Einstein bukásának legendája

Húga visszaemlékezése szerint – amit Walter Isaacson idéz Einstein című könyvében – Einstein már 12 éves korában “előszeretettel oldotta meg az alkalmazott matematikában felmerülő problémákat”, és úgy döntött, megpróbál saját tempójában haladni mind a geometriában, mind az algebrában. Szülei felsőbb éves tankönyveket vettek neki, amiket még a nyári szünetben sem tett le. Állítólag nemcsak a könyvekben található bizonyításokat tanulta meg, hanem új elméletekhez is hozzányúlt, és megpróbálta azokat maga bizonyítani. Mérnök nagybátyja egy alkalommal a Pitagorasz-tételt is feladta neki, amit Einstein hosszas gondolkodás után, de végül bizonyított.

Később szülei egyetértésével a mérnöki tanulmányok felé fordult, és a legmegfelelőbb helynek a Zürichi Műszaki Főiskola mutatkozott – írja Fehér Péter a Természet Világába írt cikkében. A szükséges középiskolai végbizonyítvány hiányában Einsteinnek felvételi vizsgát kellett tennie, amely azonban kudarccal végződött. Jóllehet két évvel fiatalabb volt a szokásos jelentkezőknél, a matematika és fizika vizsga letétele semmiféle gondot nem jelentett számára. Nyelvekből és biológiából azonban gyenge teljesítményt ért el, így nem nyert felvételt.

Einstein végül visszament egy másik középiskolába, ahol tanulmányai végeztével sikeresen letette a záróvizsgát, és ez már felvételi nélkül biztosította az utat a főiskolára. Ha az 1895-96-os évi utolsó gimnáziumi évének eredményeit tekintjük, akkor azt láthatjuk, hogy francia nyelvből nyújtott viszonylag gyengébb teljesítményt. Matematikából (algebra, geometria, ábrázoló geometria) és fizikából valamennyi jegye 6-os volt, a 10 fős osztályból egyedül. A fentiek alapján megállapítható, hogy átlagos tanuló volt, az őt komolyan foglalkoztató matematikából és fizikából pedig kiemelkedő – vonja le a tanulságot Fehér.

Egy későbbi interjúban – amit szintén Fehér Péter idéz – Einstein így nyilatkozott állítólagos matekbukásáról:

“- Széles körben elterjedt nézet, hogy Ön egy ízben megbukott matematikából? Igaz ez?
– Ugyan, dehogy. Ez egy elferdített történet. Amikor először tettem felvételi vizsgát a zürichi Politechnikai Főiskolára, 16 éves voltam, s nem voltam elég felkészült francia nyelvből és botanikából.
– Szóval nem bukott meg matematikából?
– Oh, nem. Soha nem buktam meg matematikából. Már 15 éves korom előtt elsajátítottam a differenciál- és integrálszámítást.”

A zürichi főiskolán – Isaacson könyve szerint – Einstein a matematika- és fizikatanárok képzésére szakosodott csoportba iratkozott be, és a matek végig központi szerepet kapott tanulmányai alatt. A politechnikumban töltött négy éve alatt fizikából általában 5-ös, 6-os osztályzatokat kapott (a hatfokú skálán), matematikából azonban általában be kellett érnie egy 4-essel. Ami azért a bukástól szintén elég messze volt. Zürichi tanulmányait végül 4,9-es átlaggal zárta, amivel negyedik lett ötfős csoportjában “Bár a történelem rácáfol arra a legendára, hogy Einstein megbukott matekból, legalább azzal vigasztalódhatunk, hogy a diploma megszerzése során csoportjában utolsó előtti helyezést ért el” – írja Isaacson.

A matekból való bukás legendáját erősíthette Fehér Péter szerint az a tény, hogy Albert Einstein munkássága során gyakran kérte ki matematikusok tanácsait; sok segítséget kapott például első feleségétől, Mileva Maricstól és főiskolai társától, Marcel Grossmanntól.

Update | A témával pár évvel később az Index is foglalkozott. A cikk szerint a legenda alapja az lehetett, hogy Einstein részben Németországban, részben pedig Svájcban végezte tanulmányait, és míg előbbi helyen az egyes volt a legjobb jegy, utóbbiban a hatos. Ezt értették félre – évtizedekkel később, amikor Einstein már elismert tudós volt – a színes hírek után kutató amerikai újságírók, és kerítettek az ügyből sajtószenzációt. És bár a Ripley’s believe it or not című színes magazin 1935-ös cikkét Einstein maga is cáfolta, az állítás visszavonhatatlan elterjedt – olvasható az Index cikkében.