Lássuk előbb a sztorit, majd utána az elemzését:
“Az alábbi történet a Koppenhágai Egyetemen esett meg, egy fizika vizsgán:
– A kérdés így hangzott: “Írja le, hogyan mérhető meg egy felhőkarcoló magassága egy barométer segítségével!”
Az egyik hallgató válasza:
“Fogsz egy hosszú kötelet, rákötöd a barométer tetejére, majd a barométert lelógatod a földig. A kötél hosszúságának és a barométer magasságának összege megegyezik a felhőkarcoló magasságával.”
Ez az eredeti magyarázat azonban a vizsgáztatót meglehetősen feldühítette, így a vizsga nem sikerült. A diák azonban nem hagyta magát, mivel szerinte a válasza abszolút helyes volt. Az egyetem vezetősége így kijelölt egy független bírát, aki megállapította, hogy bár a válasz helyes volt, ám semmiféle fizikai ismeretet nem tükrözött. A probléma megoldására behívatta magához a hallgatót, és hat percet adott neki arra, hogy szóban bebizonyítsa, a fizikai alapismeretek birtokában van.
A diák öt percig szótlanul ült, a homlokát ráncolva gondolkodott. A vizsgabiztos figyelmeztette, hogy vészesen fogy az idő. A diák ekkor megszólalt, és megjegyezte, hogy annyiféle magyarázatot tud, hogy nem tudja kiválasztani, melyiket is adja elő. A biztos nógatására aztán belekezdett:
– Nos, az első ötletem az, hogy megfogjuk a barométert, felmegyünk a felhőkarcoló tetejére, és ledobjuk onnan. Mérjük a földet éréséig eltelt időt, majd a kérdéses magasságot kiszámítjuk a “H = 0.5g x t négyzet” képlettel. Viszont ez a módszer nem túl szerencsés a barométer szempontjából.
– Vagy pedig abban az esetben, ha süt a nap, megmérhetjük a barométer magasságát, és az árnyékát. Ezután megmérjük a felhőkarcoló árnyékának hosszát, és aránypárok segítségével kiszámíthatjuk a magasságát is.
– De ha nagyon tudományosak akarunk lenni, akkor egy rövid zsinórt kötve a barométerre, ingaként használhatjuk azt. A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a “T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)” képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.
– Vagy, ha esetleg a felhőkarcoló rendelkezik tűzlétrával, akkor megmérhetjük, hogy az a barométer hosszánál hányszor magasabb, majd a barométert megmérve egyszerű szorzással megkapjuk a kívánt eredményt.
– De ha Ön az unalmas, bevett módszerre kíváncsi, akkor a barométert a légnyomás mérésére használva, a földön és a tetőn mérhető nyomás különbözetéből is megállapítható a felhőkarcoló magassága. Egy millibar légnyomás különbség egy láb magasságnak felel meg.
Tudja, itt az egyetemen mindig arra buzdítanak bennünket, hogy próbáljunk eredeti módszereket kidolgozni, ezért kétségtelenül a legjobb módszer a felhőkarcoló magasságának megállapítására az, ha a hónunk alá csapjuk a barométert, bekopogunk a portáshoz, és azt mondjuk neki: “Ha megmondod, milyen magas ez az épület, neked adom ezt a szép új barométert!”
(A történet csattanója, hogy ezt a renitens diákot Niels Bohr-nak hívták, és ő a mai napig az egyetlen fizikai Nobel-díjas dán fizikus.)”
Nincs rá bizonyíték
A fenti történetet a Snopes bizonyítékok hiányában legendának minősíti. Első felbukkanását 1958-ra teszi: ekkor jelent meg egy Reader’s Digest kiadványban.
Megjegyzi azt is, hogy a sztori tartalmazza az egyetemi legendák azon közös elemét, miszerint a diák helyes, de nem a tanár által várt választ ad egy kérdésre, ami a tanárt elbizonytalanítja, feldühíti vagy éppen megörvendezteti. Lásd például A Pokol hőt ad le vagy hőt nyel el? sztorit vagy az A vizsgáztató nemes bosszúja bejegyzést.
Érdekes lenne még a történetben felbukkanó számítási példák elemzése is, ennek ellenőrzése azonban már meghaladja a képességeimet.
Az “ismert labdarúgó”?
Az 1885-ös születésű Niels Henrik David Bohrról egy másik legenda is ismert. Eszerint “közismertségére és a nagyközönség fizika iránti viszonyára jellemző, hogy állítólag ezt írták róla: ‘az ismert labdarúgó Niels Bohr’ Nobel-díjas lett”.
Az atomelméletéért 1922-ben fizikai Nobel-díjat kapó Bohr ugyanis öccsével a fizika mellett a futballban is kitűnt. A fiatalabbik Bohr még az 1908-as, olimpiai ezüstérmes dán csapatnak is tagja volt. (A korabeli magyar MTI-beszámolóban Niels Bohr titulusa “tanár” volt.)
“Annak is szerencsét hoz, aki nem hisz benne”
Egy harmadik Bohrral kapcsolatos anekdotát idéz fel cikkében Beck Mihály, és közben rámutat, hogy Molnár Ferenchez hasonlóan Bohr is szeretett magáról ezt-azt terjeszteni.
A történet szerint Bohrt egyszer meglátogatta egyik tisztelője, és meglepődve vette észre, hogy az ajtó felett egy lópatkó van felszegezve. “Bohr professzor, ön hisz ebben a babonában?” – kérdezte a latogató megdöbbenve. Bohr: “természetesen nem hiszek, de azt mondják, hogy annak is szerencsét hoz, aki nem hisz benne.”
Beck szerint nem ez a hiteles történet. Bohr hallotta ennek egy változatát, és úgy megtetszett neki, hogy maga is gyakran mesélte el. Egy idő után pedig már a leírt formában terjedt tovább.
A legenda feldolgozása képregényben, a Big Book of Urban Legends kiadványból:

Hm, az egyetem alatt én is hallottam, mondhatni szóról szóra ugyanígy. Amúgy elég hihető…
mig8!
Szépen körbeírtad a városi legenda fogalmát!
A történet már korábban is szerepelt az UL-en, csak hozzászólásban, nem cikkben. Mármint a barométeres. És éppen ma idéztem fel én is, családi körben beszélgetve. Koincidencia? Vagy valami rosszabb?
Amúgy ez egy de jó semmilyen cikk. :-D
Se nem cáfol, se nem bizonyít. Most, hogy pont Nils Bohr volt azt nem mondom, de ilyen fajta kreatív gondolkodáshoz és a vélemény felvállalásához egy nagyobb léptékű koponyára van szükség semmiféle képen sem egy szürke féltehetséghez.
Meg még van egy másik sztori is. Szintén valamelyik egyetem bölcsészkara, talán Oxford. Filozófiaesszét köll írni. Az esszé címe: “Why?”. A legmagasabb osztályzatot állítólag az a dolgozat kapta, amelyben csak ennyi állt a cím alatt: “Why not?”.
Az eredeti legenda sorozat
( http://www.snopes.com/college/exam/barometer.asp )
A(z eredeti) Reader Digest 1958-as anyag sokkal rövidebb, nem tartalmaz ingás, vagy szabad eséses változatot.
Egy másik kapcsolódó legenda
( http://www.snopes.com/college/info/baromart.htm )
Az itt található képlet S = ½at² 1968-ból az SI elfogadása (1960) után azért durva hiba lenne.
Ugyanitt még nem szerepel az ingás számítás, csak példa, de számítások nélkül.
Vissza az eredeti legendához…
( http://www.snopes.com/college/exam/barometer.asp )
Az 1988-as Chicago Tribune még nem ad számítást, de már van ingás és ledobásos változat is.
Az 1999-es internet változat az, amely a magyar fordítás alapja volt.
Az első képlet helyes, az angol és a magyar változatban is, de a a fordítás hibás a
“T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)” képletben, mert
l (kis Lajos) helyet 1-et (egy) tartalmaz a képlet.
A magyar verzióba átkerült:
“A földön és a tetőn megmérve a gravitációs erőt, a “T = 2 pi * négyzetgyök(1 / g)” képlettel kiszámíthatjuk a kért magasság értékét.”
Ez fordítási színesítés lehetett, mert ezzel a képlettel nem a kért magasság értékét számítjuk ki, hanem ezzel a g (kis G) értékét a T inga lengésidőből, és l (kis Lajos) ingahosszból.
Megnézve az angol eredetit, hasonló, de nem pont ezt mondja:
“The height is worked out by the difference in the gravitational restoring force T =2 pi sqr root (l /g).”
Az angol verzió szerint a g különbségéből kiszámítható a magasság, majd odahajít egy nem erre a célra használható képletet.
A magasság kiszámolásához a g = G * (m/r négyzet) (ahol G gravitációs állandó, m a Föld tömege) r pedig a Föld középpontól mért távolság.
Ha ebből kíváncsiak vagyunk a mérési pont távolságára r=négyzetgyök(m/(g/G)) , akkor r1 és r2 értékeket g1 és g2 értékeből meghatározva megkaphatjuk, hogy mekkora a magassága.
(Persze a föld tömegét, és a gravitációs állandót azt tudnunk kell hozzá.)
A beidézett képlet attól hogy valamire jó, arra nem, amit az idéző sorban sugallnak.
Összességében, a legenda fejlődése során hízik, változik, de minden valószínűség szerint csak legenda…
Pityu:
Hasonló, hogy a filozófia ZH-n arról kellett esszét írni mihez kell igazán nagy bátorság. Az egyik diák ,meg csak annyit a papírra, hogy EHHEZ, és beadta így a ZH-t. Ötöst kapott.
az inganal a gyok alatt helyesen l/g /1es helyett l mint kotel hosszusag/
Egyetemi pályázat egy esszé megírása, mely legyen rejtélyes történet, meg kell jelenjen benne a vallás, a szexualitás, és felsőbb körökben kell játszódnia.
A díjnyertes esszé:
“Úristen! – mondta a királynő – Terhes vagyok! De vajon kitől?”
A lópatkós történet egy másik, de talán hiteles változata olvasható Werner Heisenberg: Rész és az egész c. könyvében,
http://bookline.hu/product/home.action?id=2101695721&type=10&_v=Werner_Heisenberg_A_resz_es_az_egesz
sajna online nem találtam, hogy tudjam pontosan idézni, de határozottan emlékszem rá:
Eszerint együtt sétálgat Bohr és Heisenberg a tengerparton, ahol Bohr szomszédjánál látnak lópatkót az ajtóra szögezve – innentől ua.
A szerző talán elég megbízható ahhoz, hogy ezt a történetet ne tekintsük teljesen urban legendnek, de a torzulás már elég jól mutatja a legendák keletkezési és terjedési módjait.
Niels Bohrral kapcsolatos legenda, hogy amikor kimenekítették Dániból, a pilóta parancsot kapott, ha meglát egy német repülőt, Bohrt azonnal dobja a tengerbe.
Egy kiegészítés Bohr repülős menekítéséhez: a legendát maga Niels Bohr terjesztette el, talán ő maga is találta ki, de a pilóta nem kapott ilyen parancsot.
Nem egyetemi dolgozat, de ezekről az egy mondatos esszékről jutott eszembe. Egyszer Victor Hugo levelet írt a kiadójának. Ez volt a világtörténelem egyik legrövidebb levele, mindössze ennyi: ” ? ” – A válasz se volt hosszabb: ” ! “
Egy másik legenda szerint miután a Coca-Cola megvette 1 dollárért a kóla receptjét a feltalálótól (Pembertonnak hívták asszem), nem tudták mihez kezdjenek vele, ill. egyáltalán mire jó és egy tanácsadó céget kerestek fel sok pénzért tanácsot kérve. A válasz ennyi volt: Bottle it! Vagyis, hogy palackozzátok. Mellesleg Pemberton azért is adta el bagóért a receptet ,mert nem hitte, hogy ebben olyan nagy üzlet lenne, hiszen semmire sem jó megaztán ki szenvedne vele, hogy otthon ugyanezt összekeverje és főleg miért?
Szia Adani, a “bottle it”-es történet volt már itt is: http://www.urbanlegends.hu/2013/10/14-hamis-legenda-a-coca-colarol/