A “varsói gyors” emlegetése – vagyis hogy Magyarországon lengyel mintára zajlik a hatalmi váltás – először az 1993-as lengyel és az 1994-es magyar választás között jelent meg. Jóslatként indult, és kezdetben a posztkommunisták újbóli felbukkanására vonatkozott. Később azonban a két országbeli parlamenti választások hasonlóságainak metaforájává nőtte ki magát.

A kifejezés annak ellenére sem ment ki a divatból, hogy alapváltozata 2006-ban hirtelen elromlott. Lengyelországban ugyanis 2005-ben elbuktak a posztkommunista erők, míg Gyurcsány a következő évben, az SZDSZ-szel karöltve hatalmon maradhatott. Vagyis a varsói gyors az 1994-es, 1998-as és 2002-es választások után váratlanul kisiklott, és a minta azóta a leglebutítottabb formájában – azaz a Történik-e kormányváltás lengyel mintára idehaza?-kérdésben – sem releváns.

A publicisták sokszor ennél is messzebb mennek

Írásaikban rendre további hasonlóságokat keresnek, a szemet szúró és lényeges különbségekkel mit sem törődve. Találtam például olyan publicisztikát, amely Leszek Miller 2001 és 2004 közötti kormányzását Gyurcsány Ferenc 2006 és 2009 közti regnálásához, majd a Millert a 2005-ös választások előtti évben váltó Marek Belka közgazdászt a Gyurcsány helyére egy évre beugró, szintén szakember Bajnaihoz hasonlította.

De volt olyan írás is, amely a hasonlítgatást visszafordítva a lengyel Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) 2001-es sima győzelmét, majd 2005-ös brutális bukását a konzervatív MDF 1990-es diadalához, majd 94-es leszerepléséhez hasonlította. És ha utóbbi publicisztika szerzője esetleg játéknak is szánta a “budapesti gyorsra” átkeresztelt párhuzamot (vajon mitől gyors ez a közel tíz éves út?), a példa jól mutatja az igyekezetet hangzatos hasonlóságok felkutatására.

A párhuzamok mellett ott vannak a különbségek is

Pedig, mint arról az összeesküvés-elméletek kapcsán már itt is szó esett – párhuzamokat találni bármely két eltérő vagy összefüggő adathalmazban nem nehéz. Az eredmény attól függ, mennyi információnk van és mennyi időt szánunk a kutakodásra. A teljesség igénye nélkül íme néhány lényegi különbség a két ország politikai történetéből:

  • Míg Magyarországon egyszer sem tartottak előrehozott választást (annak ellenére sem, hogy az utolsó kormányzati ciklusban igen erőteljesen megjelent ez az igény), addig Lengyelországban kétszer (1993-ban és 2007-ben) is.
  • Míg az 1993-as lengyel választások után a kommunista utódpárt Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) a pártállamból örökölt szövetségessel, a Parasztpárttal közösen alakított kormányt, addig az MSZP 94-ben önállóan is képes lett volna kormányalakításra, de végül a liberális SZDSZ-szel kötött koalíciót.
  • Míg a 93 és 97 közötti ciklusban a lengyeleknek három kormányfőjük volt, addig idehaza Horn Gyula végigvitte a ciklust.
  • Míg 1997-ben a kommunizmust megbuktató Szolidaritás kapta a szavazatok többségét, és ők alakíthattak kormányt, addig idehaza ugyan a szocialistákhoz került a legtöbb mandátum, mégis a Fidesz alakíthatott kormányt jobboldali szövetségeseivel.
  • Míg 2001-ben a Szolidaritás megalázó vereséget szenvedett (5,6 %), és eltűnt a politikai süllyesztőben, addig a Fidesz 2002-ben megszerezte a mandátumok 48,7 %-át, és csak azért nem alakíthatott kormányt, mert az abszolút többséget nem érték el.
  • Aztán, mint azt fent már említettem, míg Lengyelországban 2005-ben folytatódott a politikai váltógazdálkodás, addig idehaza Gyurcsány ismételt.
  • Míg Magyarországon a politikai csatározás 2010-ig egy nagy bal- és egy nagy jobboldali párt között zajlott, addig Lengyelországban az utóbbi években jobboldali pártok versengtek a hatalomért.
  • Míg Lengyelországban a radikális jobboldal rövid ideig kormányzati pozícióba jutott, addig Magyarországon ilyenre nem volt példa.
  • Míg Magyarországon választások után mindig többségi kormány alakult, Lengyelországban 2005-ben kisebbségi kormány kapott megbízást.

Ésatöbbi, a különbségeket a végtelenségig lehetne sorolni. A tanulságok levonását, valamint annak eldöntését, hogy a fenti listához hogyan viszonyul az az “alapigazság”, hogy az egyébként is váltógazdálkodás jellemezte ex-szocialista régióban a lengyel váltást négyből három alkalommal magyar váltás kísérte, rátok bízom.

Források:

Befut-e a “varsói gyors”?
Varsói gyors?
A nosztalgiapártok vége
Török Gábor
Lengyel választások 1991-2005

Fotó: vargaoliverfoto.freeblog.hu

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!