Konteósok a mai napig vitatják, vajon tudott-e Roosevelt a rajtaütés tervéről – egy elterjedt vélekedés szerint igen, de nem tett semmit, mert már háborúzni akart. David Aaronovitch Vudu-történelem című könyvében külön fejezetet szentelt a Pearl Harbor körüli összeesküvés-elméleteknek – ebből idézett a hvg.hu.
A háborúellenes gondolkodók közül sokan úgy érezték: Roosevelt egyáltalán nem bánta, hogy végre háborúzhat. 1944 szeptemberében jelent meg az a vád, miszerint Washington ausztrál forrásokból tudta, hogy japán anyahajók közelednek Hawaii felé, de nem továbbította az információt. Mások szerint Roosevelt tudatosan provokálta ki a támadást, csak hogy beléphessen a háborúba.
Bizonyítéka az állításokra senkinek nincs, de talán az a legfontosabb, hogy a háborús logika sem indokolja az elméletet – mutat rá Aaronovitch. Roosevelt ugyanis 1941 decemberében arra törekedett, hogy a náci Németország legyőzéséig elkerülje a Japánnal való háborút. A Pearl Harbor elleni japán támadás tehát nem megoldotta, hanem súlyosbította a problémáját.
„December 8-án Roosevelt arra kérte a Kongresszust, nyilvánítsa ki, hogy Amerika háborúban áll Japánnal, noha ezt a háborút az elnök nem akarta – legalábbis ekkor még nem. Ugyanakkor azonban nem indítványozta, hogy az USA üzenjen hadat Németországnak – pedig azt a háborút akarta. Nem a japánok oldották meg Roosevelt problémáját, hanem Hitler, aki sok őrült döntés után a legőrültebbet hozta meg december 11-én, amikor maga üzent hadat az Egyesült Államoknak” – idézi Stephen Ambrose történészt Aaronovitch.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Logikusnak is tűnik a cáfolat. Még egy óvodás is tudná, hogy azzal kezdeni egy háborút, hogy elveszted a flottáid kb. felét tudatosan nem igazán nyerő taktika. Még a Starcraftban sem. Van mikor stratégia okokból jó ötlet lehet információt visszatartani, de ez nem az az eset.
Akik ismerik Roosevelt beteg elméjét azok számára nem lehetetlen, hanem egyenesen az egyetlen lehetséges magyarázat az, hogy tisztában volt a japánok terveivel és szándékosan nem reagált a hírszerzői forrásokra. Sajnos ebben az emberi szörnyetegben engesztelhetetlen gyűlölet volt a Nemzetiszocializmussal szemben!
Tisztában volt azzal, hogy az USA hatalmas ipari potenciáljával könnyedén tud akár kétfrontos háborút is vívni, ugyanis akkor már javában látta el land-lease szerződések keretében Nagy-Britanniát, és a Szovjetuniót. Idézet tőle: “Annyit fogunk termelni, hogy a világ szabadságszerető népét fel tudjuk fegyverezni.”
Kedves Hainabu!
Ugye Te jól ismered Roosevelt beteg elméjét?
Közvetve igen. Azon történészek jóvoltából, akik az ő pártját fogják. Akkor mit írnának róla az ellenségei?
Hogy vezethet egy embert ilyen engesztelhetetlen gyűlölet egy szociális forradalom ellen? Egyértelmű, hogy nem az amerikai nép érdekeit szolgálta, hanem a “kiválasztott népét”.
Üdv!
A 4. hsz, és máris zsidózás, egy zsidókkal nem igazán kapcsolatos cikk kapcsán. Ez asszem, új rekord. Hála a jóistennek Roosevelt engesztelhetetlen nemzetiszocialista gyűlöletének, így most szabadon írhatja mindenki a saját véleményét, legfeljebb lehüjézik, de nem lövik tarkón.
hmm Hogy vezethet egy embert ilyen engesztelhetetlen gyűlölet egy szociális forradalom ellen???
te milyen iskolába jártál?
nem ő ásatott ki árkot majd temetetettett vissza csak azért hogy ne segélyt djon a világválság után hanem munkát??
téleg iszonyat antiszociális beteg elme..
gratulálok a erkordhoz a zsidózásban :D
Üdv!
Először: simán lehetséges, hogy tudott róla, ő és az amerikai + brit hírszerzés hogy a japánok csapásra készülnek. ’41 közepétől ez amúgy is csak idő kérdése volt. Nagyarányú flotta,- és csapatmozgásokat nem lehet teljesen eltitkolni, és a stratégiai helyzet is adta magát.
Másodszor: nem véletlen, hogy egy-két hivatalos (és hízelgő) életrajztól eltekintve alig írtak FDR-ről, főleg azt nézve hogy Sztálin, Hitler vagy Churchill mennyi figyelmet kapott a történészektől. A kevés nem hivatalos visszaemlékezés szerint méltó párja volt a korszak többi diktátorának: érzéketlen, kegyetlen, szeszélyes, számító. De hát ez egy ilyen szakma… :-)
Apró megjegyzések a témához:
1) Theobald tengernagy 41-ben a pearli rombolók parancsnoka volt és más beosztásban végigcsinálta a háborút. Utána könyvben jelentette meg az ügyről alkotott elég unortodox véleményét (The ultimate secret of Pearl Harbor, kinn van a weben, meg lehet nézni). Az még csak rendben lenne, hogy a bűnbaknak megtett Kimmel írt hozz előszót – de megtette ezt az ötcsilagos Bull Halsey is, azzal, hogy saját véleménye közel áll Theobaldéhoz.
2) Jakovlev még az átkosban írt P.H. rejtélye címmel nagyon alapos könyvet, amelyben az amerikaiak tárgyalás-megszakítást eredményező jegyzékéről azt állítja, ez lett volna az a “nagy furkósbot”, amivel Japánt a SzU-nak akarták ugrasztani. Vagy pedig az USA politikai és katonai köreiben járványos elmezavar dühöngött. Vagy pedig…. azt már le se írja, de elég alaposan körülírja.
3) 1940.11.11-én angolok Tarantoban légicsapást mértek az olasz flottára és a felét kiütötték. A japánok egyből odaküldték az olaszokhoz Abe Hiroaki tengernagyot tapasztalat-gyűjtésre. Ebből világos lehetett, hogy extra technika nélkül is lehet sikeresen támadni kikötőben torpedókkal. Ezzel együtt Richardson tengernagyot, amikor a flotta elvezénylését kérte a biztonsági kockázat miatt, kurzerhand kirúgták.
4)Jakovlev elmondja, nyugati történészek a háborút megelőző japán politikát a béke elleni tudatos összeesküvésnek jellemezték, amelyet az ázsiai ravaszság és titkolózás ködébe rejtettek. A háború után kiderült, ilyesmiről szó se volt, voltaképp sokszor nem is tudták, mit tegyenek és az épp nyeregben lévő politikusok megérzései szerint léptek, kellő gátlástalansággal. Lehet, hogy ez nemcsak japán oldalon volt így?