“Jómagam is hallottam róla, időről időre felröppen ez a rémhír. Holott semmiféle alapja nincs” – nyilatkozta a viperás rémhír kapcsán a Vas Népének Márkus Ferenc, az Őrségi Nemzeti Park igazgatója, hozzátéve: nem élt, nem él vipera az Őrségben és nincs is szándékuk ide telepíteni a hüllőket.
A lap azon kérdésére, mi lehetett a szóbeszéd alapja, Márkus elmondta: Gödörházán a harangláb és a temető közötti terület karbantartásán dolgoztak a télen, és a munka kora tavasszal is folytatódott. Szerinte ezt a védelmi, rétgondozási tevékenységet gondolhatták néhányan viperatelepítési előkészületnek.
Viperák az égből
A rémhír nem újkeletű. Mint arról már a Legendavadászatban is olvashattatok: a híresztelések szerint 2002-ben a nemzeti park szakemberei repülőről dobáltak viperákat az erdőbe. A hírről akkor is hamar kiderült, hogy alaptalan rágalom, sőt lobbista rágalom, amelynek célja a nem helybeli gombászok elriasztása volt. A rémhír hosszú ideig tartotta magát, így végül több tíz tonna gomba maradt leszedetlenül az Őrségben.
Rendszeres helikopteres viperaledobálásról beszéltek 2002-ben Zemplénben is. A vádakat ott Firmánszky Gábor, a Zempléni Tájvédelmi Körzet vezetője cáfolta. Az őrségi nemzeti park igazgatója szerint a természetvédőknek valóban fontos a kihalt fajok visszatelepítése, de nem ezzel a módszerrel, amit a hüllők egyébként nem élnének túl.
Máshol is mesélik
A mérges kígyók repülőről való kiszórása nem magyar eredetű legenda, változatait a világ számos országában ismerik. A ’90-es évek elejéről összeszedett amerikai példák többnyire bizonyos állatfajok dominanciájának visszaszorításával indokolják a különös beavatkozást.
Európában ennél jóval korábban feltűntek a viperás legendák, de az egész nemzetet félelemben tartó híreszteléssé csak a ’80-as években nőtte ki magát. A jelenségről a legrészletesebb elemzést Véronique Campion-Vincent készítette, aki szerint a vipera a legtöbb ember szemében szimbolikus állat, a gonosz megtestesítője.
„Mert ímé, én vipera-kígyókat bocsátok reátok, a melyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr!” – olvasható például Jeremiás könyvének 8. fejezetében.
(Még mielőtt egy éles szemű környezetbarát kiszúrná, hogy a képen nem az Őrség és nem viperák láthatók, jelzem: a kép illusztráció. A címlapfotót pedig a pexels.com-ról szedtem.)
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
tisztelt olvasó
a blikk ujság is megirta hogy kecskemét környékén viperákat telepitettek ott
tenyésztették ki őket a környéken még állitólag uniós forrást is kaptak hozzá. nemhiszem hogy ennek sokan örülnek. mert veszélyforrás kihelyezése a természetbe mégha hasznos állat is miért támogatandó. egyébbként is a magyar emberek zöme undorodik a kigyóktól még a siklótól is
Én itt élek az “őrségben”, szeretem az erdőt járni, vargányázok,szellőztetem a fejem. Az osztrák -magyar határt jobb szeretem, de azért járok a másik irányba is.Megnyugtatólag közlöm mindenkivel, viperát nem, csak gusztustalanul nagy siklókat lehet látni, mindenféle szín variációban. Van a klasszikus világos zöld, a szürkésbarna, fura mintákkal- na ezt egy laikus simán leviperázza meg már üti is, s van a teljesen fekete példány- nem jut eszembe a hivatalos kifejezés.Méretben szintén nagy a szórás az 50 cm-estől, a jó másfél méterig.Úgy tudom 1,8 m-nél tetőzik.A magyar emberek többsége valószínűleg tényleg nem szereti a kígyókat.Anyósom is ezt a tábort erősíti, mert amikor a kiskertben belebotlott egy 1,5 m-es példányba,a kezében levő kapa megdöbbentő “fordulatszámon” 5 másodperc alatt vagy húszszor lesújtott…,mint a néhai Kaszagyár kiskalapács műhelyében a farkaskalapács.Szerencsétlen dögnek egy ép porcikája nem maradt.
Én bugaci vagyok a legenda él és fel is éledt 2-3 éve! Az emberekben ezt még az is erősítí ,hogy a buszmegálló melett ki van rakva egy “Védjük meg a rákosi viperát!” tábla. Igaz nagymamám régen Nagybugacon lakott és most is néha kijárunk oda mindig megjegyzi: Régen kopogott a viperák feje a kocsi alján. Üdv innen:)