Hogyan (nem) halt meg Paul McCartney?

A Paul McCartney haláláról szóló hír már 1966 táján felröppent, de a Beatles 1969 októberében megjelenő Abbey Road című albuma után a korábbinál is látványosabban árasztotta el a sajtót. McCartney halálhíréről 1969 októberében számolt be a WKNR FM rádió adásában Russ Gibb – legalábbis a Molnár Imre és a Molnár Gábor által írt Halhatatlan Beatles kötet szerint.

A műsorvezető, aki személyesen is ismerte a Beatles tagjait, egy későbbi interjúban elmondta: adás közben betelefonált egy Tom nevű srác, és megkérdezte, mit szól ahhoz, hogy McCartney halott. A fiú „bizonyítékként” azt hozta fel, hogy ha fordítva hallgatja meg valaki a Beatles „Revolution No 9” című számát, akkor azt hallja, hogy a „Number 9, Number 9, Number 9” refrén „Turn me on, dead man”-né (’Pörgess fel, halott ember’) változott – írtuk a Legendavadászatban.

Nem a Beatles találta ki, de jól jött nekik

Rontotta a helyzetet, hogy a hisztéria kitörésekor McCartney Skóciában volt, és nem akart beszélni a sajtóval. A műsorvezető Eric Claptontól is megpróbált információkat szerezni, aki először azt mondta, kacsa a sztori, de aztán hozzátette: “jobban belegondolva, hetek óta nem beszéltem Paullal.”

Gibb szerint valószínűleg nem a Beatles találta ki a rémhírt, de később nekik is érdekük volt, hogy továbbéljen. „A Capital Record egyik vezetője mesélte nekem, hogy a Paul haláláról szóló hír jelentősen megnövelte a lemezeladásokat” – mutatott rá a műsorvezető.

A hallgatók újabb és újabb “nyomokat” találtak…

Az „A Day in the Life” című számban állítólag közvetlen utalás is történik a tragédiára, amikor Lennon azt énekli: „He blew his mind out in a car…” (’Lelkét egy autóban lehelte ki’). A „Strawberry Fields Forever” dal végén egy hang (ismét Lennoné) azt mormolja: „I buried Paul”, azaz ’Eltemettem Pault’. A „Glass Onion” második versszakában pedig szó szerint ez áll: „The walrus was Paul” (’Paul volt a rozmár’). A rozmárt a rajongók – az Alice csodaországban című műre hivatkozva – a halál szimbólumaként értelmezték.

Nyomokat nemcsak a dalokban, hanem a borítókon is találtak a rajongók. A zenekar 1967-ben megjelent albumának előlapján látható embereket sokan egy szimbolikus sír fölött gyászoló tömegként értelmezték. McCartney feje fölött egy tenyér figyelhető meg, márpedig ez – érveltek a jól értesült rajongók – a halál jele az indián törzseknél. A borítón a négykarú Síva isten, a pusztulás szimbóluma is jól kivehető, és noha csak egyik karjával, de McCartneyra mutat. A borító hátoldalán a Beatles négy tagja látható, de a basszusgitáros – és csak ő – háttal áll. Az albumon belül McCartney karján három betű látszik: OPD, azaz „Officially Pronounced Dead” (Hivatalosan Halottnak Nyilvánítva).

A Yellow Submarine borítója is sokat sejtető: Paul feje fölött ismét ott a tenyér. Az Abbey Road borítóján a zebrán átgyalogló négy fiú – a megfejtők szerint – temetési menet.

A háttérben parkoló világos Volkswagenen pedig a rejtélyes „28 IF” (28 HA) felirat. Ez McCartney életkorára vonatkozik, némi ferdítéssel, hiszen ekkor a zenész csak 27 éves volt. A csúszást a megfejtők azzal magyarázták, hogy a hindu misztika szerint az ember élete akkor kezdődik, amikor megfogan, így a Jel: 28 lenne, ha…

A hátsó borítón látható még az Abbey Road utcatábla, fölötte pedig a Beatles szó, ám azon az S betű elrepedt, ami a gyanakvó rajongók szerint egyértelmű utalás arra, hogy a zenekar többé nem teljes.

… de mindenre volt magyarázat

A jelek tudatos rendszernek tűnnek, de a titkos jeleket valószínűleg csak egy rakás véletlen egybeesés illetve a tények pontatlan interpretálása szülte. Először is itt van az „I buried Paul”, amiből a „hitetlenek” inkább azt hallják ki: „cranberry sauce”, azaz ’áfonyamártás’. A Sgt. Pepper borítóján McCartney azért állt háttal, mert a fotózáskor éppen az Egyesült Államokban volt, és őt Mal Evans helyettesítette, akinek a figurája – McCartney ruhájába bújva – felidézi a basszusgitárosét.

Sergio Benvenuto szerint egyébként nem véletlenül volt McCartney a Beatles-legendák elsőszámú célpontja. Pault tekintették ugyanis a Beatles legkonszolidáltabb tagjának: kevésbé volt alternatív vagy különc. Egy derék liverpooli fiú volt, aki egy csoport kicsapongó között élte életét, míg meg nem gyilkolták sátánista társai – szól az elmélet.

A szóbeszéd akkor sem szűnt meg, amikor a hírt cáfolandó McCartney megjelent a már címében is cáfoló Life magazin címlapján. A halálában szentül hívő rajongóknak már mindegy volt: nyilvánvalóan csak egy alteregóról van szó.