Pár hete megosztottam a Facebookon a TTE.hu egy bejegyzését, melyben Härtlein Károly fizikus azt kifogásolta, hogy fia történelemkönyvében az alábbi mondat szerepel:
“A kínai Nagy Fal az egyetlen ember alkotta építmény, amelyet a Holdról szabad szemmel is lehetne látni.”
Härtlein levelet írt a kiadónak, elmagyarázva, az állítás miért nem igaz, majd kérte, “hassanak oda, hogy ez a valótlan állítás a tankönyvből kikerüljön.” A Nemzeti Tankönyvkiadó utánajárt a dolognak, majd “készséggel és sajnálattal” belátta, hogy a kifogásolt mondat téves. Ígéretük szerint a hibát javítják, a 2011. évi utánnyomásban már nem fog szerepelni.
A cikk megosztását követően Miklósi László, a TTE.hu főszerkesztője felhívta a figyelmem, hogy azóta pályázatot hirdettek hasonló hibák felderítésére. Az egyik győztes Dugovics Titusz tankönyves megjelenéseit elemzi, a másik egyes találmányokkal foglalkozik.
Én azért reménykedem, hogy a legendák a jövőben sem tűnnek el a tankönyvekből, hanem csak zárójelbe kerülnek. Vagyis benne maradnak a tananyagban, de a diákok megtudhatják, hogy nem igazak, és jobb esetben azt is, hogy miért terjedtek el. A fenti Dugovics-legendánál maradva, valahogy így képzelném a korrekciót, akár egy kibővített képaláírásban:
Dugovics Titusz önfeláldozásának legendája Wagner Sándor festményén. Friss kutatások szerint a győzelmi zászlót tartó janicsárt mélybe rántó vitéz valójában nem létezett. A legenda az ostrom után többszáz évvel született, kiagyalója egy saját őseivel elégedetlen, 19. századi táblabíró volt.
Miért nem segítene a törlés?
A legendák többsége mára olyan mélyen beivódott a köztudatba, hogy a tankönyvek nélkül – szülőktől, filmekből, könyvekből – is eljutna a diákokhoz. Így véli Miklósi is, aki szerint azonban különbséget kell tenni az ártalmatlan és a romboló mítoszok között. Én viszont a romboló mítoszokat is bent tartanám, szintén cáfolattal, ugyanis ezek ugyanúgy eljutnak a diákokhoz – máshonnan, cáfolat nélkül.
Ti mit gondoltok?
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
“senki”-nek, illetve a hozzá hasonló elveket vallóknak:
Nem a legendák valóségként való kezelésétől lesz a fiatalság öntudatos és hazafias. És a történelem sem válik semmivé, ha az igazsághoz (amennyire csak lehetséges) ragaszkodunk.
Én inkább azt szeretném, ha a történelemkönyveket történelemtudósok és pedagógusok írnák – nem pedig meseköltők és prédikátorok.
A hazafiasság mértéke pedig nem a legendákban való hit mélysége lenne, hanem a közjó érdekében hozott áldozat nagysága. (Vagy egyáltalán megléte.)
És mi a helyzet a festményen látható piros-fehér zöld zászlóval? Volt ilyen 1456-ban?
Ha Kína felett felhős az ég, akkor a nagyfal pláne nem látszik a holdról, így ha a holdon jársz, ne is keresd.
Kínai Nagy Fal: egyszerű, ma már rengeteg műhold fotóhoz hozzájutni, pl. Google Earth. Megkeresni Kínát és benne a Falat. Nekem nem nagyon sikerült, még erős nagyítással is éppen-hogy, ha nagyon keresi az ember. Ellenben csatornák, repterek, egyes autópályák, épületek, stb. jól kivehetőek. Ennyit a Nagy Falról.
A legendák meg véleményem szerint kellenek. Ha nem lenne rájuk szükség, nem találnák ki. De jó tudni mindegyikről, hogy legenda, és mikor, miért keletkezett. ÉS nem hiszem, hogy a legendákban töretlenűl hinni kell s attól lesz tuti történelmünk, meg hazafiasságunk. A magyarság (de gondolom a többi nép) története különösen sok legendát tartalmaz. Az emberek mindig is szerették a valóságot kiszínezni, és idealisztikussá tenni. Mégis jó tudni a (vélhető) igazat.
Tessék békén hagyni a legendát, mert anélkül alapját veszti a magyar baloldal jelmondata: “Ha lebukok, magammal rántalak!”
’82-ben, 10 évesen azt tanultam, hogy nem csak a Nagy Fal, de az Eiffel-torony is látható a Holdról. Amikor megkérdeztük a tanárt, hogy akkor az Empire State Building miért nem látszódik (magasabb mint az Eiffel-torony), az volt a válasz, hogy azért nem, mert túl sok ház van mellette, és így abból csak egy fekete halmazt lehet látni. Ennek a jó magyarázatnak köszönhetően jelentek meg nálunk a szkeptikusok…
Személy szerint sajnálnám, ha kikerülnének a történelmi legendák, nem hiába születtek meg, és színesítik a történetet. Nagyban egyetértek azzal, aki azt írta, hogy Dugovics Titusz a megtestesítője azon honfitársainknak, akik hősi halált haltak Hazánkért. Függetlenül attól, hogy a “történelmi személy” szerb vagy horvát felmenőkkel rendelkezik, a magyar zászlóért halt meg, így az én szememben magyar.
“Az angol fõképp a szegénységtõl, a francia a nevetségessé válástól, a spanyol az ördögtõl, az orosz a
cártól fél… én rettenetes mértékben az elfajult, hûtlenné vált magyaroktól.” Ezt gróf Széchenyi mondta, és mennyire beleillik a jelenlegi magyar “vezetők” portfóliójába… Szükségünk van az ilyen Dugovics Titusz féle emberekre, legendákra.
Alapjában véve a legendák életünk részei. Itt van például Petőfi esete. Gyakorlatilag a március 15-i szerepe abszolut nem úgy van ahogy tudjuk. De mégis a köztudatban él és élni is fog, hogy a nemzeti lépcsőjén az esőben és vonultak, és pilvax és nyomda stb… Az életünk része lett, semmiben nem csorbít minket, Petőfi így Petőfi. Mint ahogy szerintem a kutatás a halála körülményei után fontos, de nem lényeges. Így hős, ahogy tudjuk. Meghalt a csatában. Ha kiderülne, hogy csak fogságba esett és még élt mondjuk 20 évet, valahol messze, akkor sem hiszem, hogy a jelenlegi hiedelem – mármint a csatában halál – megváltozna.
Nem hiszem, hogy a gyerekemnek mást fogok mondani majd Dugovics Tituszról, mint amit én hallottam és olvastam róla. Lerántotta a törököt és kész. Mint ahogy Búvár Kundról is mesélek majd és a többi magyar hősről. Mert én is így hallottam és abszolut nem érdekel, hogy igaz-e vagy sem. (Persze tudom, ismerem a történelmi tényeket, de ezek valahogy az életem részei)
Amúgy manapság rengeteg hülyeség terjed így is főleg bizonyos körökben a hunokról, meg honfoglalásról, piros-fehér csíkos zászlókról, hogy az embernek égnek áll a haja. (az a legdurvább, amikor Hun napokon azt akarták beadni, hogy a paprikás csirke, meg a paprikás krumpli, amit főztek ősi magyar étel. Ja, igaz, hogy sem a paprika, sem a burgonya nem volt ismert a középkorig, de hát ha nekik így jó :D )Azokhoz képest Dugovics és társai teljesen hihetőek.
Laci: Petőfi halálával kapcsolatban annyi a probléma, hogy az az urban legend, hogy nem halt meg, csak később. nem azt mondom, hogy nem történhetett meg, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy semmi értelme valami olyasmi mellett érvelni, ami “lehet”, hogy megtörtént.
a témához – a történelem egyik nagy problémája, hogy feltételezéseken alapul, mely feltételezések pedig gyakran olyan információkon, melyek kódexíróktól, “táblabíróktól” és más hétköznapi, gyarló emberektől származnak. gondoljunk bele, hogy manapság is mennyi megtévesztés és hamis információ terjeng, akkor mi lehetett pl a középkorban, amikor az emberek életét sokkal jobban átszőtték a mendemondák, pletykák, babonák.
ettől függetlenül nagyon szeretem a történelmet, és természetesen azt amit történelemtudósok sok sok generációja rakott össze, nem pedig a sufni történészek újabb vívmányait (pl mindenféle magyar eredet).
Alamo, azt nyilván nem lehetett megengedni 1982-ben, hogy egy az imperializmust még a nevével is sejtető épület jobban látható legyen az űrből, mint a béketáborhoz tartozó Nagy Fal! ;-)
Annyira sajnálom, hogy a deheroizálás nemes küzdelmeit megzavarom, de idéznék Bonfinitől (elég jó forrás?)
Antonio Bonfini A magyar történelem tizedei című munkájában. A szerző nem nevezte meg a magyar hőst. „Emlékeznek egy zászlóval odalopakodó törökre, aki gyorsan kúszott fölfelé, a legmagasabb toronyra, hogy királyának jelvényét annak a csúcsára kitűzze, és ezzel bátorságot öntsön a többiekbe […]. Nyomban utánaered egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót ledobná, a torony tetején verekedni kezdenek. És mert a magyar másképp nem tudja megakadályozni, megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal együtt a mélybe veti magát.”
Vagyis a történet igaz, a szereplő neve, valóban kiadó. Érdekes egy nyugati krónikás Körmendi néven jegyzi és Dugovicsok is Vasban léteztek.
Vagyis maradjon már a történelemkönyvekben ez a történet és ha nagyon precízek akarunk lenni, biggyesszük oda zárójelbe, hogy a pontos neve bizonytalan.
sorcates: Tehát Bonfini is azt írja, hogy “Emlékeznek” – azaz ő is szájhagyomány alapján tájékozódott, s mellesleg ő is egy nyugatról behívott történetíró volt Mátyás udvarában. Mellesleg ő volt az, aki Mátyás megbízására a római Corvinusoktól eredeztette a máig vitatott származású Hunyadiakat, hogy ezzel teremtsen legitimitiást a trónra kerüléshez. Ez esetben szerintem Bonfini nem “elég jó forrás”, hanem egy politikai megrendelésre író “píáros” szerepét tölti be.
@Kara kán: az emberi látással kapcsolatban azér’ már mégse’ a dpi-t emlegesd, ha lehet… az ívperc sokkal inkább ide illik, de az ugye az optimális látástávolságra vonatkozik, azaz 23-30 cm-re. Ezt vetítsd 384 000 km-re úgy, hogy jó látási viszonyokat feltételezel (pl. nincs felhő), az emberi tényező eltérését kihagyhatod — az űrhajósok nem igazán szemüvegesek… –, de számolj a fény hullámhosszával, és asszem’ még szóba jöhet az érintett közegek (légkör és rétegei) törésmutatója is. Ér-ted-ugye? Vagyis az előtted szóló kollégának igaza volt abban, hogy a problémát a látással foglalkozó szakember véleménye nélkül ne tessék már eldönteni. :)
Egyetértek. Legyen odaírva, hogy legenda. Nem szeretem a dezinformációt.
NoOne: Az űrhajósok odamentek, nem látták, kész. Nem tudom mit kell itt túlbeszélni a dolgokat, megvizsgálták már ezt a dolgot tőled és tőlem okosabb emberek.
Egyetértek. Maradjon a legenda,
és legyen jelölve, magyarázva…