Íme az interneten terjedő szöveg:

“Számtalan szívet szorongató kép kering nap mint nap a hírportálokon, blogokon és közösségi oldalakon koldusokról, akiknek ölében egy kisbaba, vagy kisgyerek alszik. Kevés ennél szomorúbb látvány van, s sokan nyilván épp a gyermek jelenléte miatt adnak alamizsnát a szegény anyának. De van itt egy nagy kérdés? Vajon miért alszik MINDIG a baba? A válasz egyszerre megdöbbentő és felháborító… Az alábbi történetet egy blogíró osztotta meg az interneten:

A metróállomás közelében meghatározhatatlan korú nő ül a földön. A haja kócos és koszos, fejét szomorúan lehajtja. Előtte egy doboz, amelybe az emberek pénzt dobhatnak. Karjaiban egy két év körüli kisgyermek alszik mocskos ruhájában. A látvány hatására sok ember azonnal kinyitja a pénztárcáját, mások pedig zavartan másfelé néznek, vagy – a tájékozottabbak – feldühödnek azon, hogy hiába is adnának nekik pénzt, az úgyis az őket erre ítélő helyi bűnözők markát üti.

Bármilyen szomorú a sorsuk, egyvalami mégis különös: a nap bármely szakában megyünk is el előttük, a kicsi mindig alszik. Mit is kaphat az asszony fizetségként? Egy tál ételt és egy üveg erős alkoholt, talán… Ekkor realizálódik minden: ez a gyerek sosem mocorog, sosem sír, csak alszik és alszik. Mennyit alhat egy átlagos, két-három éves gyerek napközben? Néhány órát, azt sem egyszerre, azt sem így.

Miért alszik mindig? – lépek oda hirtelen a koldusasszonyhoz, a kicsit bámulva. A nő úgy tesz, mintha meg sem hallana. Lesüti a szemeit és arcát elrejti kabátja gallérja mögé. Megismétlem a kérdést. A nő felnéz, és azt motyogja: – Kopj le! Miért alszik mindig?- kiabálom most már.

Valaki ráteszi a vállamra a kezét. Egy öreg ember néz rám helytelenítően: – Mit akar tőle? Nem látja, milyen nehéz a sorsa? Kivesz némi aprót a zsebéből és a dobozba dobja, majd tovább megy. Biztos vagyok benne, hogy jópár embernek elmeséli majd, milyen lelketlen vagyok, amiért egy szerencsétlen nőt zaklatok a metró aluljárójában.

Másnap felhívom egy barátomat, aki Romániában nőtt fel és sosem járt iskolába. Jártas a mélyszegénység, a maffia, a koldusok dolgaiban. Elmeséli, hogyan használják fel a kisgyerekeket a különböző maffiacsoportok a kolduláshoz: vagy elrabolják, vagy “kibérlik” őket alkoholista családoktól. – De miért alszanak mindig? – kérdezem. A barátom tökéletes higgadtsággal válaszol: – Mert heroint adnak nekik. Vagy vodkát. Hogy ne kiabáljanak. (…)” (A szöveg folytatása itt.)

A szöveg eredetéről: nem magyar eset

Amit a fenti írással kapcsolatban legelőször érdemes megjegyezni: bár a neten legnépszerűbb verzió elején van egy link, ami egy angol nyelvű cikkre mutat, csak a magyar szöveget olvasva nem derül ki egyértelműen az eset helyszíne. Már csak azért sem, mert a fordító lecsupaszította az eredeti szöveget, kiszedve például azokat a részeket, amikből megtudhatnánk, hogy ukrajnai történetről van szó (Kijev), és hozzátett olyanokat, amik a magyar verziót erősíthetik (“Másnap felhívom egy barátomat, aki Romániában nőtt fel” az “I called a friend” helyett). A cikkhez illusztrációnak használt egyik kép pedig Bangkokban készült, 2011 májusában.

A sztorit nekem is többen elküldték már februárban, akkor még főleg angolul terjedt. Angol nyelvterületen ennek a facebookos bejegyzésnek a lefordítását követően lett nagyon népszerű; a posztot azóta több, mint 173 ezren osztották meg. Erre a bejegyzésre hivatkozik például a CNN civil újságírók cikkeit ellenőrzés nélkül közlő szájtjának anyaga is (tehát nem a CNN, ahogy több helyen olvasható).

A “droggal altatásról”: nehezen ellenőrizhető, de esetenként igazolódik a gyanú

Ami az írásban bemutatott gyakorlatot illeti, a Hoax or Fact elemzése szerint bizonyos helyeken létező jelenség. A cikkben a New York Times IHT Rendezvous című blogjának 2012-es bejegyzésére hivatkoznak, amelyben a gyerekekkel kapcsolatos délkelet-ázsiai koldusmódszerekről értekeznek. A blog említést tesz bekábított csecsemőkről is, igaz, a megszólaltatott szakértő erről csupán folyamatosan felbukkanó szóbeszédként beszél.

Egy 2011 decemberi híradásból viszont az derül ki, hogy az indiai Bangalore-ban a helyi rendőrség 300, drogok segítségével koldulásra kényszerített kisgyereket szabadított ki fogva tartóik markából; több mint harmaduk három éven aluli volt. A híradás szerint a kábítószerrel kezelt gyermekek még két nappal kiszabadításuk után is aludtak.

Nem csak a koldulással, és nem is elsősorban csecsemőkkel kapcsolatos, de az UNICEF európai gyermekkereskedelemmel foglalkozó tanulmányából kiderül, hogy a kereskedők esetenként alkoholt itatnak, kábítószereket vagy nyugtatót adnak be gyermek áldozataiknak annak érdekében, hogy ne legyen gondjuk velük.

A New York Times blogjának szerzője segélyszervezetekre hivatkozva azt tanácsolja, bármennyire is vérzik a szívünk, Ázsiában járva ne adjunk pénzt kisgyermek koldusoknak, mert ezzel csak azt érjük el, hogy szüleik azt gondolják: kifizetődőbb őket az utcán tartani, mint az iskolában. Szervezett koldultatás esetén pedig a koldusmaffiát erősítjük hitében, hogy gyerekekkel pénzt keresni jó üzlet.

bedrogozott koldus gyerekek legendája

Mit lehet tenni?

Herczog Mária szociológus, az ENSZ Gyermekjogi Bizottságának tagja is hallott már arról szóló történeteket, hogy altatózzák, nyugtatózzák a gyerekeket, “de soha senki nem tud erről biztosat, ahhoz be kellene vinni a gyerekeket, megvizsgálni, amire nem szokott sor kerülni” – írja levelében.

Kérdésemre, hogy mi történhet, ha a fenti cikken felháborodva valaki bejelentést tenne egy kisgyermekes koldust látva, Herczog Mária így válaszolt: “ha valaki bejelenti a gyerekkel koldulást, elvileg a gyermekjólétinek, gyámhivatalnak vizsgálatot kellene indítania, és ha szükséges, átmeneti gondozásba venni a gyereket. Ez előfordul, de nem gyakori, nem nagyon izgat sajnos senkit”.

“Európai gyakorlatban is sok a kelet-európai gyerekkel kolduló nő, az ugyancsak városi legenda szerint egy részük ‘bérgyerek’, nem a sajátjuk. A brüsszeli Nord vasútállomáson is rendszeresen látok kiterjedt, vélelmezhetően román roma családokat, rengeteg kisgyerekkel, életvitelszerűen ott laknak, és nem történik semmi, pedig már többször szóltunk” – írja.

A gyerekkoldusokról, az altatáson túl

“A kolduló gyerekekkel kapcsolatosan többféle kérdés is felmerül” – írja egy korábbi cikkében Herczog Mária. “Az első: hogyan kerültek az adott helyre, a szüleikkel vagy valamilyen gyerekkereskedelemnek, gyerekrablásnak tekinthető tevékenység következtében? A következő kérdés: amennyiben a szüleikkel érkeztek, úgy legális vagy illegális a tartózkodás, ha pedig egyedül koldulnak, azt a szülők tudtával, kényszer hatására vagy éppen közösen teszik? Valamennyi esetben felmerül a gyerekek jogainak megsértése, ez bántalmazásnak, elhanyagolásnak minősül, mivel nyilvánvalóan nem szolgálja a gyerekek fejlődési szükségleteit” – írja.

Írásában megemlíti, hogy a gyermekkoldulás kapcsán vita folyik arról, be kellene-e tiltani, illetve milyen eszközökkel lehet kezelni. Több nemzetközi szervezet, például a GRETA egyetértene a teljes tiltással, azzal érvelve, hogy ez módot adna a hatóságoknak annak kivizsgálására, az érintett felnőttek és gyerekek milyen módon kerültek e helyzetbe, áldozatai-e kizsákmányolásnak.

A gyermekjogi bizottság Herczog szavai szerint azt képviseli, hogy “a gyerek felnevelése, megfelelő gondozása elsősorban a szülők feladata, de az államnak minden lehetséges segítséget meg kell adnia ahhoz, hogy erre képesek legyenek, támogatással, szolgáltatással. Kizárólag anyagi, szociális okokból nem szabad a gyereket elszakítani a szüleitől. A koldulás gyerekkel önmagában szintén nem lehet ok, de vizsgálni kell a körülményeket, és a lehetséges megoldásokat, mielőtt hatósági intézkedés történik. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy támogatandó a koldulás. Más kérdés a bérkoldultatás, a gyerek számára ártalmas tevékenység.”

További olvasnivaló:

– REFERENCE GUIDE ON PROTECTING THE RIGHTS OF CHILD VICTIMS OF TRAFFICKING IN EUROPE

Fotó: UNICEF illetve Ronn aka “Blue” Aldaman/flickr.com

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!