A köztudatban élő Kádár-képnek két lényeges, fiktív elemekből is táplálkozó vonása volt: az egyik a munkásszármazás, a másik az első titkár ötvenes évekbeli, Rákosi általi bebörtönzése és brutális megkínzása. Ezzel szemben Kádár János alig dolgozott munkásként, szinte egész életében pártfunkcionárius volt, és a börtönbeli szenvedéseiről szőtt történeteket se támasztja alá szinte semmi – mutat rá Vezércsel című könyvében Majtényi György történész. E történetek Kádárról alig árultak el valamit, ám a magyar társadalom jó része számára mégis felkínálták a személyével és a rendszerével való azonosulás lehetőségét. Az alábbiakban a Kádár-legendáriumból választottam ki négy inkább kreált, mint valós életrajzi elemet.
Kádár, a melós
Egy Gyurkó László portréból ismerhetjük, hogy Kádár állítólag munkáskorában “korábban ment be a műhelybe, hogy rendbe tegye a padját, gondosan kikészítse szerszámait, minden áttekinthetően a keze ügyében legyen, csak aztán kezdett el dolgozni.”
A valóságban azonban Kádár nem nagyon dolgozott munkapad mellett – sem műszerészsegédként, sem kifutófiúként, sem küldöncként, sem pedig pártmunkásként – írja Majtényi. A négy polgárit követően ugyan valóban szerzett egy szakmát (írógépműszerész segédlevelet), de mivel akkoriban nem volt munkalehetőség, nem dolgozott műszerészként.
Egy 1957-es József Attila emlékkötetben Kádár ugyan arról írt, hogy 19 évesen “vasas ifjúmunkásként” még hallotta beszélni a neves költőt, de Majtényi szerint Kádár legfeljebb tag lehetett a Vasas Szakszervezetben, nem ifjúmunkás.
Kádár, az angyalföldi
Kádár nemcsak munkásszármazására emlékezett vissza szívesen, hanem büszkén emlegette angyalföldi gyökereit is. Ebből Majtényi szerint legfeljebb annyi igaz, hogy a háború előtt a szociáldemokraták VI. kerületi csoportjához csatlakozott, és ehhez a körzethez tartozott Angyalföld egy része is – a Nyugati pályaudvar – Dózsa György út – Váci út közötti területnek volt a titkára. A fiumei születésű, hatéves koráig Kapolyon nevelkedő politikus gyerekkorában a Városház utcában, a Hungária körúton, a Károly körúton, a Dob utcában és a Jókai téren lakott. A négy elemit 1918 és 1922 között a belvárosban, a Cukor utcai általános iskolában végezte el, a négy polgárit pedig a Wesselényi utcában.
Kádár gyermektelensége
Több feltételezés is lábra kapott arról, hogy a Kádár-házaspárnak miért nem volt gyermeke. Az egyik legenda szerint Kádárt az ötvenes években kiherélték a börtönben, egy másik változat szerint – amit maga Kádár mesélt barátjának – úgy “megverték a tökömet, hogy baszni ugyan még tudok, de terméketlen lettem”. Majtényi szerint egyik történet sem igaz, legalábbis a fennmaradt részletes orvosi jelentések nem utalnak ilyesmire. Bár nem kizárható, hogy a börtönben alkalmaztak fizikai erőszakot Kádárral szemben, a brutális kínzásokról – körömletépés, szájba vizelés – szóló legendák minden bizonnyal valótlanok. Majtényi szerint a pár gyermektelenségére valószínűbb magyarázat az, hogy amikor házasságot kötöttek, már harminchét évesek voltak, amikor Kádár kiszabadult a börtönből, már negyvenkettő volt, és mindketten különféle egészségügyi problémákkal küzdöttek a korábbi megpróbáltatások miatt.
Kádár, a sakkzseni
A foci és a vadászat mellett Kádár kedvenc időtöltése a sakk volt. Gyakran mutatkozott sakk-körökben, eljárt versenyekre, és ha neves ellenfélre vágyott, azt is megkaphatta, csak át kellett sétálnia a szövetségbe.
Tudásáról és tehetségéről legendák keringtek, a kortársak és az utókor is mintha ez alapján akarta volna jellemezni politikusi képeségeit – írja Majtényi. És talán maga Kádár is vágyott rá, hogy sakkjátékosként, kiváló stratégaként tekintsenek rá, biztos nagyon örülhetett, amikor a Time magazin címlapján e hobbiján keresztül mutatták be.
A fiatal Kádár látta magát jövendőbeli nemzetközi nagymesterként, kortársai közül volt, aki “briliáns sakkozóként” emlékezett rá, Portisch Lajos sakkmester szerint azonban Kádár – ugyan a szovjet nagykövetnél jobban játszott – mindössze “jó amatőr sakkozó volt … talán így lehetne mondani. Lehet, hogy ultizni azért jobban tudott.”
Fotó: fortepan.hu/Urbán Tamás
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Kádár egy minden lében kanál féle diktátor volt! Már az sokat elmond róla, hogy olyan ország a Szovjetunió tette a magyar nép nyakára, ahol több mint 70 évig nem lehetett az átlag állampolgárnak nyugatra utazni, és a baráti diktatúrákba is csak korlátozva volt lehetőségük az utazásra. Kádár ennél valamivel hosszabbra engedte a pórázt de az állampogárok jogait nem tisztelte. A BM és azon belűl a rendőrség révén korlátozta az utazási szabadságot ,továbbá a szólás szabadságot, gyülekezési szabadságot, és a vallásszabadságot (állami egyházügyi hívatal). Híressé vált az 1960-as években tett kijelentése: ” Nem normális dolog, hogy egy tízmillió lakosú országból évente másfél millió külföldre utazzon. Elfogadható volt átmenetileg. Olyan intézkedésre van szükség, melyek ténylegesen korlátozzák a kiutazást. Hogy hogyan és mint, ezen kell gondolkodni. Ne legyen durva, ésszerű, értelmes legyen és mindenki számára elfogadható. Ennek a szellemében engedelmes kiszolgálóik Borsányné dr Czégény Julianna r. alezredes és társai még 1987-ben is ész nélkűl küldözgeték a magyár állampolgárok útlevélkérelmére az elutasító határozatokat: A tárgyban nevezett útlevélkérelmét elutasítom. Indoklás: külföldre történő utazása a közrendet sérti.
Csupán annyit szeretnék tudni,vagy kérdezni a fórumozóktól,hogy önök szerint Kádár János festett e valaha vászon képet?
Nemrégiben a birtokomba került egy tájkép,a Kádár János szignójával.
Az eredeti tulaj állítása szerint,egy egykori magas beosztású szovjet pártembernek ajándékozta Kádár a képet.
Tovább öröklődött,így valahogyan visszakerült az országba.
Vajon tényleg lehetséges hogy a Kádár János keze munkája?
Ha esetleg tudna valaki érdemben segíteni,azt megköszönném.
Az email címem:zsakosfrodo2@gmail.com
“Kádár János festett-e valaha vászonképet?”
Persze:
http://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A1d%C3%A1r_J%C3%A1nos_Mikl%C3%B3s
Az a sokmocskos Futyeszes miert asta ki sirjat szegeny oregurnk.
a magyar nép a honfoglalás óta egyetlen jóléti államot tud felmutatni.. a Kádár János vezette Magyar Népköztársaságot.
Ha a magyar nép megelégszik egy olyan jóléttel, amely mind minőségben, mind változatosságban, sőt mennyiségi téren is olyan jelentősen marad el Nyugat-Európától, mint Kádár idejében (plusz a szabadság terén kötött kompromisszumok), akkor akár örülhetünk is, hiszen kialakulóban van korunk Kádár-rendszere, amely nyilván meg is hozza – legalább hívei számára – ezt a jólétet.
Van a Portisch Lajos-os véleményről valamilyen információ (mikor mondta, hol mondta, stb.)?