“A jól megtervezett nyugdíj
A bristoli állatkert mellett egy parkoló található, amely 150 személygépkocsi és 8 busz számára biztosít parkolást az állatkerti látogatások ideje alatt. 25 évig a jegyeket egy nagyon kedves és udvarias parkoló őr adta ki, az árak autóknak £1.40 és buszoknak £7 volt.
Aztán egy nap, 25 év eltelte után, egyetlen munkanapot ki nem hagyva a parkoló őr nem jelentkezett. Az állatkert vezetősége felhívta a városi tanácsot kérvényezve egy másik parkoló őrt. A tanács pár napos vizsgálat után azt a választ küldte, hogy a parkolás nem a város, hanem az állatkert feladatkörébe tartozik és ahogy eddig, ezek után is nekik kell megoldani.
Az állatkert jelezte, hogy a parkoló őr a város alkalmazottja volt, a tanács pedig azt válaszoltam, hogy a parkoló őr soha nem kapott tőlük fizetést.
Közben valahol egy spanyol vagy francia vagy olasz tengerparti villájában üldögélve élvezve a nyugdíjas életet egy parkoló őr élt vidáman, aki egyszerűen nap mint nap megjelent az állatkert parkolójában és begyűjtötte a parkolási díjakat, kb. £560 naponta – 25 éven át.
Heti 7 alkalommal, 25 éven át ez az összeg több mint 7 millió font lett… és soha senki nem tudta még az illető nevét sem.
London Times”
Városi legenda
Szép biznisz, mielőtt azonban valaki hasonlóba fogna, nem árt tudni, hogy a fenti történet csupán legenda. Összefutottam vele az elmúlt években szinte az összes angol nyelvű városi legendás oldalon, de eddig nem foglalkoztam vele, mert magyarra fordított verziójával még nem találkoztam – most viszont ezt is megkaptam Balázstól.
A világ egyik legrégebbi állatkertjének több parkolója is van, de egyikben sem a fenti tarifával dolgoznak. A kitalált sztori a Bristol Evening Postban jelent meg 2007-ben, de nem valós esetként, hanem egy városi legendákról szóló anyag részeként. Innen terjedt el aztán e-mailekben, és a tengerentúlon is igen népszerű lett. A munkaévek száma és összegyűjtött összeg ugyan egyes verziókban más és más, az alaptörténet mindenhol ugyanaz.
A történet azóta egy arizonai írót is megihletett, aki The Attendant című fiktív regényében megálmodta, mihez kezdett az eltűnt parkolóőr az évek során összegyűjtött vagyonnal.
A Snopes egy kevésbé sikeres, de igazi csalás történetét is idézi: 2009-ben egy brooklyni férfi tört be egy városi tulajdonban lévő garázsba, kinyitotta, és elkezdett pénzt szedni az oda betévedő autósoktól. Az ő története egy napig tartott, aztán a rendőrség elkapta, és egy ott felejtett üvegen lévő DNS-minta alapján azonosította.
Fotó: Stiller Ákos
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Ez a sztori lehet, hogy legenda, de a magyar verziója nem az. Budapesten létezett egy évtizedeken át szorgalmasan, apró pénzért dolgozó bácsika. W.C. szappant hordott szét és telepített valójában filléres tételenkénti áron a nagyobb cégek, irodaházak, gyárak, üzemek mellékhelyiségeibe. Mivel tényleges munkát végzett, rendszeres idôközökben tûnt fel, és nem volt tétel a rendszeresen kifizetendô összeg, hát évtizedekig mûködhetett zavartalanul. Aztán egyszer egy túlbuzgó, vagy a feladat ellátásában maga is fantáziát látó illetékes kicsit odafigyelt az ügyletre, és rendesen alávágott a “csalónak”. Mindez ugyanis a kommunista jövôt építô szocialista antivilágban történt, és az egész ügylet kapitalista rafinériát, haszonlesést sejtetett, no meg hiányzott az egész ügyletbôl a szocialista öntudat és a Párt áldása. Ezért aztán a bácsikát annak ellenére, hogy tényleges, gyakorlatilag szükséges, szakszerû és olcsó munkát végzett évtizedekig és ezzel nem kirívó gazdagságot, csak szolíd, de biztos megélhetést teremtett magának, mégis rendesen elmeszelték. Ahogy akkortájt a meggymagos bácsikát is. Mert a szocialista öntudat nem volt összeegyeztethetô a tisztességes, de üzleti alapú szemlélettel, amelyik nem a Pártra támaszkodott. Ma a Párt elmúltával keletkezett ûrt az APEH igyekszik pótolni számunkra, a Népi Ellenôrzô Bizottság helyett már európai módon, közvetlenül ide lehet feljelenteni azokat a polgártársainkat, akiknek nem áll módunkban büntetlenül közvetlenül a halálát okoznunk.
Persze csak úgy tudom, de a III.ker Flórián téri parkolóban ebből balhé is volt, ott egy cég fogta és szedte a pénzt, amiért nem is kellett volna, most már tuti, hogy másé a hely, a Flórián Üzletközpont melletti közvetlen parkolóról van szó. Bár erről én mint helyi lakos tudok és lehet hogy csak a “szomszéd mondta” kategória:)
Regôs Mátyás: Már nincs APEH, a VPOP-val összevont NAV ügyködik.
Miskolc-Tapolcán volt valami hasonló eset, a bácsi önszorgalomból szedett parkolási díjat a turistabuszoktól az ingyenes helyen.
Nem lehet, hogy a fenti szappanos történet valójában a brixolos bácsi (rá lehet keresni) egyszerű, de nagyszerű története? Ha létezett, a brixolos bácsi kis szélhámos volt, a meggymagos ember (ezt is kiadja a kereső) viszont létező eset, ő egy korai vállalkozó volt, akit a szocializmusban bíróság elé állítottak.
Iván: Lehet, hogy igazad van. Én jó harminc éve hallottam a sztorit és rákerestem most w brixolosra: tényleg nagyon hasonlít! Nem hinném, hogy hasonló trükköt kétszer elmertek, pláne nem, hogy eltudtak volna sütni!