Nézzük először a fogtöméseket
A Die Zeit legendavadásza szerint töméssel nem lehet rádióadást fogni, pontosabban elméletileg nem kizárt, de nagyon valószínűtlen. Először is egy antennára van szükség, amikkel az elektromágneses hullámok foghatók. Bizonyos testrészek vagy idegen testek (mint például a fogtömés) működhetnek oszcillátorként, még ha ehhez kicsit kicsik is. Rádióamatőrök tapasztalatai szerint azonban valószínűbb, hogy az adó közelében a fogtöméses emberek adás helyett iszonyatos fájdalmat érezzenek fogukban.
Drösser szerint ahhoz, hogy ne csak a hullámok energiáját fogjuk a tömésünkkel, hanem az adást is, szükségünk van egy demodulátorra. A tömés betöltheti ennek a diódaféleségnek a szerepét, de a dekódolt adás megjelenítéséhez egy hangszóróra is szükség lenne – ilyen pedig normális esetben nincs a fejünkben.
A technikát a Mythbusters-sorozat szereplői is kipróbálták. De hiába próbálkoztak egy szájban egyszerre több fémmel is, nekik sem jött össze semmi. Idéztek viszont filmjükben egy 1981-es miami esetet, amit – egyedülálló módon az elmúlt 50 évben – egy orvosi lap is közölt. Ebben egy vietnami veterán azt állította, a fejébe fúródott srapnelekkel fogja a rádióadásokat. Kivételes képességét tesztelték is, és a férfi – legalábbis az esetről beszámoló bulvárlap szerint – anélkül tudta, mikor ér véget egy szám, hogy hallotta volna a kontrollrádiót.
A fogtöméses vétel egyik legismertebb legendájának főszereplője Lucille Ball színésznő, aki azt állította, hogy kezelt fogainak köszönhetően japán kémeket leplezett le. A színésznő elmesélése szerint 1942-ben – kicsivel azt követően, hogy Amerika belépett a háborúba, és pár nappal azután, hogy egy rádióadást hallott tömései közvetítésével – forgatásról hazafelé morzejeleket fogott. Szemfülessége nyomán másnap kiszállt az FBI, és elkapta a titkos japán kémeket. A Snopes szerint a sokat és jókat anekdotázó Lucille sztorija több dolog miatt is valószínűtlen, akit érdekli, miért, itt elolvashatja.
Arra, hogy milyen más primitív eszközökkel lehet adást fogni, Drösser egy olvasóját idézi, aki szerint ha valaki az 50-es évek Berlinjében ki is kapcsolta rádióját, a sütőjében tovább hallgathatta az adást, az amerikai szektor rádióadója ugyanis 1949 után megsokszorozta adóteljesítményét.
Padisák Mihály pedig – akit Miska bácsiként levelesládája útján ismert meg az ország – Félszáz év a mikrofon előtt című könyvében egy másik kezdetleges rádiómegszólaltatási technikát mutat be. 1968-ban a mexikói olimpia eseményeit szerette volna követni szentendrei nyaralójában, ahol se víz, se áram nem volt. Mivel akkoriban még nem voltak elemes rádiók, egy kollégájával egy kristálydetektoros rádiót eszkábáltatott, két mandulafa közé kihúztak egy rézdrótot, és azon hallgatták éjjelente a közvetítéseket.
És mi van a káposztával?
“Ez is olyan, mint a harmatos saláta amin a Kossuth rádió szól reggelente az adótorony tövében. Senki sem hiszi el pedig valóság.”
“A solti káposzta kacskaringós levelére pedig az van ráírva – tessék megkapaszkodni –, hogy Kossuth rádió, Budapest. (…) Azt mondja, ott, az adótorony tövében, ha a káposztafejet tartja valaki a füléhez, az is a központi muzsikát húzza bele. Ő esküszik rá. Biztosan nem igaz, de azért jó. A kitalálója arra akarta fölhozni példának, hogy olyan erős a térerő, akármi megszólalhat”
– találtam példákat a legendára a neten.
Amikor először hallottam a történetet, laikusként arra gondoltam, hogy egy végletekig túlzó példáról van szó, amelynek üzenete: a tornyok közelében olyan erős a sugárzás, hogy még egy olyan semleges és természetes dolog, mint a káposzta is képes adást fogni. Mindenképpen érdekelt azonban a szakértők véleménye is, ezért körbeküldtem pár helyre egy levelet. Arra is kíváncsi voltam, mik azok a legprimitívebb eszközök, amik a tornyok közelében megszólaltathatják az adást.
Elsőként egy fizikus válaszolt, aki elképzelhetőnek tartotta, hogy népi színezésről van szó, “de az ufóbb változatnak is van fizikai alapja”. Szerinte ugyanis a káposzta levelei a káposzta törzsével együtt antennát alkothatnak. A rendes vevőkészülékek (bonyolult elektronikával) veszik az elektromágneses vivő hullámokat, és egy membránra már csak a hangfrekvenciás komponensű hanghullámokat erősítik fel. Ilyesmi zajlik esetünkben is, csak persze esetlegesen és erősítés nélkül. A beérkező (vivő) elektromágneses hullámok rezgésbe hoznak töltéseket (ami mindig igaz, de általában nem észlelhető), így botcsinálta antennáink a hullámok útjába kerülve mechanikai rezgésbe kerülhetnek, és hanghullámokat kelthetnek szerencsés esetben.
Dallos László, a Magyar Rádióamatőr Szövetség főtitkára ugyan nem érezte kompetensnek magát a témában (lévén az általuk használt berendezések töredék energiával dolgoznak a nagyteljesítményű rádióadókhoz képest), mindenesetre – fizikusunkhoz hasonlóan – úgy gondolta, lehet alapja a felvetésnek, ha arra gondolunk, hogy minden olyan anyag szóba jöhet egy nagy teljesítményű adás közeltéri detektálására, amely valamilyen módon félvezető tulajdonságokra képes.
“Ez lehet akár egy kerítés vagy egy káposzta, a lényeg, hogy egyenirányító diódaként képes legyen leválasztani a vivőfrekvenciáról a műsortartalmat. Nekem is volt egy öreg adókezelő barátom a székesfehérvári állomáson, akitől azt hallottam, hogy az antennához közeli szolgálati lakásokban még a vécétartályból is hallani lehetett az ily módon detektált műsort” – mesélte Dallos, hozzátéve: ezek azonban csak szóbeszéd útján terjedő információk, személyes tapasztalat nincs mögötte.
A torony tövéből jelentjük

A sztorihoz a legtöbb szálon Horváth János egykori rádiós tiszt kapcsolódott, aki a 70-es évek elején négy évig Lakihegyen lakott, másfél kilométerre a nagyadótól.
„Ennél közelebb nem nagyon lehetett akkoriban megközelíteni, mert meglehetősen őrizték, a közelében még a füvet is szinte naponta kaszálták” – meséli Horváth, hozzátéve: se a környékbeli bolgárkertészetekben nem szólt a rádióadás, se az akkoriban divatos amalgámtömésű fogakat nem lehetett vevőként használni.
Viszont a térerő az adótorony körzetében valóban nagy volt, úgyhogy egy jó földelés és egy pár méteres drót közé kapcsolt kisfeszültségű izzóval ingyen lehetett világítani. A dolog persze nem volt kockázatmentes, magyarázza Horváth, mert az elektromágneses tér nagyobb tételben való megcsapolása észrevehetően csökkentette a vételi terjedést. Éppen ezért szorgalmasan vadásztak akkoriban az ilyen dolgokra, és komoly büntetés járt érte.
Ami a káposztás vétel technikai oldalát illeti, akkoriban a Kossuth középhullámú AM-adás volt, ami azt jelenti, hogy a sugározandó hangjelet egy egyszerű trükkel ráültetették egy erős, állandó frekvenciájú szabályos vivőhullámra, és ezt sugározták ki. A több száz kilowattos vivőjel elvitte a hangjeleket a vevőbe, ami legegyszerűbb esetben, az adó közelében egy antenna, egy földelés, egy dióda, valamint egy sokmenetes régimódi fülhallgató, ami nem emészti fel azt a kis jelet, amit kapunk. E kis készülék lényege az egyenirányító dióda, ami eleinte egy alkalmas félvezető fémet tartalmazó kristály volt, később elektroncső, még később germániumdióda lett. A dióda szétválasztja a vivőhullámot hangzó tartalomtól (ez a demodulálás), ekkor a szabályos vivőjel kioltódik, és a kapott kisfeszültségű, alacsony frekvenciájú hangjel a fülhallgató tekercsében változó erősségű mágnesen teret állít elő, és a fém membránt rezgetve hallhatóvá alakítja azt.
Összefoglalva
Kell az antenna és a földelés, meg valami, ami diódaként tud viselkedni, és kell még a megszólaltatáshoz egy nagy bemenő impedanciával rendelkező eszköz (ez tekintsük nagyon nagy “ellenállású” eszköznek az egyszerűség érdekében) – summázza az elmondottakat Horváth. A káposzta esetén az antenna és a földelés talán még megvan, a diódaszerű dolog viszont már kétséges (bár ma már léteznek peptid-alapú félvezetők, de az már egy másik világ). Azonban a mindezt megszólaltatni képes, nagyon nagy ellenállású dolog valahogy nem jön össze egy vizes, oldott ásványi anyagokkal teli növényben – mutat rá a káposztatechnológia képtelenségére Horváth.
Update | Jóska hívta fel a figyelmem egy tévéműsorra, amelyben a szerkesztők fémpénzt és fűszálat érintenek az adótorony kerítéséhez, így szólaltatva meg rádióadásokat.
Fotó: fortepan.hu + retronom.hu
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Én is voltam dolgozója az Antenna Hungária egy 25kW-os középhullámú adójának. Egyszer kimentünk megmérni az adóépület előtti út hosszát egy fém mérőszalaggal. Mire kihúztuk, olyan forró lett a kezemben, hogy el kellett dobni. Antennaként viselkedett, és én voltam a földelés:-)
Az adóteremben nálunk is mérték a térerőt, pont ott volt a legnagyobb, ahol a személyzet üldögélt szolgálatban.
Gyorsan áthelyeztük a dohányzó asztalt és a foteleket. Bántódása senkinek sem lett. Ezért vicces mikor 10-15W-os mobil tornyoktól rettegnek a környék lakói. Tipikusan városi legenda…
Amit itt olvastam a cikkben es belertve a “szakvelemenyeket” is cafolnam es nem is kicsit.
Eloszor az a bizonyos “fizikus” aki bonyolult elektronikai keszulekrol beszel mint radiovevo.
Elmondanam, hogy annyira “bonyolult” hogy nyolc eves koromban a sajat kristaly vevommel (egyetlen tekercs, germanium dioada, egy darab drot antennanak es egy foldbevert vasdarab)fogtam radio allomasokat, beleertve Cseke Laszlo hangjat Munchenbol. Aki abbol az idokbol valo, jol tudja, hogy kirol is beszelek. ;)
Solthoz kozel eltem gyerekkent es hamar meg is tanultam, hogy szinte barmi kepes rezgokorkent mukodni es woala, mar hallhato is ami tortent az 540kHz-en ha akartad ha nem is.
Ma az Allamokban elek (Silicon Valley)fizikuskent dolgozom.
Tisztelettel,
Laszlo
Velem előfordult ez a dolog, ezért is kerestem rá erre a témára, és jutottam erre az oldalra. Nem érdekel ki mit gondol.
Én nem értek hozzá, de régen piszkálja azt a pár megmaradt agysejtemet egy dolog:
A frigyláda és sátor szerény kocsmaipari szemmel nézve lehetett az első bolygóközi rádióadó.
Lévén a frigyláda aki hozzáért, azt lenyomta:) A sátor pedig oly mértékben tudta magát feltölteni, hogy nappal füstoszlop, éjszaka pedig lángoszlop képében tolongtak az összebolondított villamos töltésrészecskék.
És talán ez az egyik téma az Ótestamentumban, amit vallásongazdagodáspolitikai okokból nem írtak át:)
Üdv!
Néhány évtizeddel ezelőtt 1980-90 között én is jártam Lakihegyen az adótoronynál még a frekvencia gazdálkodási számító központban dolgozó Antoni Károly (a számítóközpont akkori idős vezetője) által vitt csoporttal együtt. Estefelé értünk oda és kicsit szemerkélt az eső. Először bemutatták az adó helyiséget a hatalmas csövekkel. mesélte az egyik ott dolgozó kezelő, hogy a kömén volt valam gombás megbetegedés korábban és megpróbálta minden nap egy kis ideig az adó cső melletti üveg laphoz (relatív) közelebb tartani és elmúlt róla a fertőzés. Aztr ő sem tudta pontosan, hogy attól vagy magától is elmúlt volna. Elmondta melyik irányból milyen kábelen jön a betáp és mekkora hatalmas teljesítmény igénye van a rendszernek. Mutatta a koaxot (talán valahol fent/rég volt/) ami az adóhoz viszi a teljesítményt. Az épület külső oldalán már lehetett jobban látni a kb 8 kábelből álló árnyékolást, aminek a közepén futott az adó teljesítmény. Utána kimentünk a toronyhoz, ahol a betáp kábel becsatlakozik a toronyba. Eljátszottuk mi is a fénycsöves kísérletet. Még én tartottam a fénycsövet közel (talán 2 méterre) a kábelhez. Mondta, nehogy közelebb nyomjam, mert akkor egy hatalmas villanásként végzem. Egyébként se tettem volna közelebb. :)
Közben valaki észrevette, hogy valahonnan hallatszik halk zümmögés, amiből alig érthetően és nagyon halkan hallható volt, hogy a rádió adását hordozza a sercegő hang. A nedves fűszálak voltak. Még mondta az ottani vezetőnk, hogy a torony tövében közvetlenül ott az a kicsi fa kerítés, annak a fém zár vagy zsanér szerkezete (láttam de már nem emlékszem melyik volt) egy időben még nem volt leföldelve, akkor a közelébe helyezett akármi vezetővel húzott ív sercegésében megszólalt a rádió hangja. Nyilván ez azért van mert egy elektromos ív egyébként is serceg. A sercegés pillanatnyi ereje függ a moduláló jeltől. Azért nem hallható tisztán az ilyen ív húzásakor megszólaló rádió adás hangja mert a moduláció csúcsokban az adó teljesítményét leszabályozhatja akár 10%-ra is a hang ütemében pulzálva, ahol már nem feltétlenül jön létre (ill. megszűnik) a kisülés. Tehát az így megszólaló hang inkább négyszög jelként jön létre. ami erősen torz sercegő hangot jelent.
Ja és miután vissza mentünk az adó helyiségbe, akkor szólt az egyik lány, hogy neki “kicsit” megcsípkedte a lábát a nedves fű. Ott világosban jobban megnézte, ki volt égve pontokban a neylon harisnyája. “Na ezt már dobhatom” ..mondta.
Szóval először, amíg nem láttam addig hittem is és hittem is, de azóta már láttam és hallottam is. :)
jav.
“moduláció csúcsokban az adó teljesítményét leszabályozhatja akár 10%-ra ”
Az AM moduláció hangfrekvenciás félperiódus minimumokra gondoltam. HA5CQX
Jó lenne a cikk, ha nem lenne igaz a legenda. Egy kis internetes kereséssel rá lehet találni erre a videóra, amelyiken látni, hogy növénnyel működik a dolog. http://www.keptelenseg.hu/keptelenseg/igy-radiozunk-mi-68166. Érdemes a kommenteket is elolvasni, mert Solton is működött a dolog fémpénzzel.
Ezt a videót azért – valljuk be – elég könnyű akkor is megcsinálni, ha a jelenség nem működik :)
Ami pedig a bejegyzést illeti, az az adó közelében ültetett, rádióadás-fogó káposztákról szól, nem az adóhoz illesztett fémpénzről.
Sajnálom. Azt hittem fontosabb kideríteni a valóságot, mint menteni a mundér becsületét, akár a valóság megkérdőjelezése árán is. Igen, valóban. Videót lehet hamisítani, de a valóságot nem. Szerencsére él még az a villamosmérnök, aki a solti adónál nem fémpénzt illesztett közvetlenül az adóhoz, hanem az adótól jó távol egy karám lakatpántjához egy kulcsot, és úgy hallgatta az adást. Ez talán megfelelne a fogtömésnek, mert arról is szól a cikk, nem csak a káposztáról. De szükség esetén el is lehetne menni oda, és káposztával is ki lehetne próbálni, ha valakit a videó hamis-nem hamis voltáról szóló akadémikus vita helyett az ilyen empírikus módszerek nem tántorítanak el. Szerintem a valóság kiderítése megérne ennyit. Az írás ugyanis most csak vélekedéseket tartalmaz, ez pedig személyes tapasztalat lenne, nem vélemény.
Kedves Eördög Árpád,
Már csak azért sem lehet szó a mundér becsületének védéséről, mert a bejegyzésemben egy szóval sem mondom, hogy ne működne a dolog. Általam elért szakértőket, szemtanúkat idézek, akik elmondják véleményüket. És igen, ez az oldal erről szól, az Urbanlegends nem Mythbusters – elsősorban nem tesztel, hanem véleményeket, tapasztalatokat gyűjt különböző témákban.
Eördögh Árpád!
Miért nem mész el te magad a solti adóhoz?
Cikk:
“A káposzta esetén az antenna és a földelés talán még megvan, a diódaszerű dolog viszont már kétséges (bár ma már léteznek peptid-alapú félvezetők, de az már egy másik világ), azonban a mindezt megszólaltatni képes, nagyon nagy ellenállású dolog valahogy nem jön össze egy vizes, oldott ásványi anyagokkal teli növényben – mutat rá a káposztatechnológia képtelenségére Horváth.”
Kritika:
“mert Solton is működött a dolog fémpénzzel”
És a kettő mégis hogyan kötődik egymáshoz? Vagy a szóban forgó fémpénz egy általam ismeretlen, speciálisan pénznek termesztett növényből van? Mert ha igen kérek szépen néhány palántát, ültetnék én is belőle a kertecskémbe…
96′-97′ táján jártam az adótoronynál. akkor azt körülvevő kerítéshez hozzáérintve egy száraz fűszálat valóban hallani lehetett az adást, amíg a fűszál el nem égett
A jelenség létezik. Pont.
A torony tövében pont hogy kár efféle reakciót keresni, akit jobban érdekel a téma az nézzen utána az adótornyok működésének. Annyit segítek, hogy a gömbszerű terjedést gyorsan el kell felejteni.
Annyi bizonyos,hogy amikor 1992-93 tájékán a győri Széchenyi főiskola villamosmérnök rádióhírközlési szakirányú hallgatójaként tanulmányi kiránduláson meglátogattam a solti Kossuth-adót, sárgaréz 2 Ft-ost a kerítéshez érintve kiválóan tudtuk fogni az adást.