E gyakorlatban nemcsak a diákok bíznak vakon, hanem felmérések szerint az egyetemi tanárok is előszeretettel ajánlják hallgatóiknak – olvasható az 50 pszichológiai tévhit című könyvben.
Ezzel szemben az ezt vizsgáló kutatások egyöntetűen állítják, hogy igenis megéri megváltoztatni az első megérzésre beírt választ. Több mint 60 vizsgálat vezetett ugyanarra a következtetésre: amikor a diákok megváltoztatnak egy választ, sokkal valószínűbb, hogy egy rossz választ jóra cserélnek, mint fordítva. Minden egyes pontra, amit azzal veszítenek, hogy a jót javították rosszra, általában két-három pont jut, amit a rossz válaszok jóra cserélésével szereznek.
A könyv szerzői szerint a téves hiedelemnek három fő oka lehet. Egyrészt az oktatók is terjesztik, évről évre újabb generációknak átadva (anno én is hallottam ezt valamelyik tanáromtól, bár ő szerintem csak mielőbb be akarta szedni a dolgozatokat). Másrészt a kutatások szerint a diákok jobban emlékeznek a jóról rosszra átírt válaszokra, mint a fordított változtatásokra – ami azzal magyarázható, hogy előbbi döntés tartósabb érzelmi hatással jár. Harmadszor a diákok hajlamosak túlbecsülni helyes válaszaik arányát, és azt gondolhatják, a válaszok átírásával csak rontanak eredményükön.
Összefoglalva: csak azért ne hagyjunk bent egy választ a tesztben, mert az volt az első megérzésünk. Ha jó okunk van feltételezni, hogy hibáztunk, nyugodtan írjuk át.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Volt szerencsém Németországban kétszer is vizsgázni, más-más témában. Itt az a nézet van bizonytalanság esetén, hogy vagy a “c” válasz , vagy a leghosszabb válasz a helyes. Saját tapasztalatom szerint ez kb. 75%-ban be is jön.
furaszaki:
Ez nyilván témától és tanártól is függ. Bár tesztek esetében érdekes lenne azt vizsgálni, hogy a tanárok hová szeretik elhelyezni a helyes választ a rosszak között… innen eredhet ugyanis az, ha a “c” válasz gyakrabban helyes, mint a többi.
furaszaki:
Fizika munkafüzetben anno teljesen ugyanez volt a jó taktika. Ráadásul ha a c volt a leghosszabb, akkor tuti, hogy az volt a jó!
Az esetek döntő többségében a leghosszabb válasz a helyes, mivel az lesz az, amelyet a legjobban megmagyaráznak, körülírnak. Ez ellen lehet kreatív módon védekezni és hosszabb rossz válaszokat kreálni, de az időigényes, és sokan nem szánnak rá időt.
A 70-es 80-as években volt egy jó kis játék, amelyben egy állításra három különféle választ adtak meg, kicsit hasonló most az Átvágó c. játék. Ez ment asszem a tévében is, de “offline” is játszották közösségek, és ott bizony volt olyan válasz, amely a rövidségében volt helyes.
Ezt is érdemes lenne tehát vizsgálni.
Hát, nekünk azért azt is elmondták, hogy a leghosszabb válaszban rejtődhet el legkönnyebben az a szó, amely az egészet hamissá teszi…
Tehát legenda lehet ez is.
Én amikor javítottam idáig mindig el is rontottam. Nekem mindig bejött ez az első válasz a jó szisztéma. De persze ez lehet saját egyedi eset is…
emlekszem a 80-as 90-es evekben nalunk is nagyon nepszeruek voltak kulonbozo ‘transzcendentalis’ vagy ugymond a tudatalattit feltaro modszerek, mint pl. az agykontroll. elnezest a slendrian megfogalmazasert :)
ezek a modszerek eloszeretetel hirdettek az ugymond elso megerzesen alapulo helyes dontes elvet. innen is beragdhatot sokminden :)
Én honfoglalóban tapasztaltam, hogy amikor nem voltam biztos a válaszban, mindig az első megérzés volt a jó, és szídtam magam sokszor, hogy miért nem hallgattam a megérzésemre. Persze nem vitatom a kutatást, valószínű ezek maradtak meg bennem, nem azok, amikor rosszat válaszoltam első megérzésre. Ami még Honfoglalóban, egyetemi vizsgákon érdekes, amikor nem tudom honnan, mélyről, ki tudja honnan, de kristálytisztán előjön a jó válasz, egy teljesen tiszta megérzés – valamikor évekkel ezelőtt fél füllel hallhattam az adott dologról, de elraktározódott.