Kutyák, amiket jobb, ha nem engedünk a házunkba

“Hallottam olyan történeteket régebbről, hogy aluljáróban oroszul beszélő „embertől” fehér kiskutyát vettek, aztán 1-2 nap múlva, mert rosszul nézett ki, elvitték az orvoshoz, és ott derült ki, hogy néhányhetes jegesmedvebocs volt, és természetesen az anya nélkül meghalt”

– idézte Pál Attila a Legendavadászatban a történet egy verzióját.

A sztorinak hazánkban sok változata kering, egyes esetekben ukrán az eladó, másutt lengyel. Az állat növekedése során többnyire megtámadja a háziakat, néha az állatorvos leplezi le. A sztori fénykorát a rendszerváltás környékén, a „lengyelpiacok” virágzása idején élte.

Jegesmedve-beszerzés, de hogyan?

A történet abból indul ki, hogy az ukrán vagy lengyel eladó valahonnan szerzett egy jegesmedvekölyköt. Erre két módja lehetett: vagy lopott egyet az állatkertből, vagy – mint egy tőlünk északabbra lévő ország állampolgára – „kiment az erdőbe”, és fogott egyet. Mindkét eset igen bizarr, hisz sem a lengyel, sem az ukrán pusztákon nem él meg a jegesmedve. Az ugyanis a sarkvidék lakója, délebbre legfeljebb kóbor jégtáblákon juthat. Ezekben a ritka esetekben viszont bocsa biztosan nem éli túl az éhezést – ecsetelte a Legendavadászat készítése során Hanga Zoltán, a Budapesti Állatkert szóvivője.

A jegesmedve szülés előtt jókora barlangot váj a hóba és a jégbe, itt szüli meg bocsait, és azok három-négy hónapon át nem is hagyják el a vackot. Mire kijönnek onnan, már tíz-tizenöt kilósak és nagyon nehéz összetéveszteni őket egy kuvasszal. Emellett egy jegesmedveanyától elorozni a kölykeit – ez olyan vállalkozás, ami a négyszáz kilós állat láttán kevés embernek jutna eszébe.

Ez esetben marad viszont az állatkert, vagy más, természeten kívüli beszerzési mód. Ami viszont feltételezi, hogy az árus pontosan tudja, mit árul. Ugyan miért érné meg neki egy törzskönyvezetlen kuvaszkölyök áráért eladni a csempészett állatot?

Sztoritestvérek

A fenti történetnek rengeteg nemzetközi testvére létezik. Egy amerikai változat szerint egy asszony Mexikóban járva befogad egy kóbor kutyát. Bár tudja, hogy a határon nem szabad semmi élőt átcsempészni, hazaviszi magával. Másnap arra ébred, hogy frissen befogadott kedvence haldoklik. Az ebet állatorvoshoz viszi, aki azonnal kérdőre vonja. A tulajdonos egy ideig megpróbálja eltitkolni, végül bevallja: Mexikóból csempészte az állatot. A diadalmas orvos pedig közli, hogy a kutya valójában egy mexikói csatornapatkány. A Snopes.com által idézett más verziókban az állat kárt tesz a lakásban, néha darabokra cincálja a többi háziállatot.

Bár a jegesmedve és a patkány között a különbség hatalmas, a történetek üzenete hasonló: a határunkon kívül létező dolog jobb, ha ott is marad, különben csak bajt hoz ránk. Ha az idegen állatot, azaz az idegen lényt (az idegen eladó portékáját) gyanútlanul kutyának (barátságos védelmezőnknek) hisszük és otthonunkba engedjük, azzal magunkra szabadítjuk a romlást.

A szóbeszéd alig rejtjelesen arra is figyelmeztet: ne bízzunk a „civilizálatlan” világból jövő emberekben és dolgokban.

Fotó: sxc.hu