A neten terjedő szöveg így néz ki:
“Az amerikai vonatok nyomtávja (a sínek közötti távolság) pontosan 143,5 cm (4 láb és 8,5 inch). De vajon mi az oka annak, hogy ezt a távolság pont ekkora lett? Mi olyan vonzó ebben a számban? A válasz meglehetősen egyszerű és könnyen kitalálható: az USA-beli nyomtáv pontosan megegyezik az Angliában használatos nyomtávval, mivel az első vonatokat angliai bevándorlók kezdték építeni az Újvilágban.
Na jó, de ettől a kérdés még kérdés marad. Most azt kell megválaszolnunk, hogy Angliában miért lett 143,5 cm a nyomtáv. Azért, mert az első vonatokat Angliában azon tervek és sablonok szerint készítették, amelyeket a hintók és kocsik gyártására is használtak.
Így hát felmerül a kérdés, hogy a hintók és kocsik nyomtávja miért lett pont 143,5 cm? A válasz megint nagyon logikus: ha más lett volna a nyomtáv, akkor ezek a járgányok nagyon hamar tönkrementek volna az angliai kőutakon, mivel azokban, pont ilyen távolságra, volt két vájat, melyeket a régebben ott járt kocsik vájtak ki.
Nem meglepő azonban, hogy az Angliában található kőutakat, szinte egytől egyig, az ókori Róma építtette. A kőutakba vájt vájatokat, pedig az első római kocsik és harci szekerek vájták. Már az ókori rómaiak is szabványok szerint építették az utakat és a harci szekereket, ezért aztán mind ugyanakkora lett, ami a vájatok távolságának egyformaságát is maga után vonta. A vájatok aztán évszázadokon keresztül kényszerítették az utókor járműtervezőit az ősi szabvány betartására.
A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdezed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt. Megvan tehát a válasz! Római lovak fara szülte ezt a különleges számot.
Ha pedig már eléggé izgalomba jöttél attól, hogy birtokába jutottál a modern világ egyik nagy titkának, még egy adalék. Bizonyára láttad már azt a két vastag rakétát az amerikai űrrepülők oldalán, felszállás közben. A nevük Solid Rocket Boosters – SRB. Ez a két rakéta hajtja fel az űrbe az űrhajót. A rakétákat a Utahi “THIOKOL” gyárban gyártják és tervezői sokkal, de sokkal vastagabbra szerették volna csinálni. A probléma csupán az volt, hogy a rakétákat vonaton kellett a kilövőállomásra szállítani. A vonat pályája néhány olyan szűk alagúton keresztül vezet, hogy a sínek épphogy elférnek benne. Ezért aztán a rakéta sem lehetett szélesebb, mint a nyomtáv.
Így esett meg, hogy a világ egyik legfejlettebb technológiájával gyártott rakétájának a szélességét két római ló hátsójának egymástól való távolsága határozta meg.”
Banális megközelítés
A Snopes szerint a fenti sztorit – még ha részleteiben több helyen is hibás – alapjában véve nem kellene hamisnak bélyegezni, a legendavadász referenciaoldal szerkesztője végül mégis megteszi. Ugyanolyan banális szerinte ily módon levezetni a közlekedés történelmét, mintha azt mondanánk, a mai ruhák mérete a középkori szabók által készített öltözékek sztenderdjein alapul. Ki gondolta volna? A ruhákat akkor is ugyanarra a célra használták, mint ma, és a maiakhoz megszólalásig hasonlító emberek viselték őket, még ha valamivel soványabbak és alacsonyabbak is voltak átlagban.
Annak ellenére, hogy vannak a közlekedés történetének egymásra épülő elemei (ezekről a Snopes egy kicsit részletesebben is beszámol), egységes szabványról azért sem érdemes beszélni, mert az Egyesült Államokban például még a 19. században sem volt egységes a vasúti hálózat. Az amerikai polgárháború idején – annak ellenére, hogy a déliek szinte minden vasúti felszerelése északról vagy Angliából érkezett – a déli területeken 113 különböző vasúti társaság háromféle nyomtávon üzemelt – nem kevés bonyodalmat okozva ezzel például a háborús időkben.
Egy alternatív történelmi szcenárióban tehát – mondjuk, a déliek győzelme esetén – nemcsak az ország történelme alakult volna másképp, hanem talán az amerikai nyomtáv mai szélessége is más lenne – mutat rá a 143,5 centi római eredetével dobálózó eszmefuttatás egy logikai bukfencére a Snopes.
Fotó: pexels.com
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Mindig vicces az ehhez hasonló magyarított szövegekben, hogy az elkövetôjük mindent szolgaian fordít. Például:
“A tanulság tehát, hogy ezek után, ha azt kérdezed, hogy ki a fene rittyentette ezt vagy azt a számot (pl. 143,5 cm), még az is lehet, hogy pont rátapintottál a valóságra: a római kocsik távolsága ugyanis pont azért lett akkora amekkora, hogy két ló hátsója kényelmesen elférjen egymás mellett a kocsi előtt.”
A fenti szakasz teljesen értelmetlen, hiszen pont a lovas utalás veszett el fordítás közben. Eredetiben ugyanis:
“So the next time you are handed a specification and wonder what horse’s ass came up with it, you may be exactly right…”
Ez egy elég régi történet, több helyen is olvastam már korábban.
Té: A legjobb fordítás talán valami ilyesmi lenne: „Ha legközelebb felteszed magadban a kérdést, hogy mi a lófasztól pont ekkora ez a távolság, akkor nem is jársz olyan messze a valóságtól.”
Egy időben nem volt teljesen egyértelmű, hogy ez a távolság fog elterjedni. A brit Great Western Railway projektben, melyre számos más nemzet vasútrendszerei alapultak, s melyben több zseniális mérnök részt vett, jó ideig kétféle nyomtáv működött, melyekhez az adott mérnökök ragaszkodtak. Az említett 143,5 cm-t Robert és George Stephenson tekintette standard-nek, míg Isambard Kingdom Brunel ugyanezen projekt keretében elkezdte építtetni szélesebb, 7 láb (2,14m) nyomtávú vonalait (Ez kényelmesebb és gyorsabb utazást eredményezett). De mivel egységes nyomtávra volt szükség, és míg a szélesből mindössze 300 mérföldnyi épült, addig a keskenyebből már 2000 mérföldnyi, így a kormányzat költséghatékonysági szempontból a keskeny mellett döntött 1846-ban, 1892-re minden széles nyomtávú vonalat átalakítottak a keskenyebbikre.
Turms,
igen, és?
bio
Csakhogy. A Thiokol SRB-jének a mérete aztán igazán ismert (Challenger-ügy). Jóval több, mint a nyomtáv. 3,7 méter… Szerintem ott az űrszelvényre gondoltak. Vagy akartak gondolni. De az tény, hogy nem azt mondják az angol nyelvű szövegekben sem.
“Egy alternatív történelmi szcenárióban tehát – mondjuk, a déliek győzelme esetén – nemcsak az ország történelme alakult volna másképp, hanem talán az amerikai nyomtáv mai szélessége is más lenne – …”
– Igen. Pont. És? Magyarázzátok meg légyszi (mint egy háromévesnek), hogy hol itt a logikai bukfenc.
kedves nemértem! én itt nem látok logikai bukfencet. a mondat arra utal, hogy ha dél nyer, talán a saját szabványukat erőltetik rá északra.
Nem tudom megállni, hogy idézzek egy régi orosz viccet, mely a szélesebb szovjet/orosz vasúti nyomtáv méretére ad sajátos (illetlen) magyarázatot – én még a ’80-as években hallottam (oroszul – lábjegyzetek nélkül nem is érthető…).
Történt, hogy a régi Oroszországban a nyomtáv méretéről kellett volna dönteni (mégse akkora legyen, mint a satnya Európában!) – mérnökei folyamatosan ezzel zaklatták a cárt, aki unta a témát és egyre csak passzolta a kérdést. Mekkora, de mekkora, de mégis mekkora legyen? Az egyik sokadszori megkeresés során aztán egyszer csak odavágta dühében egyiküknek: “Da na huj!” – hát így lett egy arasznyival szélesebb az orosz nyomtáv… (Miközben az ember két párhuzamos tenyerével mutatja a különbséget.)
Magyarázat: a “na huj” (kiejtve inkább náhuj) egy szerfölött csúnya, elutasításból eredő “kötőszó”. Eredetileg “igyi ti na huj” lenne, ami annyit tesz: eridj a f…szba, ebből gyakran csak a rövidült formulát használják (miközben odaértik az eredeti, teljes jelentést, magyar analógia ‘szomba már!). Ami azonban legalábbis kétértelmű, lévén a n. h. nyelvtanilag azt is jelenti, hogy “egy f…sznyira”.
Na itt mutatkozik meg, mennyire bonyolult és illúzióromboló egy (adott kultúrkörben kapásból vágott) viccet – pláne idegen nyelvről fordítva, szóvicc-beütéssel… – magyarázgatni. Én is csak a todomány és az urbánlidzsensz érdekében teszem…
Az inkriminált szócska magyarországi sajátos “karrierjéről” ld. még:
http://www.urbanlegends.hu/2010/11/huj-huj-hajra-betiltottak-oroszul-faszt-jelent/
Nyomtávok sokszínűségéről amúgy:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Nyomt%C3%A1vols%C3%A1g
Igen, én sem látok logikai bukfencet, ezért kérdeztem rá. Mert a cikkben ez a mondat úgy végződik, hogy (Egy alternatív történelmi szcenárióban tehát – mondjuk, a déliek győzelme esetén – nemcsak az ország történelme alakult volna másképp, hanem talán az amerikai nyomtáv mai szélessége is más lenne-)
” mutat rá a 143,5 centi római eredetével dobálózó eszmefuttatás egy logikai bukfencére a Snopes.”
Én ezt történetet egyébként (mármint, hogy két egymás mellett haladó római ló szélessége határozta meg a hintó szélességét, a hintó szélessége meg az utakét, stb.) egy Coelho regényben olvastam, és azt hittem tényleg igaz.
És az írógép billentyűzetén a betűk helyzete miért olyan amilyen? Mert szintén Coleho egyik regényében azt mondják, hogy eredetileg ábécé sorrendben voltak a betűk, de azzal túl gyorsan tudtak írni az emberek, amit a korabeli írógépek nem bírtak követni, folyton összeakadtak a karok, és ezért “keverték össze” a betűket a billentyűzeten. Akkor ez sem igaz?
[…] ahogy a vasúti nyomtáv méretének meghatározásánál ki lehetett indulni a római lovak fenékméretéből, vagy meg lehetett állapítani tudományos módszerekkel, úgy sikerült eltérő világot […]
[…] már sokan találkoztak azzal a legendával, ami megmutatja, mi köze van az űrhajók méreteinek a római lovakhoz. Csakhogy ez itt Isztambul! Hiába ő volt a Római, majd a Kelet-Római Birodalom fővárosa ezer […]
@nemértem
Az írógépes magyarázat félig igaz. Nem az volt a betűsorrend megváltoztatásának oka, hogy túl gyorsan tudtak gépelni az ABC-rend szerinti kiosztással, és ezért akadt össze, hanem az, hogy a legkönnyebben az egymás mellett lévő betűk karjai tudtak összeakadni, ezért próbálták úgy szétosztani a betűket, hogy egymás mellé olyanok kerüljenek, amik ritkábban fordulnak elő egymás mellett a szavakban, a gyakori párok pedig egymástól távolabb essenek.
Ez persze nyilván nyelvfüggő is, emiatt is alakulhatott ki többféle kiosztás. De azért a többség beállt a sorba, és a QWERTY / QWERTZ terjedt el leginkább. (Itt már azt a fránya Z-Y cserét nem értem, hogy miért kellett azt meghagyni?!)
Ez egyébként pont egy olyan történet, mint a cikkben szereplő, ugyanis az egykori mechanikus írógépek problémájának kiküszöbölésére kiötlött megoldás szabja meg azt napjainkban, hogy a számítógépek billentyűzetén milyen legyen a kiosztás, pedig most már semmféle karok nem akadnának össze bármilyen tetszőleges kiosztással sem. :)
“a déli területeken 113 különböző vasúti társaság háromféle nyomvonalon üzemelt”
Nyomtávval, nem nyomvonalon, a kettő egészen más.
Sajka, javítva, köszi!