1. tévhit: Az ősmagyarok a nyereg alatt puhították a húst
Ez a hamis legenda egy hunokról szóló, valószínűleg szintén hamis leírásból ragadt a magyarokra. A téveszme annak ellenére népszerű, hogy Bátky Zsigmond néprajzkutató már 1903-ban meggyőzően rámutatott valószínűtlenségére. Szerinte a legenda forrása egy ázsiai nomád praktika lehetett, amely során a lovak sebesülését nyers hússal kezelték; ezt érthette félre egy hunokkal szemben amúgy is előítéletes ókori szerző. Fodor István szerint azonban a hússal való gyógyítás csak elvétve volt tapasztalható a nomádok körében. Más kérdés – így a szerző -, hogy napon szárított húst viszont gyakran vittek magukkal az egykori nomád lovasok.
2. tévhit: A honfoglaló magyarok kicsik és karikalábúak voltak
Szatmáry László 1982-es vizsgálataiból kiderül: a honfoglaló magyar férfiak testmagassága átlagban 168,89 cm volt (5,25 centivel magasabb a korábbi becsléseknél), a nőké pedig 160-161 centi. Márpedig a 170 centi körüli férfiak abban az időben sem számítottak alacsonynak, sőt, kifejezetten magasnak ítélhetők. Fodor szerint az O-láb sem volt jellemző rájuk, többségük jól táplált, magas testalkatú lehetett. Később a magyarok átlagmagassága csökkent, aztán az utóbbi fél évszázadban jelentősen megnőtt.
3. tévhit: A királynét megölni | nem | kell félnetek
II. András király első felesége, Gertrúd ellen 1213-ban merényletet hajtottak végre a pilisi erdőben. Katona József drámájának köszönhetően napjainkban a közvélekedés arra vezeti vissza a gyilkosságot, hogy korábban Gertrúd fivére, Berthold a királyné segítségével tett erőszakot Bánk feleségén. Ezt a verziót azonban két dolog is megkérdőjelezi: egyrészt a merénylet állítólagos kiváltóját, Bertholdot nem ölték meg a támadók, másrészt a bűnösként hírbe hozott Bánk a merénylet után is ispán maradt. A gyilkosság valószínűbb oka Körmendi Tamás szerint az, hogy a Gertrúd érkezése után a hatalomból kiszorult előkelők így vettek elégtételt a királynén.
Ezzel a történelmi eseménnyel kapcsolatos az a história is, miszerint az összeesküvők János esztergomi érseket is beavatták tervükbe, ám ő nem mert állást foglalni, ezért központozás nélküli, többféleképpen is értelmezhető választ küldött:
A királynét megölni nem kell félnetek, helyes, ha mindenki beleegyezne, én nem ellenzem.
A királynét megölni nem kell, félnetek helyes, ha mindenki beleegyezne, én nem: ellenzem.
A történet, mely már a 13. században anekdotaszerűen terjedt a művelt egyháziak körében, minden józan logikával ellentétes, forrásértéke pedig igen bizonytalan – írja Körmendi.
4. tévhit: A Szent Korona keresztje eredetileg is ferde volt
Pálffy Géza szerint ez is csak egy legenda, az újabb történeti kutatások szerint ugyanis biztosan állítható, hogy a kereszt eredetileg egyenesen állt. A 16. század előtti időkből ugyan nincs képünk a koronáról, de az ez utáni ábrázolásokból, leírásokból kiderül, hogy nem mindig volt ferde a kereszt. A ferdeségre utaló első ismert leírás 1784-ből származik, méghozzá a bécsi főkamarástól. A deformációt a szakemberek a koronát felülről ért erős nyomással magyarázzák, bekövetkeztének ideje pedig 1625 és 1784 közé tehető.
5. tévhit: Damjanich fenyegető búcsúkiáltványt írt a szerbeknek
A legenda szerint a Bánságból kivonuló Damjanich egy kiáltványban azzal fenyegette meg a bevonuló szerbeket, hogy ha bántani merészelik a hátramaradt magyarokat, visszatér “bosszúállóként”. “… kiirtalak benneteket a föld színéről, s hogy magja se maradjon a rácnak, utójára magamat lövöm főbe, mint a legutolsó rácot!” – idézi Hermann Róbert az állítólagos kiáltványt, melyet először Jókai Mór közölt 1849-ben.
Hermann szerint azonban a kiáltvány hamisítvány: keltezése téves, egyetlen példány sem maradt fenn belőle és nem tud róla Bánság akkori teljhatalmú országos biztosa sem. Ráadásul logikailag sem stimmel: Damjanich nem akarhatta felbőszíteni a szerbeket egy olyan szituációban, amikor nem tudott mit tenni a hátramaradt magyarok ügyében. Szerinte Damjanich valóban írt egy levelet egy szerb vezérőrnagynak, de ebben inkább kért, mint fenyegetőzött. A híres damjanichi búcsú tehát “nem aktaszerű bizonyosság, de mert közszájon forgott, karakterizálja az idő hangulatát, és beleillett Damjanichnak rác létére is erős magyar jellemének keretébe” – idézi Hermann Zalár József korabeli tábori történetírót.
További tévhitek a lapban – tartalomjegyzék a legendás tematikus számhoz itt.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
2-es tévhithez:
Túlzó a Honfoglaló Magyarok 169 cm-es magassága.Először is kis termetű lovaik voltak,és róluk a magas embernek a földig ért volna a lába.Másrészt még az I. Vh-ban is,a háború elején a katonák átlag súlya 55-60 kg volt.Míg a háború végén 50-55 kiló.Vagyis nem lehettek még akkor sem 160 cm átlagmagasságnál nagyobbak.
169 cm magas srác vagyok, és mindig kicisnek éreztem magam:D Ez elég zavaró, de most kicsit megnyugodtam xD
A hölgyek jól tudják, nem a méret a lényeg ! :-)
ittisvok: Mostani viszonylatban kicsi is vagy. Az utóbbi évtizedekben annyit nőtt az átlagmagasság itthon, hogy a férfiak esetében 178-180 az átlag, a nőknél pedig 170-175. 30-35 év alatt. Az ettől idősebbeknél még gyakori az alacsonyabbak aránya is.
Én büszke vagyok őseimre, akik nyereg alatt puhították a húst, de szőrén ülték meg a lovat a kortárs krónikák szerint.
A O lábat (ha nem is a karikalábat amit D vitamin hiánya okoz) azért el tudom képzelni, ha valaki kicsi korától napi 8 órát vagy többet lovon ül az szerintem a járására is kihathat… Majd megnézem videón a zsokékat hogyan járnak :)
A “királynőt megölni” szerű legenda a briteknél is van, aszerint II: Edwardot ölette meg így a neje:
http://en.wikipedia.org/wiki/Isabella_of_France
According to legend, Isabella and Mortimer famously plotted to murder Edward in such a way as not to draw blame on themselves, sending a famous order (in Latin: Eduardum occidere nolite timere bonum est) which, depending on where the comma was inserted, could mean either “Do not be afraid to kill Edward; it is good” or “Do not kill Edward; it is good to fear”.
Az ilyen legendák esetében szerintem nem is túl érdekes, hogy igazak-e. Teljesen mindegy, hogy milyen magasak voltak a honfoglaló magyarok. Hétköznapi bölcseleti szinten sokkal érdekesebbnek tartanám azt megvitatni, hogy Szatmáry László hogyan jutott az említett eredményre. Szerintem túlzó a becslése, de ez részemről csak benyomás, mert mintha általában azt lehetne olvasni, hogy akkoriban az emberek (bármely náció) átlagmagassága sem volt több 160 centinél. A nyereg alatti húspuhításban engemm sokkal inkább az érdekelne, hogy van-e értelme egy ilyen eljárásnak? Azaz: valóban puhább lesz-e, és fogyaszthatóbb? Eléggé valószínűtlennek tartom, hogy a ló izzadó és mocskos hátára szorított húsdarabok estére guszta vacsorává válnának…
Nem erről szól az 1. pont ?
:)
Az egyes ponthoz: a magyarok a nyereg alatt tartották a húst. Úgy hívták: ló.
Kedves Janoss,őseink nem puhítottak húst nyereg alatt,ha a cikk nem lett volna világos.A legenda alapjául egy másik legenda szolgált, miszerint a nomád lovas harcosok gyakran több száz kilométert tettek meg lóháton egyhuzamban, és ez nyilván alaposan próbára tette a lovakat. Ha a nyereg a ló hátát sebesre feltörte, akkor állítólag felnyergelés előtt a sebre egy vékony, nyers hússzeletet tapasztottak, hogy a sebbe férgek ne telepedjenek, és gyorsabban hegedjen. Legalábbis így tudják bizonyos középkori legendák.
Ezt a nyershúsos mesét a mai lótenyésztők teljesen alaptalannak tartják, nekik eszükbe nem jutna így gyógyítani a lovukat. Megenni meg nyilván végképp senki nem lenne képes ezt a hússzeletet: el tudják képzelni, hogy egy-két óra alatt milyen büdös lenne?
A nyereg alá rakott húsról amúgy egy római történetíró, Ammianus Marcellinus számolt be, de nem a magyarokkal, hanem a hunokkal kapcsolatban. És hozzá kell tenni, hogy soha életében egyetlen élő hunt se látott; – hát ennyi a hitele a nyereg alatt puhított hús történetének.
A Damjanich cikk is érdekes,legalábbis talán páran elgondolkodnak rajta,hogy a szerb/rác származású Damjanich miért is állt ki a “mi”(Szent korona országa)szabadságharca mellett,miért nem tartott a saját népével,amely kihasználva a magyar hadak lekötöttségét,elkezdte fosztogatni a déli,magyar lakta területeket,melyek ma szerb megszállás alatt vannak.Persze csak addig,míg Rózsa Sándor betyárcsapata oda nem csapott nekik http://www.youtube.com/watch?v=imz9xIMVlT0 Talán mert igazságosnak gondolta küzdelmünket és őt nem tudta befolyásolni a császári titkosszolgálat magyarok elleni uszító propagandája,mint a vérszemet kapott szerbeket és románokat(akkor rácokat és oláhokat,hogy ne legyünk annyira polkorrektek).
Janoss: ezek a legendák, ahogy a cikk elején olvasható, a Rubicon egyik számából származnak. Nekem megvan ez a bizonyos szám, ennek alapján válaszolok kérdésedre. Arra voltál kíváncsi, hogyan jutottak arra az eredményre a kutatók, hogy az átlagmagasság a honfoglaló magyarság körében 170 cm körüli volt. A válasz nagyon egyszerű: a feltárt, nem csekély számú honfoglaláskori sír adatait feldolgozva, a mért adatokat átlagolva, vagyis teljesen objektív módon jött ki ez az érték.
[…] Gertrúd elleni merénylettel már itt is foglalkoztam röviden, felidézve: Katona József drámájának köszönhetően a közvélekedés arra vezeti vissza a […]
Valamikor régen egy tévéműsor is foglalkozott a korona keresztjének elferdülésével. Sajnos a műsor elejéről lemaradtam, nem tudom mi volt a címe, kik és mikor készítették.
A Szent Koronát pénzérméken is ábrázolták: 16-17. századi pénzeken még egyenesen áll. Ott is egy érdekes történetet adtak elő a kereszt elferdüléséről. I. Lipót koronázására készültek, de mikor ki akarták venni a ládából a koronát – hát nem volt meg a kulcs…. így úgy kellett a ládát feltörni és kirángatni a koronát – a kereszt ekkor sérült meg.
“Két igen ismeretes hiedelem van e dologról. Az egyik mátyusföldi néplegenda. Mikor Hunyadi Mátyás parasztfiú korában szántott – a folklór mindig levon mindent a föld fiaihoz -, egyszerre nagy szárnycsattogással jönnek az angyalok, és hozzák a szent koronát. Mátyás megrémül, s mikor az angyalok a fejére akarják tenni a koronát, hatalmasat suhintva az ösztökével, elhárítja magától. Az ösztöke épp a keresztet érte – azóta ferde. A másik mendemonda már históriai. A kereszt akkor görbült volna el, mikor bajor Ottó 1305-ben a Venceltől visszakapott koronát csobolyóba rejtve, a nyeregkápán hozta hazafelé, és Fischamendnél leejtette, elvesztette.” (Tóth Béla: Mendemondák)
Egy 1621-es képen még egyenes a kereszt: http://albar.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=186732