A vörös telefon legendája

Bár a Moszkva és Washington közötti közvetlen összekötés gondolata már korábban is felmerült, a megvalósításra csupán az 1962-es kubai rakétaválság után került sor. A közel kéthetes válság békés megoldása ugyanis kis híján az akadozó kommunikáción csúszott el: a krízis legkiélezettebb pillanataiban hosszú órákba telt, mire az egyik fél üzenete eljutott a másikig, majd vissza. Az ilyen esetek elkerülése érdekében határoztak a hidegháborús felek 1963 júniusában úgy, hogy – Amerikában forródrótnak, a Szovjetunióban vörös telefonnak nevezett – szupertitkos kapcsolatot üzemelnek be.

“A fürge barna róka átugorja a lusta kutyát 1234567890” – ez volt az Egyesült Államok és a Szovjetunió első, e vonalon történt üzenetváltásának tartalma. A mondat nem rejtett üzenet volt: mivel angol megfelelőjében az ábécé összes betűje és minden számjegy előfordul, e tulajdonsága alkalmassá tette az írásbeli összeköttetés tesztelésére.

Merthogy a híres vörös telefon kezdeti formájában valójában egy telexgép volt, amelynek amerikai állomását a filmekben látható jelentekkel ellentétben nem a Fehér Házba, hanem a Pentagonba telepítették. Az írásbeli kommunikációhoz pedig az Aetas cikke szerint azért ragaszkodtak a felek, mert rádöbbentek: a diplomáciai tárgyalások szempontjából kifejezetten károsak lehetnek a telefonbeszélgetés során született azonnali döntések, amelyet tovább súlyosbíthat a tolmácsok esetleges tévedése.

A rejtjeles információ a Moszkva–Helsinki–Stockholm–Koppenhága–London–Washington útvonalon utazott oda-vissza, de a biztonság kedvéért egy tartalékkapcsolat is volt Afrikán keresztül. Üzeneteiket a felek saját nyelvükön, kódolva küldték, amit az általuk a másik félnek kölcsönösen küldött üzenetfogadó berendezések vettek. Bár a rendszer már a szerződés aláírása után két hónappal felállt, a tesztüzenetet követően csupán 1967-ben, a hatnapos arab-izraeli háborúban vetették be először. Az Aetas cikke szerint 12 olyan eseményről tudni, amikor állítólag sor került a forródrót használatára, ugyanakkor az erről beszámoló források meglehetősen hiányosak vagy ellentmondásosak.

A rendszerrel kapcsolatban érdemes még megjegyezni, hogy mivel a rakétaválság után közvetlen szuperhatalmi konfliktus nem alakult ki, a Szovjetunió és az Egyesült Államok paradox módon soha nem használta a forródrótot eredeti céljának megfelelően, a kapcsolat nem vált a szuperhatalmi válságkezelés utolsó mentsvárává, mint ahogyan azt Kennedy és Hruscsov gondolta – írja cikkében Simon Ágnes és Simon Eszter. Az atomháború kirobbanásának közvetlen fenyegetése ugyanis ráébresztette a két riválist, hogy az soha nem következhet be, és ennek érdekében feszültségcsökkentő megállapodások sorát írták alá, illetve igyekeztek küzdelmüket a regionális konfliktusokra korlátozni. A szerzők szerint a rendszer valódi jelentőségét a kooperációs szándék intézményesült szimbólumaként őrizhette meg.

A forródrótot az idők során többször is modernizálták: a kommunikációs rendszerbe a biztonság növelése érdekében előbb műholdakat kapcsoltak (1971), majd térképek és képek küldésére is alkalmas nagy sebességű faxot (a nyolcvanas években), pár éve pedig e-mailkapcsolatot is lehetővé tevő optikai kábeleket.

Ami a rendszer populáris kultúrában való megjelenítését illeti: a telefonos kép elterjedésében ezúttal is nagy szerepe volt a hollywoodi filmgyárnak. Közvetlen telefonos összeköttetést láthatunk már két, a rendszer üzembe helyezését követő évben bemutatott filmben, az 1954-es Bombabiztosban és a  Dr. Strangelove, avagy rájöttem, hogy nem kell félni a bombától, meg is lehet szeretni című moziban is:

A mítosz végül olyan közismertté vált, hogy idővel már politikusok is felhasználták elnökválasztási kampányaikban: megjelenik például a szimbolikus vörös telefon ebben a nyolcvanas években készült reklámban is:

– There Never Was Such a Thing as a Red Phone in the White House
– Ötven éve létesült az enyhülés forródrótja
– Hidegháborús forródrót a telextől a piros telefonig
– Forródrót a hidegháborúban
– Fotók a rendszer üzembehelyezéséről
– Jimmy Carter vörös telefonja, ami viszont sosem volt része a Moszkva-Washington vonalnak