Az áramrázta segédmunkás legendája

A sztorit minden bizonnyal sokan hallottátok már:

Áll a segédmunkás a betonkeverő mellett, amikor azt veszi észre, hogy a cipőjébe kavics került. Megtámasztja magát a keverőn, és rázni kezdi a lábát, hogy így szabaduljon meg a kavicstól. Ekkor érkezik meg a kollégája, aki azt gondolja, a férfit az áram rázza. Rémülten a lapát felé nyúl, és hatalmasat csap a keverő mellett álló férfi karjára (más verziókban a hátára). Innentől kezdve ki-ki a maga szája íze szerint fejezi be a történetet: többszörös kéztörés, kórházba szállítás és fájdalomtól elájulás egyaránt népszerű befejezési mód.

A szóbeszéd egyike azoknak a klasszikus városi legendáknak, amiket már gyerekkoromban hallottam (természetesen a vízvezeték-szerelő megmogyorózása is köztük van). Meséltem én is, mesélték nekem is, és akkoriban fel sem tűnt, hogy a malőr milyen sok ismerős ismerősével megesett.

Különböző verziók

A sztorinak rengeteg formája van, a teljesség igénye nélkül összegyűjtöttem pár magyar verziót a netről, íme ezek rövid kivonatai:

– szandálos részegek tévednek az építkezésre –> az egyik sóderbe lép -> a betonkeverőnek támaszkodva rázni kezdi a lábát -> a másik ráver a lábrázóra, és mindkét kezét eltöri,

– villanyszerelő dolgozik a pózna tetején -> kavicsot talál a cipőjében -> rázni kezdi a lábát -> „segítőkész lakosok” kirúgják alóla a létrát -> 15 métert zuhan -> több helyen eltöri a lábait, és három csigolyája megreped,

– egy építkezésen a betonkeverőt egy szandálos férfira bízzák -> belemegy egy kavics a szandáljába -> két kézzel belekapaszkodik a betonkeverőbe, és rázni kezdi a lábát -> kollégája egy lapátnyéllel jó erősen rávág, és eltöri mindkét kezét,

– katonák a börtönudvaron betonoznak -> a betonkeverős katonának kavics kerül a csizmájába, ezért rázogatni kezdi -> az udvaron áthaladó kantinos felkap egy lapátot és hatalmasat sóz a katona karjára -> mindkettőt eltöri -> a katona két hét szabadságot kap, a kantinost pedig két hétre „bevágják az áresztbe” (ez utóbbi feldolgozást egy egyperces gyűjteményben találtam)

A legenda világszerte ismert

A szóbeszédet máshol is mesélik, Lengyelországtól kezdve Anglián át a tengerentúlig számos változatát lejegyezték.

A lengyel városilegenda-vadász kolléga bejegyzése szerint arrafelé is ismert a betonkeverős verzió. Az ettől leginkább eltérő változat szerint egy strandoló társaság egy tagja próbálja elektromos dobozra támaszkodva kirázni a homokot a papucsából – a drámai végkifejlet ugyanaz.

Angol nyelvterületen ismert olyan verzió is, amelyben a „nagymama barátnőjével” történik hasonló baleset. Az idős hölgy épp hazafelé tart, amikor észreveszi, hogy kivágott cipőjébe kavics került. Megáll egy villanyoszlop mellett, és abba kapaszkodva próbál megszabadulni az idegesítő kavicstól. Ekkor lép ki egy szomszédos házból a környék orvosa, és veszi észre a rángatózó öreg nénit. Nem sokat gondolkozik, felkap a legközelebbi kertből egy gereblyét, és rávág az asszony karjára.

Létezik a Válogatott városi mondák című brit gyűjtemény szerint olyan változat is, amikor egy fiatal fülhallgatóval a fején, komoly fejrázás közepette egy merülőforralóval melegít vizet a konyhában. A helyzetet itt a szobába lépő nagypapa érti félre, a végkifejlet pedig a már ismert kéztörés. A történet fülhallgatós verziója Amerikában sem ismeretlen.

Ahogy a Snopes érdekességként megjegyzi: a folyamatosan megújuló sztori lépést tart a technológiával – ami 1998-ban még walkman volt, az a legfrissebb verziókban már iPod.

Update | Viktortól megkaptam a kommentek között már említett Zacher verziót, csatolom is. A toxikológus állítását nem kívánom kétségbe vonni, abban azonban téved, hogy ha vele valóban megesett egy ilyen eset, akkor az onnantól nem városi legenda; legenda voltát mutatja a világ számos országában terjedő rengeteg verzió.