New York
Az első kamuépület a brooklyni Joralemon Streeten található, annak 58-as száma alatt. Kívülről ugyanúgy néz ki, mint a környező házak, elsőre csupán a sötét ablakok lehetnek feltűnőek. Az épület azonban egy metrós szellőzőt és vészkijáratot rejt.
Belülről nem sok használható fotót találtam az e helyszínnel foglalkozó oldalakon, nem lennék meglepve, ha biztonsági okokból nem is engednék a komolyabb fotózást a túravezetők. A 2001-es terrortámadások óta amúgy jobban is őrzik a lejárót, innen közelítve ugyanis komoly károkat lehetne okozni a New York-i metrórendszerben.
London
A brit fővárosban is találhatunk hasonló díszletet, egyet mindjárt a 23/24 Leinster Gardens, Paddington, London W2 címen. Az utca 23-as és 24-es házát az 1868-ban megnyitott földalatti építésekor kellett lebontani, e lyuk helyére került a kamuhomlokzat. A házak közti rés szellőzőként szolgált a kezdetben gőzhajtású mozdonyokkal üzemelő alagúthoz. A homlokzat, leszámítva a befeketített ablakokat, teljesen élethű, nem csoda, hogy nagy tradíciója volt az ezzel kapcsolatos átveréseknek: taxikat, pizzafutárokat küldtek a címre, a 30-as években pedig valaki egy jótékonysági estet is szervezett ide.
2012 májusában személyesen is megnéztem a kamuházat, miután két sarokra volt bayswateri szállásomtól. Mivel a pontos számra nem emlékeztem, a lyukat hátulról kerestem meg; az első képen innen láthatjátok. Vártunk egy metrót, jó hangos még ma is, aztán átsétáltunk a frontszárnyra. A második fotón a kamuhomlokzat és a mellette lévő igazi ház látható elölről, a harmadikon a vakablakok a fák takarásában, a negyediken pedig benéztem a kamuajtó oldalába, ahol egy kétnégyzetméteres tárolót találtam.
Mindez felülről:
Párizs
A kapcsolódó forrásokban találtam még egy fedőházként beállított párizsi épület is, ez azonban csak egy fiktív történetből, Umberto Eco Foucault-inga című művéből származik. Ennek az állításnak a valódiságára nem sikerült bizonyítékot találnom.
Update | Kriszta nevű olvasónk utánanézett a párizsi háznak (pontosabban a helyszínen járt), és ezt írta: “Nos az van, hogy a kapu bizony fa, nem vas. Viszont ránézésre is látszik, hogy itt se ki, se be nem közlekedik senki”. Kriszta szerint az ablakok koszosak és a kapura valakik ráírták: RATP VENTILLATEUR.
Az ominózus szöveg Eco könyvéből:
“- … Járt-e már a rue Lafayette 145-ös számú háznál?
– Az igazat megvallva, nem.
– Egy kicsit félreeső helyen van, a Gare de l’ Est és a Gare du Nord között. Első pillantásra észre se lehet venni azt az épületet. Csak ha jobban megnézi az ember, akkor tűnik fel, hogy a kapui a látszat ellenére nem fából vannak, hanem festett vasból, és hogy az ablakok mögött a szobákban évszázadok óta nem lakik senki. Fény sem szűrődik ki onnan soha. De az emberek csak elmennek előtte, és nem tudják.
– Mit nem tudnak?
– Hogy a ház nem igazi ház. Csak egy homlokzat, egy burok, padlás és lakások nélkül, amiben nincs semmi. Üres. Egy kürtő szája mindössze. A helyi metró szellőztetését szolgálja. És amikor az ember rájön erre, hirtelen az lesz az érzése, hogy az alvilág szája előtt áll, hogy ezek mögé a falak mögé kéne csak bejutnia, és már lent is találná magát a föld alatti Párizsban. Volt már úgy, hogy hosszú-hosszú órákig ott járkáltam fel és alá azok előtt a kapuk kapuját, a föld közepe felé tartó út innenső végállomását álcázó kapuk előtt. Na, mit gondol, miért csinálták ezt?
– Hogy szellőzzön a metró, maga mondta.
– Arra elég lett volna néhány sima szellőzőnyílás. Na, nem, hát épp az ilyen föld alatti építmények keltik fel az én gyanúmat. Érti?“
És mi a helyzet idehaza?
A Múlt-kor kíváncsi lett volna arra is, követői ismernek-e hasonló funkciójú házakat Budapesten. Kettőt maguk a szerkesztők is megneveztek (az Úri utca 27-et és a Fő utca 5-öt), kívülről azonban egyiknek sem lehet megfejteni a titkát. Ti többet tudtok? Esetleg ismertek más gyanús házakat? Írjátok meg!
Update | Gyorsan jött egy érdekes megoldás Győrből. Az Ott-Ház harmadik szintje ugyanis valójában csupán egy attikafal, ami mögött padlástér van (bár ezt állítólag legutóbb manzárdlakásokká alakították át). Oldalról valahogy így néz ki.
Update 2. | Íme még egy kamuház Észak-Karolinából, a Sploid gyűjtéséből:
A rejtélyes házakkal kapcsolatos cikkükben felmerült a Fő utca 5. számú ház is, ezzel kapcsolatban szeretnék némi információval szolgálni. A cikk eredeti értelmében a ház nem rejtélyes, a homlokzat mögött lakások vannak, amelyeknek egy része most is lakott, a többi üresen áll.
A ház érdekességét az adja, ami egyébként helyesen az egyik kommentben is megjelent, hogy a ház alatt található a hajdani Déli Vaspályatársaság felszíni vízkivételi műve és szivattyúháza. A társaság a Duna vizének felhasználásával elégítette ki a Déli pályaudvar gőzmozdonyainak vízigényét.
A létesítmény bevezető csöve a rakpart alatt érte el a Duna medrét, alacsony vízállásnál a cső vége évtizedeken keresztül látható volt, mára elbontották. Az alsó rakparton ma is megtalálható az a csatornafedél, amelyen keresztül a csővezeték megközelíthető volt karbantartási célból.
A felső rakparton, a villamosvágányok alatt található az az akna, ahol a beömlő cső tolózárját elhelyezték, amellyel igen magas vízállásnál megakadályozható volt, hogy a Duna vize elöntse a házak pincéjét. Az akna ma is megvan, de a villamosvágányok legutóbbi felújítása során a búvó nyílást megszüntették, az aknát befedték.
A létesítmény következő eleme a Bem rakpart 3. alatti ház pincéjében található, egy kőből falazott ülepítő akna. Amíg a vízmű üzemelt, az aknát rendszeresen tisztította a MÁV, mint a Déli Vaspályatársaság jogutódja. A Bem rakpart 3. és a Fő utca 5. számú ház közös udvart határol, itt állt a szivattyúk gőzkazánjaihoz szükséges széntároló. A széntárolót néhány éve elbontották, a helye, illetve a bejárati boltív ma is látható. A két ház között falazott alagúton áramlott a már első ülepítésen átesett ipari víz.
A Fő utca 5. alatt újabb ülepítő akna fogadta a Bem rakpart 3. alól érkező vizet, a ház földszintjén található gépház padlószintje alatt helyezték el gőzszivattyúkat, amelyek a vizet a Déli pályaudvarra továbbították. A Fő utca 5. alatti akna méretére jellemző, hogy több fordulóval kialakított vaslépcső vezetett a mélybe. A ház földszintjén kapott helyet a szivattyúkezelő szolgálati lakása. Évtizedeken keresztül telefonhívásra indította, illetve leállította a berendezéseket. A létesítmény a ’60-as évek végén rekonstrukción is átesett, a gőzszivattyúkat villamos meghajtásra és távvezérlésre szerelték át, így a szivattyúkezelői szolgálat a házban megszűnt.
Az utolsó átalakítás a ’80-as évek végén történt, a villamos gépeket és szivattyúkat a MÁV kiszerelte, és a vízművet üzemen kívül helyezte.