Éles szemű kolléga szúrta ki, hogy az utóbbi időben már a Le Monde sem a régi, legalábbis ami az átalakulóban lévő MTI szövegeit illeti. Ítélkezni talán korai lenne, az alábbi összehasonlítás és az 1949-ből származó, forrásmagyarázó bizalmas tájékoztató legyen inkább afféle figyelemfelhívás.

Nézzük a Le Monde mellé biggyesztett jelzőket az MTI híreiben, az elmúlt két hétből:

„a párizsi Le Monde” (arról ír, hogy feltörekvő országok cégei vásárolják fel fejlett versenytársaikat)
2011. január 23.

“a francia liberális napilap” (az Európai Bizottság aggályairól)
2011. január 22.

“a liberális francia újság” (elemzi Orbán EP-s szereplését)
2011. január 20.

“a párizsi Le Monde” (ír Stéphane Hesselről)
2011. január 20.

“a Le Monde című párizsi napilap” (elemzi a tunéziai helyzetet)
2011. január 17.

“a francia liberális újság” (számol be a magyar kormány által a határon túliaknak ígért útlevélről)
2011. január 14.

“a Le Monde című napilap” (tudósít a francia sztrájkról)
2011. január 13.

“a párizsi Le Monde” (ír egy kiállításról)
2011. január 13.

“a mértékadó liberális újság” (ad hírt a szélsőjobboldali Le Pen párt elfogadottságának növekedéséről)
2011. január 12.

“a liberális francia újság” (ír Orbán bírált politikájáról)
2011. január 11.

A minta kicsi ugyan, az irány azonban látható: a kormányhoz bevallottan “lojális közszolgálati médium” a honi nemzeti körökben többnyire szitokszóként használt “liberális” jelzővel tompítja a rangos külföldi sajtótermékekben megjelenő bírálatokat (hasonlóképp járt a korábbi “vezető lengyel lap”, a Gazeta Wyborcza is, amely most már többnyire csak “balliberális”-ként szerepel).

Az MTI archívuma 1988-ig visszamenőleg elérhető a weben, ebből kiderül: hasonlóra volt példa a 80-as évek végén is. 1988. november 20-án a “legtekintélyesebb francia újságnak” adott interjút Grósz Károly, a “tekintélyes Le Monde” írt Grósz párizsi látogatásáról előző nap, egy nappal korábban azonban csupán a “Le Monde” közölte három vezető emigráns közös levelét (persze ez bizalmas anyagként jelent meg, ott nem volt szükség címkére). 1989. szeptember 8-án “a tekintélyes párizsi napilap” hozta az MSZMP elnökének nyilatkozatát, és ugyancsak “a tekintélyes francia Le Monde” közölte – “még az egynapos nyomdászsztrájk megkezdése előtt” – Nyers Rezső pályafutását egy arcképes életrajzban, és értékelte a magyar pártvezetés átalakítását. Ezzel szemben csupán a “Le Monde című francia lap” idézte 1989 júliusában a lengyel ellenzék kiemelkedő személyiségét, és ugyanennek a “Le Monde című francia lapnak” nyilatkozott Carter volt amerikai elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója a kelet-európai reformok támogatásáról. 1989. június 25-én a “tekintélyes Le Monde” közölt vezércikket Romániáról, ahol “a szögesdrót kerítés célja az erdélyi magyar kisebbség tömeges távozásának feltartóztatása”, Nagy Imre temetéséről azonban csupán a “Le Monde” számolt be pár nappal korábban.

Ha ez valóban gyakorlat lenne, és valami hasonlót követne a mostani szerkesztőgárda is, felhívnám figyelmüket az akkoriak következetlenségre: 1989 szeptemberében “a tekintélyes francia lap” számolt be a KGST válságáról, a “befolyásos Le Monde” adott hírt a Nemzeti Kerekasztal megállapodásairól, és “a nagy tekintélyű francia napilap” tudósított a negyven évvel ezelőtti Rajk-perről. 1989 júniusában az MTI által “tekintélyes”-nek titulált Le Monde állítólag a címoldalán közölte a “Magyarország ördögűzi múltját” című cikkét, és ugyanez a “tekintélyes Le Monde” közölt keretes írást a “vasfüggöny” lebontásának kezdetéről 1989 májusában.

A Le Monde azok közé a lapok közé tartozik, mely elsősorban tekintélyes, s csak aztán valamilyen irányultságú. Ha el is fogadjuk, hogy utóbbi fontos a hírértelmezés szempontjából, miért nem fontos mindenhol? Vajon mindegy-e, a fenti példáknál és logikánál maradva, hogy a sztrájkkal kapcsolatos interjút vagy a szélsőjobbról szóló háttérelemzést egy liberális vagy egy konzervatív lapból szemléztük?

Mindez azért is furcsa, mert az MTI már 1956-ban tudta, hogy “a Monde” “külpolitikai szempontból a legbefolyásosabb francia lap”, még ha kicsivel később a forradalommal kapcsolatos tudósításokat a “Le Monde cimü párizsi esti lap”-ból vették is át, természetesen szigorúan belső használatra.

A bejegyzés végére pedig, elrettentésül álljon itt egy 1949-es, belső bizalmas MTI-kiadvány a források értelmezéséről:

Fotó: fortepan.hu + MTI Archívum

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!