“Volt egy fényképalbum. Abban voltak lefényképezve a lányok meztelenül, persze csak nyaktól lefelé, hogy a fejük nem látszott. És ha valaki bement a presszóba, mondott egy számot, hogy hány cukorral kéri a kávét, és ezzel jelezte, hogy hány száz forintot szán a dologra. És akkor azokat a fényképeket megnézhette, vagyis abból a kategóriából választhatott”
– mutatja be a film egyik szereplője az egyes elemeiben a Gerbeaud-sztorira hasonlító presszós jelbeszédet.
“Prostituált géemká”
A szervező madám, Presszós Kati – ahogyan azt könyvében Tóth Eszter Zsófia is bemutatja – “rohasztja a családi életeket”, hatására terjed az alkoholizmus, üzletében összeverekednek az emberek. Üzelmeit úgy buktatják le, hogy “az egyik srác megismerte a felesége papucsát” az elébe rakott fotón.
Az egyik kritikus szerint a filmben a férfiak és a nők is vállalkozók, csak a maguk módján: “Hősünk vállalkozásának háttérében egy prostituált géemká is működik”. Az ábrázolás szerint míg a férfiak az eszükkel, addig a nők a testükkel foghatnak vállalkozásba.
Az, hogy a gyeses anyukák miért prostituálódnak, kevésbé érdekelte a kritikusokat – említi meg Tóth. Az is csak néhányukat foglalkoztatta, hogy a film mennyiben ábrázolta a valóságot. Arról, hogy a gyeses anyukák kuplerájt rendeztek be a presszóban, “már hallott” például a Kisalföld újságírója, a Déli Hírlap szerzője azonban reménykedett, hogyha elő is fordult valaha ilyesmi, az nem általános.
Mi igaz a történetből?
A történet valóságtartalmát Tóth Eszter Zsófia sem elemezte, csupán a film által közvetített képet. Kérdésemre azonban elmondta: szerinte fikció a sztori, amely ahhoz kötődik, hogy a jó anyák otthon vannak a gyerekekkel, azonban vannak rossz nők is, akik a testüket is árulják. Mindemellett megjegyezte, ő is lakótelepen lakik, ahol maga is hallott már hasonló sztorit, ezt azonban inkább a film recepciójának tudja be.
Megkerestem a készítőket is. Szomjas György rendező szerint a gyesen lévő lakótelepi kismamák ügye létező szóbeszéd volt akkoriban, aminek valószínűleg volt valami valóságalapja. Szomjas viszont ma már mosolyogva emlékezik arra, hogy ahány városban bemutatták a filmet, annyi helyen mondták rá a helyiek: “Igen, ez itt történt”.
A másik forgatókönyvíró, Fekete Ibolya elmondta: az alkotással – amelyhez Egerben gyűjtött anyagot – sem megerősíteni, sem cáfolni nem akarták a szóbeszédeket. Csupán megmutatni, miket beszélnek az emberek a történet kapcsán. Ennek megfelelően lejegyzetelt minden helyi pletykát az ügyben, és ezek nagy része be is került a filmbe.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Jó ösmerősöm egyszer elment kéjelgési (és talán pénzkeresési) szándékkal a Gerbaudba, mert úgy tudta, hogy ahány kockacukrot a csészealjon hagy (a kávéscsészét nem arra visszatéve indul be a “jelzés”), annyiszor ötezer forintért hajlandó. Csakhogy zacsis cukrot kapott. Az “informátorát” elküldte eztán a melegbe, ahová maga vágyott volna.
Megkérdeztem egy ismerősömet, aki az egri Szamovár presszóban dolgozott,igaz, jó pár évvel a (feltételezett) események után, de azért nem mostanában. Ezt válaszolta:
“Igen ez igaz történet volt :))) A papucs is. Csak a helyszín nem tudható. Mert azt mondják ez a pesti Szamovár presszó volt és nem az egri… De volt aki azt mondta az egri…. Ki tudja.”
A presszó még megvan egyébként, de már más a neve. Igazi lakótelepi vendéglátóipari egység, négyemeletes tömbház földszintjén üzemel. Azt hiszem, a 80-as évek elején nem számított túl jó hírű helynek. A lakótelepet sem hívják már “Csebó”-nak. (Ja igen, arról a Csebokszeri, vagy Csebokszári nevű városról nevezték el, amelyről a “Románok ismerkednek az aszfalttal” című UL cikkben is olvashatunk. Egy további legenda is fűződik a lakótelephez: az egyik házsor felülnézetből a CCCP feliratot adja ki, állítólag. Ezeket a házakat szintén állítólag a Csebokszeriből , Eger testvérvárosából érkezett testvéri szocialista brigádok építették. Valami lehet benne, mert a magyar lakótelepi sztenderdektől eltérő a stílusuk. Légifotón megnéztem őket felülről is, de csak egyszerűen négyzet alakú udvarokat fognak közre, semmi CCCP. Amúgy ez a földről is látszik.
A legenda ennek ellenére él. Vagy csak nekem nincs fantáziám. )
k.kabai lóránt:
Igen, anno fórumokon is feljött, h titkos jel, és egy ott dolgozó pincér is leírta, h ilyen ott nincs, de jókat röhögnek a próbálkozókon. Vicces mikor bejönnek középiskolás tinik. A seggük ki van a gatyából és kérik a kávét 5 cukorral, meg a puncstortát meg közben kacsintanak a pincérre meg beleszúrják a villát a zserbóba. Van, aki meg is mondja, ő ezért jött és hol vannak az öreg hölgyek.
Egyébként lehet, h maga a Gerbeaud tartja életben a legendát, és régen még lehetett is valóság. De nekik csak jó ha felszínen van és terjed a dolog. Mert ugye mindig lesznek, akik elmennek kipróbálni és ennyi ember bizony fejenként hoz legalább 1000 ft bevételt, mert annyit tuti ott hagynak, mert elég drága hely, egy kávé szódával meg kávé 8 cukorral meg zserbó süti meg hasonlókból összejön. És ezek 99%-ban olyan kuncsaftok, akik maguktól valszeg soha nem mennének oda.
[…] Aztán ott vannak a gyeses férjezett anyák közül azok a “rossz anyák”, akik ‘feketekávét két cukorral’ jeligére áruba bocsátják testüket a lakótelepen. Tudatosan foglalkozott ezekkel – az akkori divatos szóhasználat szerint – „deviáns” […]
Adani_: Szerintem is valami hasonló lehetett. Kellett egy kis forgalomnövekedés aztán a tulaj bedobta ezt a hülye sztorit az ismerőseinek azok meg továbbadták.
Aztán néhány hantás elterjesztette más városokbeli szórakozóhelyekről is.
Mivel nógrádi vagyok az eset Salgotarjánban történt anno.
Teljesen igaz a story!
A szomszéd üzletben dolgoztam Egerben a Csebokszári lakótelepen.
A 80-as évek elején járunk és a vendéglátó egység neve valóban Szamovár presszó,ahol gyesen lévő anyukák is művelték az ipart.
Úgy bukott meg a történet,hogy egy kamionos aki az akkori állami Hungarocamionnál dolgozik és ritka itthon tartózkodása alatt hallotta a barátaitól,hogy ha kávét kér 5 cukorral,akkor kihozzák a fényképeket a kávé mellé és választhat a kurtizánok közül.
Neki is szimpi volt az ennyire kulturált kiszolgálás,útszéle helyett fényképről választani prostit.
Pénze van,járja a nagyvilágot,külföldön seftel,jól él az itthoni melós átlagemberhez képest,megteheti,hogy nőt vegyen magának.
Ritkán jár haza,felesége gyesen a kicsivel,néha két fuvar között hazaugrik Pestről elhozza a külföldről hozott exkluzív ajándékokat a legutóbbi útjáról egy nagyon szép török papucsot,ami különc ritkaságnak számított az akkori KGST piacokon.
Igen ám,de a kávé mellé kapott fényképek lapozgatása közben a fej nélkül reklámozott kurtizánok fotóinál a szemébe ötlött a legutóbbi útjáról feleségének hozott papucs egy pénzért árult nő lábán.
Rögtön elment a kedve az édes kávé szürcsölgetésétől,hazarohan és a feleségének esve kérdőn mutogatja a papucsos fényképet.
Miért csinálsz te ilyet,a fizetést mindig hazaadom,elhalmozlak ajándékkal,anyagi problémád nem lehet.
A válasz egyértelmű,unatkoztam és a gyereksétáltató anyukák közül az egyik beszervezett,hogy egy kis izgalom költözzön a hétköznapokba.
Így lett a vendégből,vérig alázott férj,aki azonnal feljelentő is lett.
Az ügyből komoly rendőrségi eljárás kezdődött,ami nem kaphatott az akkori időkben nagy sajtóvízhangot.
A főszereplők az eset után elváltak.
Kíváncsi lennék az arcukra a film nézése közben.
sorstalan01
Te jártál abban az időben Budapesten kívül? Egész biztos hogy szerte az országban voltak prostik, de azt biztosan tudom hogy a 70-es évek végén miskolcon már vígan ültek a bárpultnál a Jereván nevű bárban(a Kossuth mozi mellett, a főutcán), A Tiszti klubban, de még a Junó hotelben is. Ráadásként megemlíten hogy az alig 15000 lakosú Sárospatakon is megvolt a bejáratott hely. Arany Bikát, Gyöngyöst már meg sem említem. A működő szocialista erkölcsről meg kérdezz olyan embereket, akik Tengizben dolgoztak anno. Elég annyi, hogy a takarítónők kerestek a legjobban.
ez a történet tényleg igaz pécsett történt
ismerem is a fickót fater munkatársa
a nagypál családról van szó
a fickó bement a presszóba hallotta havertól hogy mi megy ott, kérte is a kávét, kapja a fényképeket, oszt ott van a feleségének a papucsa amit helsinkiből hozott neki
azt mondja ezt kérem
úgy megruházta az asszonyt, majdnem elment a zolika
kicsit hülye is maradt, csak a tetkókkal foglalkozik
Ez már olyan, mint a jereváni rádió. xD Na, én nem tudtam ilyesmikről, visszamenőleg sem, a filmben ezért nagyon abszurdnak tűnt a történet.
Nem legenda. A Kék Fény annak idején be is mutatta a történetet. Ha megvannak még valahol érdemes lenne megnézni. Volt egy film a Bécsben ügynököket keresőkről is. Az se volt rossz. :)
Nekem az lenne a kérdésem minden hozzáértőhöz, hogy a Falfúrót egészen pontosan melyik budapesti lakótelepen forgatták?
A dühösen az asszonyt kérdőre vonó férj viszont megkaphatta volna az asszonytól is a kellemetlen kérdést, és te milyen célból is kérted ki azokat a képeket?
De aztán lehet, h úgy gondolja mint a székely bácsi mikor kirúgta az asszonyt miután rájött ,h megcsalja, és emlékeztetik rá , hát ő is állandóan félrekefélt akkor meg miért nem nézi el neki. A székely meg válaszol:
Tudod ha a gumicsizmámra dob egy lepényt a tehén hát lemosom és kész. Viszont a a csizmába dobná a lepényt a tehén. Hát azt a csizmát asszem maga se venné fel többet.
Nem az egész testüket, csak annak egy részét árulták, na és kinek mi köze hozzá??? Annak idején én is majdnem vettem, de kicsit mosdatlannak, stikkesnek találtam, így nem jött össze adás-vétel. Így utólag már nem is bánom.
Újabb szavazat Salgótarján mellett, akkoriban voltam 18, elég nagy botrány volt: Tajga teázó, Kemerovó ltp. Rokonsági pletykák szerint egy ismerősünk is érintett volt. (De ettől még máshol is előfordulhatott.)
Persze ilyet a filmesek maguktól is kitalálhattak, nem kellett ehhez nagyon sok fantázia, meg konkrét sztori sem.