“Egy legenda járja Budát és Pestet,
Egy kósza legenda járja,
Egy férfiről, aki nagyokat lépve
A pesti utcákat járja.
Mérnök volt és légnyomást kapott,
legalábbis így szól a fáma,
Negyvenötben, vagy ötvenhatban,
És azóta az utcákat járja.
Csak olyankor látjuk megállni őt,
Ha leszólít: Adj egy kettest!
Messziről látni, ha közeledik,
És a kabátja szárnya repked.
A Keletinél jár, a Nyugatinál jár,
A sapkája persze svájci,
És veri a falat, ahogy őt is verte
Az Isten is meg más is.
Őőő a Gyuri, a Gyuri, a Füttyös Gyuri,
aki fütyül a történelemre,
De naponta újabb hírekkel teli
Napilapokkal csap a fenekekre”.
– eleveníti fel a pesti legendát Kováts Kriszta száma.
A XXI. század adásában gyerekkori játszótársai és környékbeliek emlékeztek Füttyös Gyurira, jó városi legendához illően egymásnak néha ellentmondva. A szerkesztők megszólaltatták Gothár Péter rendezőt is, aki Ajándék ez a nap című filmjének végére “feloldó jelként” tette Füttyös Gyurit, valamint Fábri Péter dalszövegírót, aki arról mesélt, hogy az általa írt dalban “a veri a falat, ahogy őt is verte egy ávós vagy egy náci” sort “veri a falat, ahogy őt is verte az isten is meg más is“-ra cseréltette a cenzúra.
Füttyös Gyuriról korábban is születtek már emlékező írások, Csordás Lajos 2002-ben például kétszer is írt róla, miután első cikke után újabb mesélők jelentkeztek. Írásából kiderül: Gyuri polgári neve Szabó György volt, tehát nem Téglás János, ahogy erre Fábri emlékezett. Tizenegyedik kerületi gyerekkori játszótársai szerint nem mérnök volt, hanem autófényező.
Csordás cikkéből fény derült betegsége okára is: Gyuri 56-ban légnyomást kapott egy orosz lövéstől (más források egy haláleset okozta sokkról beszéltek). Ezután nővéreivel kivándorolt, de rövidesen hazatért. Itthon anyja gondozta, akivel a hatvanas évek elején Budáról Pestre költözött. Ekkor már mindenki ismerte a városban: a járókelőktől egy forintot kért (mások szerint kettőt), és Esti Hírlapjával (a XXI. században megszólaló egykori játszótársai szerint sportújságjával) rácsapott minden arra járó nő fenekére.
A kilencvenes évek közepén tűnt el a városból, egyesek szerint meghalt a Keletinél, mások szerint vidékre költözött.
– Füttyös Gyuri és a pesti vicctrafikos
– Füttyös Gyuri emléke a Facebookon
A Füttyös Gyurival én is rengeteget találkoztam, a 60, 70-es években mivel a XI. kerületben laktam. Egyszer az én fenekemre is rácsapott a Körtéren az összehajtott újságjával. Amire én is ugyanúgy reagáltam, mint a többi fiatal nő. Először egy kis rémület, majd egy elnéző mosoly. Akik ismertük, hasonlókat gondoltunk, “na Gyuri , sikerült a csel, jól rám ijesztettél” Aki gyakran járt arra, és fiatal volt, az nem kerülte el a Gyuri fenékre-verését.Sőt a házban téma is volt, ki mikor kapta meg Gyuritól a pacsit.Senki nem haragudott érte Egy alkalommal, a Kosztolányi térről a Körtérre utazva a 49-es villamossal egy nem felejthető jelenet részese voltam. A megálló tele emberekkel, a Füttyös Gyuri a megálló szélén ment nagy léptekkel és sorra csapkodta a /főleg fiatal/ nők fenekét. Ahogy lassan haladt a villamos a megállóba olyan látvány volt mint egy rajzfilm kockái. Gyuri csap,lány ijed, utána néz, kacag. A villamos utasai pedig, ki-ki vérmérséklete szerint jót nevettek a mókás jeleneten. Füttyös Gyuri pedig fütyült a világra, nagy léptekkel már a gombánál járt és már csapkodta annak falát az összehajtott újságjával. Egy színfoltja volt akkoriban a kerületnek.
….
nem adta meg a bélásomat
A Bástya mozihoz közeli fodrászüzletben jártam. Egyszer csak elsötétült minden, a hajszárító búrák is leálltak. Aztán megszólalt az egyik fodrásznő, hogy: “Na, itt járt a Füttyös Gyuri!”. Pillanatokon belül lecsapta a bejáratnál lévő biztosítékokat. :-)
A 70′-es évek közepén taxisofőrként dolgoztam, többször szállt be a kocsimba, a kőrút presszóiba vitette magát, mindenhol adtak neki pénzt, hogy mielőbb továbbmenjen, soha nem akart fizetés nélkül meglógni, 8-10 vendéglátóhely körbejárása után tisztességesen kifizetett, borravalót is adott, de mindig elkérte a nálam lévő összes cigarettát. Kezelhető volt, nem volt közveszélyes beteg, ezért nem bántották a viselkedése miatt.
Én is többször találkoztam vele VII-dík kerületben a 60-as években. Tőlem mindig két forintot kert.
A Füttyös Pepi című S.Nagy dalszöveg apropóján foglalkozott vele a tévé, s én megbízásukra, újságíróként felkerestem otthonában, megismerkedtem édesanyjával és vele. Ez után fényképezőgéppel követtem az utcán, hogy elkapjak érdekes pillanatokat. Egyszer aztán az oktogonnál, amikor a villamos megálló egyik végéből leselkedtem rá teleobjektívemmel, megpillantott, abbahagyta a csapkodást a megálló másik végéből, és egyenesen felém tartott. A villamosra váró közönség izgatottan figyelte, mi lesz. Gyuri odaért, átölelt, és azt kérdezte. Te is kóborolsz, Jancsikám?”
bocs, nem az oktogonnál történt, hanem az Oktogonnál :-))
Régi szép napok ))) Még járt a Rákóczi úton a 18-as villamos. Gyuri, akit mindenki kedvelt, a két megálló között leugrott, ráütött a Népsportjával a rendőr fenekére, majd rögtön vissza a tujára )))
Eljött a Keletiig, majd végig a Nefelejcs utcán az akkori Landlerig. Sajátos lépéseivel szinte táncolva ment és fütyült végig..
Jöttek a lányok, mosolyogva hajolgattak el előle. Ő meg akkor elfordult és a kirakatokra ütött egyet.
A Landlernél letette az aprót az újságosnál, -vitte a Népsportot.
A kedvenc újságosomnál. Ott ki volt téve a tábla, : Isten szeme mindent lát, ne lopd meg a Lajos bát !
Majd eltűnt a bódé az Elek kocsma mellől, -Lajos bá a Keletiben, a vonatokon árulta a lapokat. Azután eltűnt ő is, Gyuri is.
Eltűntek a füttyök, és a reggeli híres ébresztő-szöveg kiáltás is a ködbe veszett.
Népszabadság-Magyarnemzet-Estihírlap-Nőklapja-Képessport-Spóóóóóóórt…. Szegényebbek lettünk.
Emlékszem én is a 60-as évek végefelé csepeli volt akkor lehetettkb 40 éves. Királyerdöböl jött az 52. busszal. Bizony minden nő utánszólt valamit. Nem a legkedvesebb dolgokat, de senki nem haragudott rá. Mindenki tudta, hogy nem rossz csak valami érte őt.
Kedves ismerősem, ki emlékszik Füttyös Gyurira?
Mert én igen!
Persze leginkább Budapesten élők, vagy ott dolgozók találkozhattak vele, a többiek csak híréről hallottak.
1988-ig Budán, a Fehérvári út 101 szám alatt volt egy Szivárvány áruház, ott dolgoztam. Szinte nap mint nap összefutottam vele, és én sem maradtam ki a fenékcsapkodásból.
Merkovits Péterné! Lehet, hogy téved? Én 57-től éltem Csepelen, és naponta jártam iskolába, később Pestre munkába. Nem emlékszem, hogy Füttyössel tallkoztam volna rendszeresen, talán egyszer a Boráros téren. Viszont emlékszem egy szerencsétlen légnyomástól szenvedő volt katonára, aki mindig a régi zöld katonaköpenyében menetelt és menetnótákat énekelt. A ritmust a bakancsos lábával dobolta és a HÉV falán ököllel verte amíg beértünk a végállomásra. A Borároson elvált az utunk, másfelé menetelt, a katonanóta amit harsogott lassan halkult el, de sokáig a fülemben csengett. Füttyös Gyurival viszont két helyen is találkoztam. 67-68-ban a Dagály utcában tanultam gépkocsivezetést (délután, kora-este). Füttyös rendszeresen végigverte újságjával a tantermek ablakpárknyait, és persze már messziről jelezte érkezését a fütyörészése. Később még egyszer összefutottunk a hetvenes évek közepén. Akkoriban másodállásban taxiztam. Egyik este a margitszigeti Thermál hotelhez rendeltek. A portás odakísért valakit és beültette, bemondta a címet, előre kifizette a fuvart, és azt is közölte, hogy Füttyös Gyurit szállítom. Pestre vittem a belváros valamelyik mellékutcájába. Halkan fütyörészett, nem csapkodott, nem sokat beszélt. A zavarodottságára csak egy dolog utalt az érkezésünkkor. Nehezen kászálódott ki a kocsiból (vagy csak rájátszott), és már kifelelé fordulva (háttal, de még ülve) visszaszólt, hogy; “segíts, told meg a s€@@€m”. Remélem megbocsátható, hogy nem segítettem neki kiszállni. Többé soha nem is hallottam róla.
Csak egy forintot kért, ha többet kapott akkor a többletet visszaadta.