Lássuk előbb a szöveget:
“Egy okos Amerikai közgazdasági professzor egyszer kijelentette, hogy Ő soha nem buktatott meg egy hallgatót sem , de a közel múltban megbuktatott egy egész osztályt.
Miért? Azért mert az osztály kitartott amellett, hogy az “Obama care” szociális program nagyon is jól működik. Nem lesz tovább szegény, sem gazdag, sőt mindenki egyenlő alapon fog élni és fogja érezni majd magát.
A professzor azt mondta, OK, próbáljuk ki a tervet és majd meglátjuk kinek lesz igaza. Mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén. Jó? Így majd meglátjuk kinek lesz igaza a végén. Mindenki az osztályban bele egyezett. A legjobb az 5-ös és a legrosszabb az 1-es osztályzat lesz.
Az első teszt után mindenki 4-est kapott. Így azok akik tudtak, mert sokat tanultak, reklamáltak, viszont aki kevesebbet tanult az meg örült az osztályzatnak.
A második teszt alkalmával a hallgatók akik az első esetben keveset tanultak, még kevesebbet tanultak, és akik először sokat tanultak, úgy gondolták hogy akkor ők minek igyekezzenek és Ők is kevesebbet tanultak. Így a második teszt eredménye csak egy elégséges 2-es lett.
A harmadik teszt után mindenki elégedetlen volt, mert mindenki kevesebbet tanult és mindegyik a másikakat okolta az alacsony eredményekért. Tehát senki nem volt megelégedve és mindenki megbukott.
Ekkor a professzor azt mondta nekik, hogy a szocializmus ugyan ilyen módon alapszik és azért fog az is megbukni. Mert ha a jutalom elég nagy, a szorgalom is nagyobb, hogy valaki sikeres legyen. De ha egy kormány elveszi a jutalmat az igyekvőktől, hogy a lusta is jól járjon, senki nem fogja törni magát, ha Ő azért kevesebbet kap.
Itt van még 5 nagyon tanulságos mondat:
1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.
2. Ha kapsz valamit amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni.
3. A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig amíg azt valaki mástól el nem veszi először.
4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.
5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni mert a másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad.”
Nemcsak valószínűtlen, hanem a tanulság is hibás
A körlevél alapjául szolgáló anekdotát már 2009-ben begyűjtötte a szóbeszédekkel foglalkozó Snopes.com, és a szerkesztők “legendaként” jelölték meg a történetet.
A példamese nemcsak valószínűtlen, ahogyan azt a Géza által küldött alábbi cikksorozat részletesen is végigveszi (rámutatva többek között az osztályozási rendszer megváltoztatásának nehézségeire, az egyes körökben kijött vizsgaeredmények és a diákok viselkedésének valószínűtlenségére, továbbá az Obama-program leszocialistázásának hátterére), hanem a Snopes szerint a történetből levont tanulság is hibás.
Az amerikai politikai propaganda ismerői azon már régóta nem lepődnek meg, hogy Obama programját a politikai ellenfelek rendre leszocialistázzák. Az viszont már csúsztatás, hogy a történetbeli tanár a szocializmus működését a “mától fogva mindenkinek az osztályzatát csak összeadjuk és egy átlag osztályzatot fog kapni mindenki a végén” tétellel próbálja megvilágítani.
A Snopes.com szerint emiatt leginkább az “okos” közgazdasági professzornak járna a bukás, ideológiai hiányosságai miatt.
Fotó: sxc.hu
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Tény hogy ez a sztori sántít, de a szocializmus valahol tényleg arról szól hogy minden ingyenélő lusta fajzatnak odaadunk olyasmit amiért nem dolgozott meg. Megjegyzem ezt még mindig nem tudtuk levetkőzni itt Magyarországon és pátyolgatunk olyanokat akiket már rég nem kellene.
Az 5 tanulságos mondattal meg ha nem is szó szerint de nagyvonalakban egyetértek.
Szerintem meg a tanulság nagyon is helyes. Az evolúciót egyetlen ember által alkotott eszme sem képes eltörölni, így csak idő kérdése, hogy mikor üt vissza a jövőben.
Szerintem a kormányoknak igenis dolga nem az utcán hagyni az embereket. A mai munkanélküli időkben nagyon demagóg azt hangoztatni, hogy akinek nincs pénze, az biztos nem dolgozik, és ennek oka, hogy lusta.
A gazdagoknak talán lelkifurdalást okoz, hogy gazdagok, de a szolidaritás emberi érzésének felkeltése helyett saját önzésüket táplálni több mint hiba.
A “tanulságok” egy része sajnos megállja a helyét a valóságban, ugyanakkor nem kell azért ennyire leegyszerűsíteni a helyzetet és “xezs”-hez hasonlóan a magyarországi cigányságot javíthatatlan ingyenélőknek tekinteni. A munkahely sehol sem a földből nő ki, hazánk észak-keleti- és keleti területei nem véletlenül pontosan a Szovjetunió összeomlása után mentek tönkre, és nem jóval korábbi állapotaikat nyerték vissza.
Az ember- legyen bármilyen bőrszínű vagy hitű- rendelkezik az általános életfenntartásnál jóval magasabb szintű igényekkel, tehát nem azt fogja kizárólagos életcéljának tekinteni, hogy egyik napról a másikra egyen-igyon és szórakozzon. Ott, ahol a közösségek eligénytelenedtek és súlyos gonddá vált a bűnözés, nem az emberek lettek az átlagnál rosszabbak, hanem egyszerűen elvesztették a reményt a változásra.
gábor: Nem. Lehet még az is az oka, hogy olyan szakmát tanult (vagy nem tanult), amire nincs kereslet, nem hajlandó átképeztetni magát, de a gyerekeket azért gyártja, akik azt tanulják majd meg, mire felnőnek, hogy az apjuk ha dolgozik is valamit, feketén, ha jobban fut a szekér, akkor illegalitás is van a dologban, nem csak adócsalás, az anyjuk pedig máshogyan szerez pénzt. És sajnos nem kell feltétlenül a cigányságra gondolni. Szép számmal vannak fehérek között is ilyen családok. Lehetőségek szép számmal adottak. Nem mindjárt drogbáró apukát és sarkon álló anyukát kell elképzelni. Lehet, hogy “apa” csak sofőr, aki járó motorral, kikapcsolt világítással vár a leendő utasokra, “anya” pedig a szomszédságban nyújt természetbeni szolgáltatásokat, más természetbeni szolgáltatásokért, mint élelmiszer, mert a pénz egy része már elment cigarettára és szeszes italra. De számos kombinációban adott a jelenség. Lehet, hogy “anya” nem vállal ilyesmit, hanem az elmúlt 10 évben 20 helyen dolgozott a gyártósori munkástól a hipermarketeken át az ügynöki, diszpécseri munkáig és folyamatos veszekedésekben nőnek fel a gyerekek. De a fordítottja is megfigyelhető, mikor az anya dolgozik fixen, az apa pedig igyekszik, évek óta “gründol”, ez a szituáció pedig szintén veszekedések és balhék táptalaja.
Régebben gondolkoztam rajta, hogy talán a magasabb összegű segély ezt csökkentené, de valójában a tapasztalat az, hogy inkább növeli. Ugyanis a könnyen jött, passzívan kapott pénz arra sarkallja az embert, hogy az alacsony végzettséggel végezhető legális munkákat lefitymálja és a könnyű pénzt vadássza. Ahogy a gazdagok között ugyanez megfigyelhető, csak mivel nekik megvan a rátermettségük és az egzisztenciájuk (már ha tényleg a saját erejükből jutottak fel), ritkábban szippantja be őket az alvilág. A szegényeknél viszont adott, hogy passzív jövedelmet kap, csak nem kamatok és befektetések által, hanem egyenesen az államtól. Ez a pénz pedig attól függ, hogy eleget tesz-e a feltételeknek. Ezek után csodálkozik bárki, hogy ez arra fogja motiválni az embert, hogy kívülről őrizze meg a szegény, nyomorban élő státuszt, de belülről, fű alatt tovább gyarapodjon? A düledező kolónia előtt álló Mercedes és a lakásban lévő plazmatévé egy eltúlzott, demagóg példa, de ettől még tény marad, hogy kisebb-nagyobb mértékben mindenkinél megfigyelhető ez a mentalitás. Mármint, hogy keltsük szegénység látszatát azokban a tényezőkben, amiket figyelembe vesz az állam a segélyek megítélésénél, másban viszont vetítsük a környezetünknek, hogy nekünk milyen jól megy, legyen az mobiltelefon, autó, last minute utazások, amiknek a képeit feltöltjük Facebookra, a lényeg, hogy a barátainknak, ismerőseinknek azt a részét mutatjuk az életünkből, hogy nekünk milyen fasza életünk van, a környezettanulmányt végzőknek meg azt, hogy egy lepukkant házban/lakásban fekszik egymás hegyén-hátán egy egész népes család.
Ha megérted, hogy ez alapvető emberi pszichológia és evolúcióbiológia, nem pedig valami misztikus “emberi gonoszság”, akkor belátod, hogy ez a teljesen természetes reakció az adott helyzetben a túlélésért és fennmaradásért folytatott küzdelemben.
B.j.: Az utolsó bekezdéseddel részben egyetértek, viszont kevered az okot az okozattal. Az emberek a szocializmusban intenzíven lettek kondicionálva (legjobb példa, hogy még a mai napig is mennyien visszasírják a Kádár-rendszert), utána pedig felnőttoktatás nem volt (most is csak fizetős és célirányos, például OKJ tanfolyamok), emiatt megrekedtek ezen a szinten és felnőtt emberek a korral különben is egyre makacsabbá és begyepesedettebbé vállnak. A legjobb fogalom rá, hogy torzítják a valóságot. Így pedig felejtsd el a reményt. Generációknak kell kimúlni, hogy itt bármi értékelhető változás legyen. Mert az emberek még önmaguknak is ellentmondanak sokszor és ezt hűen példázzák jelenlegi politikai rendszereink is. Megosztottak az emberek. Itt még maga Gandhi is tehetetlen lenne.
A általános életfenntartásnál jóval magasabb szintű igényekkel kapcsolatban pedig szintén érdemes megjegyezni, hogy bizonyos motiváció más-más kiteljesedési formát ölthet. A szórakozás pedig sokszor egy cipőben jár az önkiteljesedéssel. Ha megfigyeled, akik valamilyen produktív dologban teljesednek ki, pl. tudományos elméleteket gyártanak, vagy éppen valamilyen művészetnek hódolnak, azok nem is lelik igazán örömüket a szórakozóhelyekben, még ha ritkán el is járnak. Ez intelligencia kérdése. Ha valaki nem kapott megfelelő tudásanyagot, akkor alacsony szintű önmegvalósítási formák felé fog tendálni. Ismét eltúlzott példákkal élve: Egy buta extrovertált embernek jelenthet művészet-közeli önbeteljesülést, ha valakit összever, megaláz, felveszi videóra és feltölti a YouTube-ra. Ahogy egy buta introvertált embernek is jelenthet tudomány-közeli önbeteljesülést, ha élve felboncol egy embert.
Vagy nézd meg Afrikát. Vannak békés, alacsony szintű törzsek, akik dobolnak és énekelnek a tűz körül és vannak kannibál vagy fejvadász törzsek is, akik megeszik az embereket, majd gyűjtik a koponyáikat és akinek a legtöbb van, az örvend a legnagyobb tiszteletnek az adott közösségben.
Emerson : “Lehet még az is az oka, hogy olyan szakmát tanult (vagy nem tanult), amire nincs kereslet”
A mai globalizált világban nem úgy kell gondolkozni, hogy mi van MA ahol épp most élek, hanem úgy, hogy mire lesz (lehet) majd szükség a fejlődő világban. Aki ezt kitalálja, az túl fogja élni egy rendszer gyakran helyhez kötött hanyatlását is, de könyörgöm, ne tántorítsunk el senkit attól amit szeret csak azért, mert ahol épp most él, zavarják a kormányt a joghoz vagy a gazdasághoz értő egyének.
Aki közgazdász szeretne lenni tanulhassa azt, legfeljebb ha nincs rá szükség otthon, akkor tovább áll. A francba a röghöz kötéssel amikor a szabad mozgást biztosítja az Unió rendszere az embereknek, a szolgáltatásoknak és a termékeknek is. Ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamed megy a hegyhez ! Magyarországon az is problémának tűnik, ha valaki 150 Km-re kap munkát, miközben a francia vagy spanyol ismerőseim 1.000 – 1.200 km-t is utaznak egy országon belül, ha ott van munka.
Ebben a vitában Gábornak adok igazat, hiszen nem kizárólag azért szegény ma valaki mert lusta (vagy rossz szakmát tanult), és nem (csak) az okos/dolgos emberek gazdagodnak meg, mert ezért nyalizni is kell az éppen hatalmon levő politikai elitnek. Maffia rendszerben ugyanis nem a tudás a lényeg hanem a lojalitás. Ez volt 25 éve és ez van ma is, ezen kell változtatni.
Hat: “Magyarországon az is problémának tűnik, ha valaki 150 Km-re kap munkát, miközben a francia vagy spanyol ismerőseim 1.000 – 1.200 km-t is utaznak egy országon belül, ha ott van munka”
azért a mai magyar átlagfizetésből (vagy kevesebből) nem nagyon lehet félretenni annyit hogy áttelepüljön egy család 150 km-re. a spanyoloknál nem tudom, a franciáknál az szja-bevallásnál lehet költségként elszámolni a munkába járást. nálunk a cég által adómentesen fizethető 9ft/km van 1993 óta. kivéve a parlamenti képviselőknek
gábor: Miért kéne mindenkit megsegíteni? Miért segítenél olyannak, akinek már ezerszer ajánlottak tanulási, netán munkalehetőséget, ő pedig röhögve közölte hogy a segély is kb. ugyanannyi, minek dolgozna? Nem érdemli meg mindenki a törődést.
B.j: Én nem cigányoztam, ezt te vetítetted bele illetve te kezdted el. A magyarokkal alapvetően hatalmas probléma, hogy képtelenek változtatni. Nem képesek új munka felé nyitni, nem képesek mozogni az országban. Rengetegen halnak meg ott, ahol születtek, legyen az a legporosabb kis falu. Azt pedig ne várja senki se, hogy egy faluban munka lesz mert nem lesz. Nem éri meg és kész. Az meg szerintem művészi túlzás, hogy a bűnözők azért bűnöznek mert elvesztették a reményt. Azért bűnöznek mert szarnak a te alapvető jogaidra és nem érdekli őket a magántulajdon fogalma. Szerintem ők röhögnének ki a legjobban ezzel a reményvesztős szöveggel, persze ha a TV2 kamerái előtt kellene mondani akkor bőszen helyeselnének. Sunyik az emberek iszonyat sunyik. Mikor mutogatják a mélyszegényeket valahogy mindig lóg a szájukból a cigi. Na innentől kezdve én nem tekintem őket mélyszegénynek mert akinek cigire telik az iszonyatosan gazdag ember.
Hat: Nem mindenhol számít a politikai kötődés, versenyszférában pláne nem.
“A mai globalizált világban nem úgy kell gondolkozni, hogy mi van MA ahol épp most élek, hanem úgy, hogy mire lesz (lehet) majd szükség a fejlődő világban.”
Ez így van. Ezzel a fiatalok tisztában vannak (kivéve talán a Jobbikosok), viszont az idősebb generáció teljesen más szellemiségben nevelkedett, ráadásul az agya sem úgy fog, főleg ha önpusztító életet élt és a maradék agysejtjeit is elitta. Ehhez nem kell alkoholistának lenni, elég, ha néha beült iszogatni, hosszú évek alatt megteszik hatásukat. Az ilyenek sajnos sok esetben hihetetlenül alacsony szintű munkára foghatók csak be, mert még egy gyártósori munkásként is annyit hibáznak, hogy nem éri meg a cégnek, ráadásul sokuk kiakad a monoton munkafolyamattól.
“A francba a röghöz kötéssel amikor a szabad mozgást biztosítja az Unió rendszere az embereknek, a szolgáltatásoknak és a termékeknek is.”
Ez igaz, viszont míg a jóléti országok kibírják, addig a magyar állam jelenlegi anyagi helyzetében nem kevés vissza nem térülő befektetést jelent a diplomások képzése, akik később el is hagyják az országot. Tehát érthető, hogy ha szarban van az ország, akkor látni szeretne valami hasznot a saját pénzből kinevelt generációból. Ahogy fordítva is érthető, hogy nyilván itthon dolgoznának, ha meg lennének számukra a lehetőségek. Igazi patthelyzet. De az élet így működik. Főleg ebben az országban. A szülők többsége is elvárja a gyerekétől, hogy segítsen nekik anyagilag, még ha az külön költözött is.
“Magyarországon az is problémának tűnik, ha valaki 150 Km-re kap munkát, miközben a francia vagy spanyol ismerőseim 1.000 – 1.200 km-t is utaznak egy országon belül, ha ott van munka.”
De Magyarországon horribilis albérleti díjak vannak, főleg a fővárosban, mivel rendszerint ott van munka, a vízfejben, vidéken meg szállást nem talál, ha éppen munka lenne.
“Ebben a vitában Gábornak adok igazat, hiszen nem kizárólag azért szegény ma valaki mert lusta (vagy rossz szakmát tanult), és nem (csak) az okos/dolgos emberek gazdagodnak meg, mert ezért nyalizni is kell az éppen hatalmon levő politikai elitnek.”
Ezzel én is egyetértek, általánosságban beszéltem. Kivételek mindkét oldalon vannak, ők a járulékos veszteség (máskor én beszéltem arról, hogy ha nehéz helyzetbe születsz, akkor nem sok lehetőséged van, mert a szociális rendszerek a züllött emberekre specializálódtak. Még a civil szervezetek is. És ezt még a média is megkoronázza.
A másik oldalon pedig a társadalmat mélyebben kell elemezni. Ennek már régen nincs sok köze az evolúcióhoz, ez egyfajta modern arisztokrácia. Régen a legrátermettebb vadásznak a gyerekei nem örökölték a státuszt, csak ha szintén rászolgáltak. Ha gyengék vagy satnyák voltak, akkor a közösség legrátermettebb tagjai (rokoni és baráti száltól függetlenül) kapták meg a tisztséget. Azaz vívták ki maguknak. Ez most kegyetlen és barbár példának tűnhet, de valójában a jelenlegi társadalomban csak arra lenne szükség, hogy a vezetőket, az elitet rátermettség alapján szervezzük, ne az alapján, hogy éppen ki kinek a rokona, barátja vagy lekötelezettje.
Ez nem csak a politikában, hanem az egész gazdasági életben így van. A cégek többségénél is a vezetőség jelöli ki az utódokat és az alattuk dolgozó középvezetőnek, nem egy teljesen független teszt alapján értékel egy teljesen független entitás (pl. számítógép). De ez annak fényében meglehetősen utópisztikus, hogy már az iskolákban is megfigyelhető a jelenség. Japán már itt is élen jár, mint sok minden másban is, de egyelőre tanár osztályoz. A tanárnak meg van, aki szimpatikus, van aki nem. És még a reál tantárgyaknál, mint a matematika vagy a fizika is megvan a tanár lehetősége a részrehajlásra, addig a humán tárgyaknál gyakorlatilag szinte korlátlan lehetősége van szabályozni az érdemjegyeket. Már ott, kicsi korban arra ösztönzik/motiválják a diákokat, hogy valamilyen módon kedvezzenek a tanárnak. Nem feltétlenül stréber mentalitással, sok tanár értékeli a szellemes beszólásokat is a notórius lógós, órazavaró, rossz tanuló egyedek részéről, akik emiatt rend szerint mindig megkapják a kegyelemkettest. Utána kilép a nagybetűs életbe. Főnöktől függ, hogy szintén értékeli-e a folyamatosan késő, lógós, nem dolgozó embereket csak azért, mert hihetetlenül jófejek (legalábbis a főnök szemében), vagy kivágja első körben. Illetve ad-e esélyt egyáltalán bizonyításra azoknak, akik esetleg nem adják el magukat olyan jól, de szakmai tudásban még felül is múlják a többi versenyzőt. Továbbá ezek az emberek mivel több emberrel jópofiznak, nagyobb az esélyük, hogy akár rokoni szálat is kiépítsenek befolyásos emberekkel és úgy már ívelnek is felfelé. És itt futnak össze a szálak, ugyanis régen is volt király, meg arisztokrácia, de jóval kisebb volt azon esetek aránya, mikor az udvari bolondot annyira hihetetlenül jófejnek tartotta a király, hogy őt tette meg trónörökösnek, ha nem volt vér szerinti utódja.
Az egész társadalmunk erre épül. El kell tudni adnod magad, a szakmai tudás másodlagos, ahogy az intelligencia is.
Emerson: igazad van, hogy nem ennyire egyszerű a helyzet. Csak nincs türelmem ilyen szép hosszan beszélni róla. Az ingyenélés valóban létező jelenség, csak jogi eszközökkel szerintem nehezen megfogható. Azaz nem tudom, hogy lehet olyan szabályozást csinálni, ami azokat támogatja csak a rászorulók közül, akik megérdemlik.
Ilyen próbálkozások pl. a saját udvar rendben tartása, vagy közhasznú munka a segélyért cserébe. A gyakorlatban az a helyzet, hogy a segélyek összege annyira kevés, hogy egyáltalán nem lehet belőle megélni. Ezért ha fekete munkája is van valakinek (ami szintén rosszul fizet), nincs ideje a közmunkára elmenni vagy a kertjét abajgatni.
Emellett az is probléma, hogy a Merci/plazmatévé, Meki kaja, pizzarendelés stb. olyan dolgok, amik egy kis örömet adnak az életben, és sokan olyanok fogyasztják, akiknek nagyon kevés a pénzük. Ha egy 5 tagú család havi kiadása mondjuk 250 ezer forint, mindkét szülő dolgozik, és kapnak összesen 160 ezret, akkor pár hónap alatt reménytelenül eladósodnak a havi 90 ezer mínusz miatt. Így a fizetésük az épp kifizetendő tartozásokhoz képest olyan elenyésző, hogy reménytelennek érzik az egészet. Ekkor fogják magukat, és vesznek százezerért egy tévét, a 60 ezerből esznek, és másra nem marad.
A merci szerintem nem rongyrázásnak kell. Az veszi, akinek tetszik. Tök olcsón lehet kapni, ahogy használt BMW-t is. Fenntartani, na az már sokba kerül. Viszont jól kell érteni a pénzhez, hogy átlássa valaki, mennyibe kerül egy autó használata.
Érdekes, amit a motivációk kiélésének különbségéről írsz. A szocializáción valóban sok múlik. A családon kívül a fiatalkori bandázás típusa (hímzőszakkörbe jár vagy ultrákkal “szurkolni”) is nagyban meghatározza, hogy milyen normákat épít a személyiségébe valaki.
xezs : “Nem mindenhol számít a politikai kötődés, versenyszférában pláne nem.”
Tudnál adni egy olyan példát, ahol a politika nem szól bele a versenybe ?
Untermensch4: “azért a mai magyar átlagfizetésből (vagy kevesebből) nem nagyon lehet félretenni annyit hogy áttelepüljön egy család 150 km-re.”
Ez így igaz, de én is úgy nőttem fel, hogy apámat csak hétvégenként láttam. Nem kell egyből a munkahely miatt az egész családnak elköltözni. Én is dolgoztam két évig 220 km-re a családomtól, ki lehet bírni.
“nálunk a cég által adómentesen fizethető 9ft/km van 1993 óta. kivéve a parlamenti képviselőknek” + Emerson “De Magyarországon horribilis albérleti díjak vannak”
Na ez egy érdekes ajánlat lehetne a választási kampányban, írjatok vissza Orbánnak (most is levelezik a néppel) , hogy tegye visszaigényelhetővé a “vidéki” munkára elment kiadások egy részét. Ha meg nincs sehol munka, nem csak egy országban kell keresgélni, a mobilitás a túlélés első feltétele. Ha őseink nem hagyták volna el Afrikát egy pár millió évvel ezelőtt, ma mi se léteznénk.
gábor: “Ha egy 5 tagú család havi kiadása mondjuk 250 ezer forint, mindkét szülő dolgozik, és kapnak összesen 160 ezret, akkor pár hónap alatt reménytelenül eladósodnak a havi 90 ezer mínusz miatt. Így a fizetésük az épp kifizetendő tartozásokhoz képest olyan elenyésző, hogy reménytelennek érzik az egészet. Ekkor fogják magukat, és vesznek százezerért egy tévét, a 60 ezerből esznek, és másra nem marad.”
Ahhoz kell csak igazán remény, hogy egy lecsúszott ember önként eladósítsa magát, mert ez azt jelenti, hogy az államban mindennél jobban bízik. Akinek meg még családja is van mellette az tényleg orvosi eset, amiért még a saját gyerekei életét is tönkreteszi.
Ha valaki nem tud kijönni a pénzből, akkor összefog hasonló cipőben járó embertársaival és érvényesíti a jogait. Ha nincs elegendő ilyen ember, akkor annak két oka lehet:
1. Valójában az ő költési szokásaival van probléma, túl sokat költ.
2. Az emberek hülyék és önzők az országban.
De ha valaki nem tud kijönni a pénzből és ennek tetejében még hiteleket is vesz fel, az olyan cselekedet, aminek köze nincs a reménytelenséghez. Vagyis kétféle csoportba sorolható:
1. Nagyobb remény van bennük az állam iránt, mint bárki másban. Szinte elvárják, hogy majd a jövőben kárpótolja őket az állam a felelőtlenségük miatt.
2. Tényleg reményvesztettek, de hasonlóan, mint mikor a rákos beteg kipróbálja az ejtőernyőzést, bungee jumpingot, sziklamászást, mielőtt fájdalmai lesznek és meghal. Ez a hozzáállás valamelyest érthető, de gyerekes családok esetében nagyon önző hozzáállás. Ahhoz tudnám hasonlítani, mint egy hajótörés után ha valaki nem lát órák óta szárazföldet és már nagyon éhes és szomjas fogja magát és léket ver a saját mentőcsónakján, nem törődve vele, hogy abban még mások is utaznak vele együtt. Lehetnek pszichológiai okai is, hogy az illető úgy érzi, csak akkor felel meg a társadalom elvárásainak, ha megfelel a reklámokban emberekről kialakított képnek. De a lényeg akkor is ugyanaz marad, az ilyen ember rendkívül felelőtlen és buta, nem való szülőnek. Normális felnőtt embereknek pedig az ilyenektől el kell határolódnia, amennyire csak lehet.
Még egyszer mondom, nem a szegényekkel van a baj összességében, hanem a fent kielemezett típussal. Az ilyenek teljes mértékben rezisztensek az oktatásra, új ismeretek elsajátítására, világkép megváltoztatására, makacsul ragaszkodnak a saját doxazmáikhoz. Az ilyeneken tényleg csak valami diktatúra lenne képes segíteni. Az ilyenek ágálnak a legjobban mindenféle demokratikus segítség ellen, mindig mindenre van valami pesszimista válaszuk.
Emerson: Teljesen egyetértek azzal a résszel, hogy bizonyos embereket diktatórikus módszerekkel kellene rendre szokatni. De gondold el hogy mekkora felháborodás lenne nem csak országon belül, de országon kívül is. Nagy szemetek egyébként a politikusok, mert ha az egyik országban csak egy kicsit is diktatórikus elemek merülnek fel, azonnal elkezdenek kiabálni a többi ország politikusai, élen a kotnyeles USA-val. Így aztán egyik ország sem mer komolyabb intézkedéseket foganatosítani a nemkívánatos bevándorlók és egyéb elemek miatt, és inkább hagyják szenvedni a lakosságot.
Emlékszel pl. mikor Sárközy hazazavarta a román cigányokat? Milyen nemzetközi visszhangja volt már? Pedig teljes mértékben igaza volt, nemkívánatos elemek voltak, akkor meg miért ne zavarná őket haza?
xezs : “bizonyos embereket diktatórikus módszerekkel kellene rendre szokatni”
Van erre lehetőség, de ehhez ki kell lépni az EU-ból és összetépni az alapjogi chartát, de ekkor számolni kell a negatív következményekkel is. (pl. nem lenne pénz se) Különben már ma is diktatúra van, igaz rejtett, puha diktatúra. Van aki látja, van aki nem, ez van.
Különben én is egyetértek azzal, ha hosszútávon szeretnénk gondolkozni (pl. adni még 500 évet az emberiségnek), akkor meg kéne akadályozni minden földpusztító tevékenységet, és korlátozni kéne a “szoftver” hibás egyének szaporodását, de nem a jelenleg élőket kéne kiirtani. Az élethez mindenkinek joga van ! Kína már elég régen felismerte a népszaporodás veszélyeit, hiszen a túlnépesedés is a kihalás felé visz minket.
u.i. Sárközyvel én is egyet értek a kitelepítési ügyben, de nálatok teljesen más a probléma.
1. Nem lehet a szegényeket sikeressé tenni azzal, hogy a gazdagabbakat kifosztod.
Ez így van. De ne egyformán rakjanak már be a közösbe, %-os arányban rendben van az egyformán, de összegben nagyon nem.
Plusz sajnos a pénzzel hatalom is jár, ezért minden kapitalista társadalomban előbb utóbb azt tapasztaljuk hogy amíg a bömbivel járó nem vagy csak minimál szinten adózik addig a gyalogos és fiatos… réteg 10* annyit tesz a közösbe, és ez nem jó. Tehát a kapitalista eszmék, amelyet védelmez ez a kis “tanulságos” történet ugyanúgy hibásak, csak más oldalról.
2. Ha kapsz valamit amiért neked nem kellett dolgoznod, azért egész biztos valaki másnak kellett megdolgozni.
Hát ez így van.
3. A kormány nem tud adni senkinek semmit, addig amíg azt valaki mástól el nem veszi először.
Igen, a gond megint csak azzal van, hogy abban a társadalomban amit a történet protezsál, a kormányok a saját működésükre és jólétükre többet költenek mint amennyi szükséges. Általánosságban olyan 100-2000 szeresét annak… Jobbára amenyit csak lehet, amíg nincs annyira sok tüntetés és törés-zúzás amivel már nem bírnak el a rendfenntartó erők. Felelősséget pedig NEM vállalnal soha semmiért – hisz a kapitalizmusban ez nem szükséges. Amennyire meg tudja védeni magát az állampolgár annyira használják ki.
4. Semmit nem tudsz megsokszorosítani úgy, hogy először elosztod.
Jah… De az elosztás megint csak pénz=hatalom képlet alapján történik így mindig és minden körülmények között :D az a néhány jár jól aki hatalmon van, a pénz nem fog segítő eszközként szolgálni az államnak, nem fog fialni az állampolgároknak, csak elmegy ahhoz a kiválasztott néhányhoz… És ez törvényszerű.
5. Mikor a nép fele úgy gondolja, hogy nekik nem kell dolgozni mert a másik fele úgyis eltartja. És mikor a másik fél rájön arra, hogy akármennyit dolgozik, a kormány a fizetésük felét arra költi állandóan aki nem csinál semmit. Ez a kezdete annak, hogy az a nemzet a bukás felé halad.”
Igen, ezért bukott a szocislista rendszer is. Bár még mindig sokkal életképesebb volt számadatok szerint mint a mostani… A kettő között kellene valami, pl. mint Belgium, Svájc, Norvégia, Hollandia, Dánia … Ezek se tiszta kapitalista szerveződésű államok, a kettő közt vannak valahol.