A köztudatban élő Kádár-képnek két lényeges, fiktív elemekből is táplálkozó vonása volt: az egyik a munkásszármazás, a másik az első titkár ötvenes évekbeli, Rákosi általi bebörtönzése és brutális megkínzása. Ezzel szemben Kádár János alig dolgozott munkásként, szinte egész életében pártfunkcionárius volt, és a börtönbeli szenvedéseiről szőtt történeteket se támasztja alá szinte semmi – mutat rá Vezércsel című könyvében Majtényi György történész. E történetek Kádárról alig árultak el valamit, ám a magyar társadalom jó része számára mégis felkínálták a személyével és a rendszerével való azonosulás lehetőségét. Az alábbiakban a Kádár-legendáriumból választottam ki négy inkább kreált, mint valós életrajzi elemet.

Kádár, a melós

Egy Gyurkó László portréból ismerhetjük, hogy Kádár állítólag munkáskorában “korábban ment be a műhelybe, hogy rendbe tegye a padját, gondosan kikészítse szerszámait, minden áttekinthetően a keze ügyében legyen, csak aztán kezdett el dolgozni.”

A valóságban azonban Kádár nem nagyon dolgozott munkapad mellett – sem műszerészsegédként, sem kifutófiúként, sem küldöncként, sem pedig pártmunkásként – írja Majtényi. A négy polgárit követően ugyan valóban szerzett egy szakmát (írógépműszerész segédlevelet), de mivel akkoriban nem volt munkalehetőség, nem dolgozott műszerészként.

Egy 1957-es József Attila emlékkötetben Kádár ugyan arról írt, hogy 19 évesen “vasas ifjúmunkásként” még hallotta beszélni a neves költőt, de Majtényi szerint Kádár legfeljebb tag lehetett a Vasas Szakszervezetben, nem ifjúmunkás.

Kádár, az angyalföldi

Kádár nemcsak munkásszármazására emlékezett vissza szívesen, hanem büszkén emlegette angyalföldi gyökereit is. Ebből Majtényi szerint legfeljebb annyi igaz, hogy a háború előtt a szociáldemokraták VI. kerületi csoportjához csatlakozott, és ehhez a körzethez tartozott Angyalföld egy része is – a Nyugati pályaudvar – Dózsa György út – Váci út közötti területnek volt a titkára. A fiumei születésű, hatéves koráig Kapolyon nevelkedő politikus gyerekkorában a Városház utcában, a Hungária körúton, a Károly körúton, a Dob utcában és a Jókai téren lakott. A négy elemit 1918 és 1922 között a belvárosban, a Cukor utcai általános iskolában végezte el, a négy polgárit pedig a Wesselényi utcában.

Kádár gyermektelensége

Több feltételezés is lábra kapott arról, hogy a Kádár-házaspárnak miért nem volt gyermeke. Az egyik legenda szerint Kádárt az ötvenes években kiherélték a börtönben, egy másik változat szerint – amit maga Kádár mesélt barátjának – úgy “megverték a tökömet, hogy baszni ugyan még tudok, de terméketlen lettem”. Majtényi szerint egyik történet sem igaz, legalábbis a fennmaradt részletes orvosi jelentések nem utalnak ilyesmire. Bár nem kizárható, hogy a börtönben alkalmaztak fizikai erőszakot Kádárral szemben, a brutális kínzásokról – körömletépés, szájba vizelés – szóló legendák minden bizonnyal valótlanok. Majtényi szerint a pár gyermektelenségére valószínűbb magyarázat az, hogy amikor házasságot kötöttek, már harminchét évesek voltak, amikor Kádár kiszabadult a börtönből, már negyvenkettő volt, és mindketten különféle egészségügyi problémákkal küzdöttek a korábbi megpróbáltatások miatt.

Kádár, a sakkzseni

A foci és a vadászat mellett Kádár kedvenc időtöltése a sakk volt. Gyakran mutatkozott sakk-körökben, eljárt versenyekre, és ha neves ellenfélre vágyott, azt is megkaphatta, csak át kellett sétálnia a szövetségbe.

Tudásáról és tehetségéről legendák keringtek, a kortársak és az utókor is mintha ez alapján akarta volna jellemezni politikusi képeségeit – írja Majtényi. És talán maga Kádár is vágyott rá, hogy sakkjátékosként, kiváló stratégaként tekintsenek rá, biztos nagyon örülhetett, amikor a Time magazin címlapján e hobbiján keresztül mutatták be.

A fiatal Kádár látta magát jövendőbeli nemzetközi nagymesterként, kortársai közül volt, aki “briliáns sakkozóként” emlékezett rá, Portisch Lajos sakkmester szerint azonban Kádár – ugyan a szovjet nagykövetnél jobban játszott – mindössze “jó amatőr sakkozó volt … talán így lehetne mondani. Lehet, hogy ultizni azért jobban tudott.”

Fotó: fortepan.hu/Urbán Tamás

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Címke