(Előre szólok, nincs a kezemben semmi bizonyíték, ami akár a legendás felirat létezését, akár az ellenkezőjét igazolná, e bejegyzés inkább egyfajta felhívás a közösségi emlékezésre. Ha így már nem érdekes a sztori, még most továbbállhatsz, és nem kell átrágod magad közel 3 ezer további karakteren.)
“A magyar autóbuszok sokszor hármas sorokban állnak és utasaik reményteljesen özönlenek el a Maria Hilfer Strassén, hogy vásároljanak, amit magyarul beszélő üzletemberek kínálnak, mert a KGST-országok között Magyarország az, amelynek polgárai a legszabadabban jöhetnek nyugatra, miután ez év kezdete óta mindenki kaphat útlevelet és utazhat, ha igazolja, hogy van legalább 3000 forintnyi értékben devizája” – számolt be 1988 áprilisában az Ausztrába tartó magyaráradatról Simányi Tibor az Amerika Hangjában. “Az újkori portyázok izzadságtól gyöngyöző homlokkal próbálják összhangba hozni a szédületes kínálatot és a zsebük mélyén lapuló csekélyke valutát. Ami mégis sikerül. Erre bizonyíték egy osztrák lap felkiáltása: Segítség, jönnek a magyarok!” – folytatta ugyanő az MTI Archívuma szerint.
Az MTI APA-tól átvett tudósítása szerint 1989 áprilisának elején minden addigit felülmúlt a Bécsbe látogatók száma, aminek köszönhetően a határokon több órás várakozás, Ausztriában pedig hatalmas dugók nehezítették a helyiek életét. Nekem is valamikor ezidőtájban és innen lett ezüstmetál BMX-em, amit büszkén mutogattam minden haveromnak. Egészen addig, amíg egyikőjük ki nem szúrta rajta a Made in Czechoslovakia feliratot, kipukkasztva ezzel a nyugati bicaj legendáját.
Ezen a tavaszon szaporodtak el a lopásra figyelmeztető táblák és a magyarokat – köztük ártatlanokat is – vegzáló vásárlás utáni ellenőrzések. Az 1989 júniusi West újság – amelynek példányát a retronom.hu-n találtam meg – például arról írt, hogy egy idős budapesti házaspárt és soproni tanárokat is lopással vádoltak meg. Bár a megalázó ellenőrzés során semmit nem találtak náluk, végül bocsánatot sem kértek. Ennek kapcsán a soproni tanárok arról beszéltek a lapnak, hogy “néhány hónappal azelőtt elképzelhetetlen lett volna az, ami velük történt”.
Ugyanez a lapszám egyébként hatalmas szalagcímmel hozta a MAGYAR NE LOPJ! mondatot, tehát a felszólítás durva formája már akkoriban is közismert volt. A cikkíró azonban arról is beszámol, hogy ilyen felirattal ő maga nem találkozott. Lőtt viszont ennél jóval udvariasabb, furcsán-beszélni-magyar-nyelven írottat:
“Nagyon szépen kérjük a magüknál lévá táskát kérés nélkül leműtatni. Naggon szépen köszönjük”
… és egy lopásvédő berendezésekkel riogató, szankciókkal fenyegető, nagybetűs figyelmeztetést:
“FIGYELEM! EBBEN AZ ÜZLETBEN ELEKTRONIKUS LOPÁS JELZŐKÉSZÜLÉK MŰKÖDIK. A TOLVAJOKAT KIVÉTEL NÉLKÜL A RENDŐRSÉGEN FELJELENTJÜK. A FELJELENTÉSRŐL A MAGYAR HATÓSÁGOKAT TÁJÉKOZTATJUK.”
Ennyi a sztori háttere, aminek – mint előre jeleztem – egyelőre nincs megfejtése. Innentől kezdve nálatok a labda, kíváncsi vagyok a ti emlékeitekre. Nem ígérem, hogy minden “Ez biztosan igaz, a nagybátyám saját szemével látta” jellegű hozzászólással frissítem majd a bejegyzést. De hátha ti ügyesebben kerestek a web kevésbé nyilvános részein, vagy elraktatok ezzel kapcsolatos lapokat, felvettetek a Bécsből hozott új videóval ezzel foglalkozó korabeli híradásokat.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
[…] erélyesebben vizsgáltak. Ott aztán a csillogó villogó üzletek vártak bennünket, meg a „Magyar ne lopj!” táblák. Még az említett táblák előtt is törtem a fejem, mit is mondhatott a […]
Hooperman,
híres lettél: Index-cím lett egy kommentedből :)
http://index.hu/tudomany/tortenelem/2017/11/28/becsi_ovszerautomata_88_magyar_ez_nem_rago/
“Magyar, ne lopj” feliratú táblát én nem láttam, de húgom állította, hogy ő igen. Én csak arra emlékszem, hogy 1990-ben, Bruck a.d. Leitha, KGM (?) áruház, minden pénztár fölött nagy tábla:
“A félreértések elkerülése végett, kérjük a táskákat megmutatni” (Magyarról magyarra fordítom: magyar, ne lopj!)
Volt mellette egy kisebb kávébolt, ahol forintot is elfogadtak.
Meg van ott lámpás kereszteződés, ahol a többnyire magyar gyalogokat nem igen érdekelte a mit mutat a lámpa, autók nem egyszer csikorgó gumikkal álltak meg.
Egy másik legenda, ami Ausztriával és magyarokkal kapcsolatos, itt magyarok loptak meg magyarokat:
Akkor még Magyarországon úgy működött a lottó, hogy postán, trafikokban lehetett 10 Ft-ért lottószelvényt venni, három hasáb, azonosan kitölteni a három hasábot, az ember egyet megtartott, a másik kettőt meg csak bedobta a postaládába.
Ausztriában meg már akkor is úgy volt, hogy ingyen el lehetett hozni a szelvényt, fizetni a feladáskor kellett.
Nos, állítólag egyes honfitársaink pénzért árultak AustriaLotto szelvényeket, az ügyfelek ezeket meg bedobták Bécsben – mégcsak nem is a postaládába, hanem a tűzcsap dobozába. (Mert olyan szép piros doboz, mint nálunk a postaláda)
AustriaLottot a 90-es években nálunk is forgalmaztak.
Akkoriban nem jártam nyugaton. De Bécsben élek már, és láttam címkét öt nyelven, hogy be van kamerázva a forraltboros vásár, román és pár balkáni meg közel-keleti nyelv volt a németen kívül, magyar nem.
Én azt gyanítom, hogy jellemzően nem a címbeli mondat volt kiírva akkoriban, de mindenki úgy értette.
88 nyarán jártam először Bécsben akkor nem találkoztam ilyen felirattal. Majd 89 őszén újra mentem barátokkal vásárolni. Akkor a saját szememmel láttam az egyik drogeriaba kirakva a táblát, hogy magyarok ne lopjatok. Meg se mertunk szólalni csak elkullogtunk csendesen, ciki volt.
Valószínűleg senki sem gondolta komolyan, de olyan “hír” is megjelent, hogy Ausztria visszaadta volna Burgenlandot, ha a magyarok visszaadják a Mariahilferstrasssét :)
Forrást nem tudok, talán valamelyik akkori újság, amelyik foglalkozott az akkori “Gorenje-turizmussal” de az is lehet, hogy eredetileg a rádiókabaréban hangzott el.
https://mult-kor.hu/20130109_gorenjeturizmus_1988ban
Ebben a cikkben is említik, de a rendszerváltást elemezgető “Szabadság tér ’89” tévéműsor is emlegette, hogy akkora volt a bevásárlási láz, hogy kimerültek az ország devizatartalékai, azért kellett erősen korlátozni a valutakeretet (50 dollár/év) – és ha valakinek nem volt fekete valutája, vinni kellett a nagymamát, nagypapát, hogy az ő valutakerete is rendelkezésre álljon.