Mit kell tudni a Gyalog galopp gyilkos nyuláról?

“- Íme, Kerbenog barlangja – mutatott előre a varázsló.
– Na jó, fedezzetek! – emelkedett fel Arthur.
– Ki kit? – nézett fel rá meleg mosollyal Sir Lancelot. – Ti engem.
– Már késő – intette le kétségbeesett arccal a mágus. Arthur visszahúzódott mellé:
– Miért?
– Itt van.
– Hol?
– Ott – intett a szemével Tim. A mező túloldalán, apró mozgó pontként egy nyúl tűnt fel. Egy fehérszőrű nyuszi, s látszólagos félénkséggel szimatolt körbe. Úgy tűnt, még nem vette észre őket. Arthur nem értette a dolgot:
– A… nyúlon túl?
– Nem, a nyúl az.
– Aahh! – állt fel dühösen a király. – Vén, hülye buzeráns!
– Mi?
– Hiába izgattál fel!
– Ez nem közönséges nyúl – mutatott a jószágra Tim.
– Aahh! – emelte az égre tekintetét a király.
– Ennél aljasabb, gonoszabb, rosszindulatúbb rágcsálót még nem láttál…
– Seggfej – szólt egy hang a csapatból.
– Berittyentettem – jegyezte meg halkan Sir Robin.
– Vigyázz, csak vigyázz! – emelte fel a hangját a varázsló – Ez a nyúl halált lövell ki magából akár egy mérföldnyire is!
– Fulladj bele! – reagált Lancelot vagy Galahad; nem tudni, mert nagyon elbújt a többiek között.
– Vigyázz: ha meghág, nem lesz ekkora pofád! – válaszolt a mágus.
– Engem? – lepődött meg az iménti lovag.
– Te aztán jól kibabráltál velünk – csóválta a fejét Robin.
– Én mondtam előre – próbálkozott Tim.
– Mit csinál: lerágja a seggünket? – gúnyolódott Sir Robin. – Ekkora éles fogai vannak – mutatta megint az ujjaival hadonászva – És akkorát ugrik, mint egy… nézd a lábát, mekkora!
– Na menj, fiam – intett Arthur egyik vitézének, megelégelve a meddő diskurzust – Csapd le a fejét!
– Máris, Uram, egy pillanat – indult a lovag – Egy nyúlpörkölt rendel!
– Nézd! – intett a varázsló elégedetten egy pillanat múlva: az elbizakodott lovag leeresztett karddal lépett a nyúl felé… csak egy villanás volt… a nyúl nekiugrott a torkának és leharapta a fejét. A lovag véres teste élettelenül hanyatlott a földön heverő komplett csontvázak közé.
– A szakramentumát! – tátotta el a száját az előbb még oly magabiztos király. Lovagjai is közelebb húzódtak hozzá.
– Én mondtam előre – nézett mindentudóan Arthurra a varázsló.
– Megint beszartam – jegyezte még valahonnan hátulról Robin.”

Bár a cikk célja annak szemléltetése, hogy netes információkkal a kezünkben ma már komoly tudósok szilárd – ám téves – állításait is könnyedén megcáfolhatjuk, Z. Karvalics elég jól összefoglalja, mit tudhatunk a gyilkos nyulakról.

Kiderül például, hogy a film szerzői honnan vették a motívumot – állítólag a Notre-Dame gótikus katedrálisának homlokzatáról, ahol egy gyáva lovag egy nyúl elől menekül.

De megjelenik többek között az európai állatmese egyik ősforrásában, a Renart-regényben is, ahol Renart róka egy ellenségét gúnyolja ki annak “vérengző nyúllal” folytatott küzdelme miatt, valamint egy 1350 körül másolt miniatúrán is.

A gyávasághoz kapcsolódó allegória Monty Python-beli megjelenése viszont történetietlen. Z. Karvalics ugyanis arról is talált infókat a neten, hogy Arthur király korában nem voltak nyulak a brit szigeteken, az állat ugyanis a jégkorszakban kihalt, és csak a 13. században telepítették be újra.

– Vérnyulas papucs fanatikusoknak