Intelligensebbé teszi-e a csecsemőket Mozart zenéje?

“Tíz perc Mozart növeli az intelligenciát, az elvont gondolkodást, a képzelőerőt. Erre esküsznek a kaliforniai egyetem tudósai. A tudósok 36 diáknál vizsgálták a logikus és az absztrakt gondolkodást. A szabványteszt előtt a kísérleti alanyok szalagról vagy tíz percnyi speciális nyugtató gyakorlatnak vetették alá magukat, vagy Mozart két zongorára írt D-dúr szonátáját hallgatták. A diákok harmadik csoportja tíz percig nem csinált semmit, megpróbálta teljesen elereszteni magát. A legjobb eredményeket a Mozart-zenét hallgató diákok érték el, ám a Mozart-effektus csak negyedóráig tartott. A tudósok vallják, hogy a Mozart-muzsika ösztönző hatása a kompozíció összetettségével magyarázható. A kísérlet sikerén felbuzdulva a kaliforniaiak más zenei irányzatokat is ki akarnak próbálni a diákokon, s meggyőződésük: az egyszerűbben strukturált zene inkább csökkenti, semmint serkenti a szellemi teljesítményt“

– számolt be egy kísérletről 1993-ben az MTI.

Csecsemőkről szó sem volt

A fent idézett eredmények azonban nem szóltak sem a képességek hosszú távú javulásáról, sem az intelligenciáról, mindössze egyetlen, olyan feladatban elért teljesítményről, amit majdnem közvetlenül Mozart zenéje után adtak fel az alanyoknak. Ugyancsak szó sem volt csecsemőkről, a kísérletben főiskolások vettek részt – olvasható az 50 pszichológiai tévhit című könyvben.

A Mozart-effektus tévhite ennek ellenére Amerikában a törvényhozás szintjére is elért: Georgia állam kormányzója 1998-ban 105 ezer dollárt különített el arra, hogy minden újszülött ingyen Mozart-cédét kaphasson (a kezdeményezést pedig ünnepélyesen egy Beethoven-szimfónia ütemére jelentették be).

A tengerentúlon régóta népszerű és jól tejelő mítoszra – mint az egy 2007-es gyűjtésemből is látszik – már idehaza is épült legalább egy biznisz:

“Kísérletek igazolják – állítja az egyik életmód magazin – hogy a babákra Mozart és Vivaldi zenéje hat a legmegnyugtatóbban. Ennek jegyében készült el a Mozart babáknak, majd a közelmúltban a Vivaldi babáknak válogatás. A klasszikus Kis éji zene, a Varázsfuvola, vagy Vivalditól a Tavasz és az Ősz a Négy évszakból már magzati korban hallgattatható” – olvasható egy április 13-án kiadott MTI-hírben (reklámban?).

Itt ugyan nem jelenik meg közvetlenül az intelligencia kérdése, a sajtóközlemény mégis a lehető legrosszabb időzítéssel érkezett. Ezen a napon jelent meg ugyanis a Nature cikke, amely egy német kormány által finanszírozott kísérletre hivatkozva az egész Mozart-effektus jelenséget a legendák körébe utalta.

Ahogy arra az 50 pszichológiai tévhit könyv szerzői rámutatnak: a mítosz népszerűsége a korreláció és az okozat egybemosására is visszavezethető. Egy 1989-es kutatás szerint ugyanis a zenei tehetség pozitív összefüggést mutat az IQ-val; elképzelhető, hogy egyesek e korreláció alapján jutottak arra a téves következtetésre, hogy a zenehallgatás növeli az IQ-t.

Egy kutatás túlszínezése

Kutatóknak a mai napig nem sikerült bizonyítaniuk a hatást, sőt egyetlen csecsemők bevonásával zajló kísérletre sem volt példa. Az a tudós, aki mégis kimutatott valami eredményt, csupán azt igazolta: a hatás elenyésző és rendkívül rövid ideig tart (max. egy óráig).

Ezek a további, az eredeti eredményeket megismételni képtelen kísérletek persze közel sem kaptak akkora médianyilvánosságot, mint az 1993-as kutatás.

Egy kutatás rámutatott arra is, hogy amit néha Mozart-hatásnak gondolunk, az más is lehet, például a rövid távú arousal. Vagyis nem feltétlenül kell Mozartot hallgatnunk, ha fokozni szeretnénk mentális teljesítményünket – ha szeretjük, egy csésze kávé vagy egy Stephen King-részlet ugyanolyan jó lehet. Mindez azonban nincs hosszú távú hatással általános intelligenciánkra.

Christopher Chabris kognitív pszichológus metaanalízise után pedig arra a megállapításra jutott: minden bizonnyal nem Mozart zenéje okosítja fel a tesztek kitöltőit, hanem a csendben üldögélésre, relaxálásra kényszerített kontrollcsoportok “butulnak” el rövid időre. A láthatatlan gorilla című könyvben kifejtett gondolatai szerint míg Mozart zenéje megközelíti a mindennapokban tapasztalható mentális ingerlés általános szintjét, a csend és a relaxáció csökkentik a kognitív teljesítőképességet.

Összefoglalva

A Mozart-effektus “igaz” lehet abban az értelemben, hogy a zene egyes mentális feladatoknál fokozza a közvetlen teljesítményt. Arra azonban nincs bizonyíték, hogy ennek bármi köze lenne Mozart zenéjéhez, és arra sem, hogy Mozart zenéje növelné a csecsemők (vagy akár a felnőttek) intelligenciáját.

Persze az is kevéssé valószínű, hogy a Mozart-zenét hallgató csecsemőknek valami bajuk legyen emiatt. Ahogy azt Frances H. Rauscher idegtudós mondta a Mozart-hatásra építő, nagy lélegzetű programokra: „Nem hiszem, hogy ártalmas lehet. Teljesen egyetértek azzal, hogy a gyermekek csodálatos kulturális élményekben részesüljenek. Azonban a pénzt jobban is el lehetne költeni a zenei műveltséget gyarapító programokra.”

Update | De ez utóbbit nem mindenki gondolja így: A láthatatlan gorilla szerzői szerint a “Mozart-hatásban” való hitnek akár negatív következményei is lehetnek egy gyerek fejlődésére. Szerintük ugyanis a divathóbort következményeképp előfordulhat, hogy a szülők, óvónők annyira hisznek a Mozart-hallgatás erejében, hogy azt például a valóban fejlesztő jellegű, közös játék elé helyezik, (tévesen) azt gondolva, hogy ezzel teszik a legtöbbet a gyerek fejlődéséért. Vagyis a Mozart-hatásba fektetett túlzott hit akár még rosszabb állapotba is hozhatja a gyerekeket, mint amilyenek különben lennének – mutatnak rá a kognitív pszichológusok.