt). ”
Hmmm… mivel te is írod a cikk korábbi részében, hogy nem tudni pontosan, ki találta fel a ma ismert gemkapcsot, akár lehetett egy norvég zsidó is :P
(Amúgy, amennyire tudom, a név magyarul igazából gemkapocs, nem gémkapocs, mivel eredetileg nem azt nevezték így, amit ma, hanem az ékszereken a kövek lánchoz erősítésre szolgáló kapcsot, így lett gem-kapocs a neve. Nem poén, tényleg így tanultam anno.)
bio
Amúgy érdekes, nekem is a nehézvíz rémlett, mint Norvégia megszállásának fő oka… de az enyhéns zólva is sekélyes történelemtudásom nem feltétlen biztosít vitaképességet :)
bio
…gyermekkoromban hallott mesék egyike szerint volt az ügyes feltaláló,és a király aki csalónak hitte,ezért mindenképp ki akart szúrni vele,adott neki egy darabka drótot,hogy másnap reggelig találjon fel belőle valamit,különben fejét véteti…és így született a gemkapocs,a fej pedig megmaradt. :) 7 évesen viszonylag hihetőnek tűnt!
[…] érdekelnek a gémkapocshoz kötödő mítoszok látogass el a http://www.urbanlegends.hu […]