Panenka legendás kivárós-átemelős tizenegyese a kivitelező szerint hosszú gyakorlás eredménye: mérkőzések után gyakran maradt kint a csapat kapusával a pályán, hogy tökéletesítse büntetőtechnikáját. A tét állítólag általában egy csoki vagy egy sör volt, így Panenkának egy idő után megérte beújítani valami különlegeset. Az alányúlós technika edző- és alsóbb osztályú meccseken finomodott tovább. Egészen az 1976-os Eb-finálét eldöntő tizenegyesig, amikor is legendává vált.
A focista bevallása szerint nem akarta nevetségessé tenni minden idők egyik legeredményesebb kapusát, Sepp Maiert. Ez csupán az akkori tudósítások nyomán terjedt el. Azért választotta ezt a módszert, mert ezt gondolta akkor a legkönnyebb és legbiztosabb útnak. Panenka egyébként mindössze egyszer hibázott ilyen módon kivitelezett tizenegyest, egy barátságos mérkőzésen.
A Goal.com összeállított egy Top 10-es listát Panenka-tizikből. De persze nem mindig, mindenkinek sikerül lemásolnia a mestert – és olyankor nagy a muhaha.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Hö. Azt hittem, mindenki így csinálja: nekifut, rúg, örül. Ez most tényleg különleges?
Yogi! Ez az.
Ha nem mondjátok, hogy ez egy különleges tizenegyes, akkor soha nem tudom meg. Szerintem ebben nincs semmi különös.
Nincs hát, ilyet láttunk már vagy ezerszer, ezer különböző focistától.
Jól van, okoskáim: nem az számít, hányan csinálták már AZÓTA, hanem ki volt az első.
Hogy a focit nem szeretők is értsék a találat jelentőségét:
Önmagában nem különösebben tűnik nagy dolognak, nem olyan látványos, mint valami hálószaggató bomba. A dolog szépsége, hogy elvileg ezt simán tudnia kéne fogni a kapusnak (ezért is marha nehéz, mert ha ráérez a hálóőr mit akarsz csinálni, akkor 100% eséllyel meg fogja fogni). Éppen ezért veszélyes így végezni el egy 11-est. Antonin Panenka ezt rendkívül kiélezett szituációban tette, konkrétan egy EB döntőben, ahol már büntetőpárbajra került a sor az NSZK ellen. 2-2 volt az állás és addigra a csehszlovákok előnyben voltak, mert Uli Hoeneß kihagyta a sajátját. Ilyen büntetőt addig soha, senki nem lőtt. Tudni kell, hogy egy tizedmásodperccel az előtt kezd el vetődni a kapus, mint hogy a mezőnyjátékos elrúgja a játékszert, különben esélye sem lenne leérni arra a sarokra, ahová tippje szerint érkezik a labda. Sepp Maier minden idők egyik legkiválóbb kapusa volt, de egy ilyen “csibészes” akcióra, ilyen kiélezett helyzetben nem számíthatott. Természetesen nem csorbítja ez a gól a nagyszerű német kapus érdemeit, de (egyébként, elvileg) könnyű kivédhetősége okán a büntetőformának úgy tartja a közvélekedés, hogy a kapusok megalázására való (ami nem igaz, legalábbis nem hallottam soha, semmilyen “Panenkát” rúgó játékostól, hogy ilyesmi lett volna a célja, semmilyen interjúban). Egyszóval ez egy nehéz mozdulat, amit baromi sokat kell gyakorolni, csak akkor sikeres, ha a büntetőt végző játékos kellően elrejti a szándékát, jól színészkedik, mert ha nem lepi meg a kapust, biztos a sikertelensége.