Húga visszaemlékezése szerint – amit Walter Isaacson idéz Einstein című könyvében – Einstein már 12 éves korában “előszeretettel oldotta meg az alkalmazott matematikában felmerülő problémákat”, és úgy döntött, megpróbál saját tempójában haladni mind a geometriában, mind az algebrában. Szülei felsőbb éves tankönyveket vettek neki, amiket még a nyári szünetben sem tett le. Állítólag nemcsak a könyvekben található bizonyításokat tanulta meg, hanem új elméletekhez is hozzányúlt, és megpróbálta azokat maga bizonyítani. Mérnök nagybátyja egy alkalommal a Pitagorasz-tételt is feladta neki, amit Einstein hosszas gondolkodás után, de végül bizonyított.
Később szülei egyetértésével a mérnöki tanulmányok felé fordult, és a legmegfelelőbb helynek a Zürichi Műszaki Főiskola mutatkozott – írja Fehér Péter a Természet Világába írt cikkében. A szükséges középiskolai végbizonyítvány hiányában Einsteinnek felvételi vizsgát kellett tennie, amely azonban kudarccal végződött. Jóllehet két évvel fiatalabb volt a szokásos jelentkezőknél, a matematika és fizika vizsga letétele semmiféle gondot nem jelentett számára. Nyelvekből és biológiából azonban gyenge teljesítményt ért el, így nem nyert felvételt.
Einstein végül visszament egy másik középiskolába, ahol tanulmányai végeztével sikeresen letette a záróvizsgát, és ez már felvételi nélkül biztosította az utat a főiskolára. Ha az 1895-96-os évi utolsó gimnáziumi évének eredményeit tekintjük, akkor azt láthatjuk, hogy francia nyelvből nyújtott viszonylag gyengébb teljesítményt. Matematikából (algebra, geometria, ábrázoló geometria) és fizikából valamennyi jegye 6-os volt, a 10 fős osztályból egyedül. A fentiek alapján megállapítható, hogy átlagos tanuló volt, az őt komolyan foglalkoztató matematikából és fizikából pedig kiemelkedő – vonja le a tanulságot Fehér.
Egy későbbi interjúban – amit szintén Fehér Péter idéz – Einstein így nyilatkozott állítólagos matekbukásáról:
“- Széles körben elterjedt nézet, hogy Ön egy ízben megbukott matematikából? Igaz ez?
– Ugyan, dehogy. Ez egy elferdített történet. Amikor először tettem felvételi vizsgát a zürichi Politechnikai Főiskolára, 16 éves voltam, s nem voltam elég felkészült francia nyelvből és botanikából.
– Szóval nem bukott meg matematikából?
– Oh, nem. Soha nem buktam meg matematikából. Már 15 éves korom előtt elsajátítottam a differenciál- és integrálszámítást.”
A zürichi főiskolán – Isaacson könyve szerint – Einstein a matematika- és fizikatanárok képzésére szakosodott csoportba iratkozott be, és a matek végig központi szerepet kapott tanulmányai alatt. A politechnikumban töltött négy éve alatt fizikából általában 5-ös, 6-os osztályzatokat kapott (a hatfokú skálán), matematikából azonban általában be kellett érnie egy 4-essel. Ami azért a bukástól szintén elég messze volt. Zürichi tanulmányait végül 4,9-es átlaggal zárta, amivel negyedik lett ötfős csoportjában “Bár a történelem rácáfol arra a legendára, hogy Einstein megbukott matekból, legalább azzal vigasztalódhatunk, hogy a diploma megszerzése során csoportjában utolsó előtti helyezést ért el” – írja Isaacson.
A matekból való bukás legendáját erősíthette Fehér Péter szerint az a tény, hogy Albert Einstein munkássága során gyakran kérte ki matematikusok tanácsait. Sok segítséget kapott például első feleségétől, Mileva Maricstól és főiskolai társától, Marcel Grossmanntól.
Update | A témával pár évvel később az Index is foglalkozott. A cikk szerint a legenda alapja az lehetett, hogy Einstein részben Németországban, részben pedig Svájcban végezte tanulmányait, és míg előbbi helyen az egyes volt a legjobb jegy, utóbbiban a hatos. Ezt értették félre – évtizedekkel később, amikor Einstein már elismert tudós volt – a színes hírek után kutató amerikai újságírók, és kerítettek az ügyből sajtószenzációt. És bár a Ripley’s believe it or not című színes magazin 1935-ös cikkét Einstein maga is cáfolta, az állítás visszavonhatatlan elterjedt – olvasható az Index cikkében.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Einstein senki által sem értett, de minden gyakorlati hasznosságot nélkülöző számsorai és a “világ egy nagy teknyősbéka” típusú agymenései előtt azóta is hajbókol a fél emberiség. Az olajkorszak pedig nem múlik el addig, amíg az öncélú “elméleti fizika” nem lesz az enyészeté.
Vicces vagy Aggregátor. Ez most valami irónia, amit nem értek, vagy te tényleg nem érted a relativitás-elméletet? Mert ha még a kvantummechanikáról írtad volna ezt…
Einstein csak azért híresebb, mint a kvantumelmélet megalapozói, mert ő egyedül hozta létre a relativitáselméletet – amely használata nélkül pl. nem működne a GPS, de valószínűleg egyáltalán nem lennénk képesek űreszközök használatára – míg utóbbiak sokan voltak. Pedig a kvantumelmélet sokkal nagyobb hatással van a világunkra, és érthetetlenebb is mint Einsteiné. A kvantummechanika alkalmazása nélkül pl. mikroáramkörök nem lennének egyáltalán, így számítógépek sem.
Arad-on meg már tényleg csak vihogni tudok.
“Eleve hibás az E=m*c2
Egy kollektív baromság ami matematikailag nem hogy nem bizonyítható, de egyenesen abszurd.”
Az atomerőművek mind ennek az összefüggésnek az alapján működnek, hogy csak egy példát mondjak.
Egyébként annak nincs is értelme, hogy “matematikailag nem bizonyítható”. A fizikai elméleteknek a leírására használják a matematikát. Ebben a képletben van egyenlőség, szorzás, hatványozás. Melyik része nem “bizonyítható” matematikailag? A fizikai elmélet viszont tényleg nem bizonyítható. Egyik sem. Csak megerősíthetők, illetve cáfolhatók. Minden kísérlet, aminek eredményét helyesen jósolja meg az elmélet, az megerősíti azt. És egyetlen jól dokumentált és reprodukálható kísérlet, amelynek nem jól jósolja meg az eredményét az elmélet, megcáfolja azt. (Legalábbis csökkenti az elmélet érvényességének területét.) A fizikai elmélet csak egy modell, ami alapján elképzeljük (matematikailag leírjuk), hogy hogyan működik a világunk. Amíg működik használjuk. Ha már (vagy valahol) nem működik, keresünk jobbat.
A relativitás felfedezéséhez Lorenzt is közel volt, a Michelson-Morley kísérlet után kidolgozta a Lorentz-transzformációt – de ő nem tudott elszakadni az abszolút tértől és abszolút időtől.
A következő verziókban hallottam ezt a legendát:
– Megbukott matematikából/fizikából
– Nem bukott meg, csak gyenge volt ezekből a tárgyakból
– Egy átlagos tanuló volt
– Jó tanuló volt, csak elkalandozott, ábrándozott, nem figyelt
– Jó tanuló volt, csak lusta, nem járt be órákra, az egyik tanára (talán Minkowski) szerint: “Albert, fiacskám, magából nem lesz semmi”
Ezek a legendák talán úgy keletkezhettek, hogy magyarázni akarták a bukás legendájának eredetét.