A “varsói gyors” emlegetése – vagyis hogy Magyarországon lengyel mintára zajlik a hatalmi váltás – először az 1993-as lengyel és az 1994-es magyar választás között jelent meg. Jóslatként indult, és kezdetben a posztkommunisták újbóli felbukkanására vonatkozott. Később azonban a két országbeli parlamenti választások hasonlóságainak metaforájává nőtte ki magát.
A kifejezés annak ellenére sem ment ki a divatból, hogy alapváltozata 2006-ban hirtelen elromlott. Lengyelországban ugyanis 2005-ben elbuktak a posztkommunista erők, míg Gyurcsány a következő évben, az SZDSZ-szel karöltve hatalmon maradhatott. Vagyis a varsói gyors az 1994-es, 1998-as és 2002-es választások után váratlanul kisiklott, és a minta azóta a leglebutítottabb formájában – azaz a Történik-e kormányváltás lengyel mintára idehaza?-kérdésben – sem releváns.
A publicisták sokszor ennél is messzebb mennek
Írásaikban rendre további hasonlóságokat keresnek, a szemet szúró és lényeges különbségekkel mit sem törődve. Találtam például olyan publicisztikát, amely Leszek Miller 2001 és 2004 közötti kormányzását Gyurcsány Ferenc 2006 és 2009 közti regnálásához, majd a Millert a 2005-ös választások előtti évben váltó Marek Belka közgazdászt a Gyurcsány helyére egy évre beugró, szintén szakember Bajnaihoz hasonlította.
De volt olyan írás is, amely a hasonlítgatást visszafordítva a lengyel Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) 2001-es sima győzelmét, majd 2005-ös brutális bukását a konzervatív MDF 1990-es diadalához, majd 94-es leszerepléséhez hasonlította. És ha utóbbi publicisztika szerzője esetleg játéknak is szánta a “budapesti gyorsra” átkeresztelt párhuzamot (vajon mitől gyors ez a közel tíz éves út?), a példa jól mutatja az igyekezetet hangzatos hasonlóságok felkutatására.
A párhuzamok mellett ott vannak a különbségek is
Pedig, mint arról az összeesküvés-elméletek kapcsán már itt is szó esett – párhuzamokat találni bármely két eltérő vagy összefüggő adathalmazban nem nehéz. Az eredmény attól függ, mennyi információnk van és mennyi időt szánunk a kutakodásra. A teljesség igénye nélkül íme néhány lényegi különbség a két ország politikai történetéből:
- Míg Magyarországon egyszer sem tartottak előrehozott választást (annak ellenére sem, hogy az utolsó kormányzati ciklusban igen erőteljesen megjelent ez az igény), addig Lengyelországban kétszer (1993-ban és 2007-ben) is.
- Míg az 1993-as lengyel választások után a kommunista utódpárt Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) a pártállamból örökölt szövetségessel, a Parasztpárttal közösen alakított kormányt, addig az MSZP 94-ben önállóan is képes lett volna kormányalakításra, de végül a liberális SZDSZ-szel kötött koalíciót.
- Míg a 93 és 97 közötti ciklusban a lengyeleknek három kormányfőjük volt, addig idehaza Horn Gyula végigvitte a ciklust.
- Míg 1997-ben a kommunizmust megbuktató Szolidaritás kapta a szavazatok többségét, és ők alakíthattak kormányt, addig idehaza ugyan a szocialistákhoz került a legtöbb mandátum, mégis a Fidesz alakíthatott kormányt jobboldali szövetségeseivel.
- Míg 2001-ben a Szolidaritás megalázó vereséget szenvedett (5,6 %), és eltűnt a politikai süllyesztőben, addig a Fidesz 2002-ben megszerezte a mandátumok 48,7 %-át, és csak azért nem alakíthatott kormányt, mert az abszolút többséget nem érték el.
- Aztán, mint azt fent már említettem, míg Lengyelországban 2005-ben folytatódott a politikai váltógazdálkodás, addig idehaza Gyurcsány ismételt.
- Míg Magyarországon a politikai csatározás 2010-ig egy nagy bal- és egy nagy jobboldali párt között zajlott, addig Lengyelországban az utóbbi években jobboldali pártok versengtek a hatalomért.
- Míg Lengyelországban a radikális jobboldal rövid ideig kormányzati pozícióba jutott, addig Magyarországon ilyenre nem volt példa.
- Míg Magyarországon választások után mindig többségi kormány alakult, Lengyelországban 2005-ben kisebbségi kormány kapott megbízást.
Ésatöbbi, a különbségeket a végtelenségig lehetne sorolni. A tanulságok levonását, valamint annak eldöntését, hogy a fenti listához hogyan viszonyul az az “alapigazság”, hogy az egyébként is váltógazdálkodás jellemezte ex-szocialista régióban a lengyel váltást négyből három alkalommal magyar váltás kísérte, rátok bízom.
Források:
– Befut-e a “varsói gyors”?
– Varsói gyors?
– A nosztalgiapártok vége
– Török Gábor
– Lengyel választások 1991-2005
Fotó: vargaoliverfoto.freeblog.hu
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Egyetértek, csak két apró megjegyzés:
– a magyarországi SZDSZ esetében is “pártállamból örökölt szövetséges”-ről beszélünk (nem jobbos maszlag, a nemrég lemondott SZDSZ vezetés is így nyilatkozott, és LMP is főleg ezen az alapon különbözteti meg magát)
– mi az hogy “radikális jobboldal”? A kérdésem teljesen őszinte. Mert ha összehasonlítom azokat, akiket Lengyelországban és nálunk neveznek így, csak különbségeket látok (nem sorolom fel őket, nem akarom idevonzani a legyeket)
A politikánk viszont tényleg hasonlóan alakul, az utódpártok társadalmi bázisa elkopott mindkét országban, és ellenzéki, “jobboldalinak mondott” tömbök gyökeresedtek meg, ami előbb-utóbb a választási eredményekben realizálódott. Nem úgy, mint pl. cseheknél és a szlovákoknál.
Hasonlóságok vannak, a bejegyzés nem arról szól, hogy nincsenek, hanem arról, hogy előre nem jósolható meg, mely dolgok történnek meg Lengyelország után Magyarországon is. Minden csak utólag válogatható ki, mert a hasonlóságok mellett rengeteg a különbség is.
bvalek2:”- a magyarországi SZDSZ esetében is “pártállamból örökölt szövetséges”-ről beszélünk (nem jobbos maszlag, a nemrég lemondott SZDSZ vezetés is így nyilatkozott, és LMP is főleg ezen az alapon különbözteti meg magát)”
Ez tévedés, az SZDSZ nem volt pártállami szövetséges (talán ez az egyetlen jó pont vele kapcsolatban). Később, hatalompolitikai megfontolásból döntött a vezetés az MSZP támogatása mellett 1993-94 folyamán. A pártállami időkben éppen vele kapcsolatban ellenzéki magatartást tanúsított (amellett természetesen, hogy maga a rendszer természetesen nem tette lehetővé nyíltan az ellenzékiség hangoztatását és a kritikát úgy kellett megfogalmazni, hogy az a rendszer jobbításának szándékának tűnjön). Ekkor más pártok jóval elnézőbb magatartást tanúsítottak vele szemben. A pártvezetés későbbi megnyilvánulásai irrelevánsak, mert a korábbi ellenfélből már koalíciós partner, így szövetséges lett.
Lásd: Bihari Mihály: Magyar Politika 1944-2004, Osiris kiadó, 2005, # Mozgóképes történelem, Rendszerváltás Magyarországon és Kelet-Európában (1988-1990) I-II., Fekete Doboz Alapítvány, 2006,Romsics Ignác: Volt egyszer egy rendszerváltás, Helikon Kiadó Kft., 2003
A lengyel Parasztpárt inkább a magyar Hazafias Népfrontnak volt megfeleltethető.
[…] A varsói gyors mint orákulum? […]