A varsói gyors mint orákulum?

A “varsói gyors” emlegetése, vagyis hogy Magyarországon lengyel mintára zajlik a hatalmi váltás, először az 1993-as lengyel és az 1994-es magyar választás között jelent meg. Jóslatként indult, és kezdetben a posztkommunisták újbóli felbukkanására vonatkozott, később azonban a két országbeli parlamenti választások hasonlóságainak metaforájává nőtte ki magát.

A kifejezés annak ellenére sem ment ki a divatból, hogy alapváltozata 2006-ban hirtelen elromlott: Lengyelországban ugyanis 2005-ben elbuktak a posztkommunista erők, míg Gyurcsány a következő évben, az SZDSZ-szel karöltve hatalmon maradhatott. Vagyis a varsói gyors az 1994-es, 1998-as és 2002-es választások után váratlanul kisiklott, s a minta azóta a leglebutítottabb formájában – azaz a Történik-e kormányváltás lengyel mintára idehaza?-kérdésben – sem releváns.

Publicistáink azonban sokszor még ennél is messzebb mennek: írásaikban rendre további hasonlóságokat keresnek, a szemet szúró és lényeges különbségekkel mit sem törődve. Találtam például olyan publicisztikát, amely Leszek Miller 2001 és 2004 közötti kormányzását Gyurcsány Ferenc 2006 és 2009 közti regnálásához, majd a Millert a 2005-ös választások előtti évben váltó Marek Belka közgazdászt a Gyurcsány helyére egy évre beugró, szintén szakember Bajnaihoz hasonlította. De volt olyan írás is, amely a hasonlítgatást visszafordítva a lengyel Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) 2001-es sima győzelmét, majd 2005-ös brutális bukását a konzervatív MDF 1990-es diadalához, majd 94-es leszerepléséhez hasonlította. S ha utóbbi publicisztika szerzője esetleg játéknak is szánta a “budapesti gyorsra” átkeresztelt párhuzamot (vajon mitől gyors ez a közel tíz éves út?), a példa jól mutatja az igyekezetet hangzatos hasonlóságok felkutatására.

Pedig, mint arról az összeesküvés-elméletek kapcsán már itt is szó esett – párhuzamokat találni bármely két eltérő vagy összefüggő adathalmazban nem nehéz; az eredmény attól függ, mennyi információnk van és mennyi időt szánunk a kutakodásra. De hogy ne csak elméletekkel dobálózzak, a teljesség igénye nélkül íme néhány lényegi különbség a két ország politikai történetéből:

– míg Magyarországon egyszer sem tartottak előrehozott választást (annak ellenére sem, hogy az utolsó kormányzati ciklusban igen erőteljesen megjelent ez az igény), addig Lengyelországban kétszer (1993-ban és 2007-ben) is;
– míg a 93-as lengyel választások után a kommunista utódpárt Demokratikus Baloldali Szövetség (SLD) a pártállamból örökölt szövetségessel, a Parasztpárttal közösen alakított kormányt, addig az MSZP 94-ben önállóan is képes lett volna kormányalakításra, de végül a liberális SZDSZ-szel kötött koalíciót;
– míg a 93 és 97 közötti ciklusban a lengyeleknek három kormányfőjük volt, addig idehaza Horn Gyula végigvitte a ciklust;
– míg 97-ben a kommunizmust megbuktató Szolidaritás kapta a szavazatok többségét, és ők alakíthattak kormányt, addig idehaza ugyan a szocialistákhoz került a legtöbb mandátum, mégis a Fidesz alakíthatott kormányt jobboldali szövetségeseivel;
– míg 2001-ben a Szolidaritás megalázó vereséget szenvedett (5,6 %), és eltűnt a politikai süllyesztőben, addig a Fidesz 2002-ben megszerezte a mandátumok 48,7 %-át, és csak azért nem alakíthatott kormányt, mert az abszolút többséget nem érték el;
– aztán, mint azt fent már említettem, míg Lengyelországban 2005-ben folytatódott a politikai váltógazdálkodás, addig idehaza Gyurcsány ismételt;
– míg Magyarországon a politikai csatározás 2010-ig egy nagy bal- és egy nagy jobboldali párt között zajlott, addig Lengyelországban az utóbbi években jobboldali pártok versengtek a hatalomért;
– míg Lengyelországban a radikális jobboldal rövid ideig kormányzati pozícióba jutott, addig Magyarországon ilyenre nem volt példa;
– míg Magyarországon választások után mindig többségi kormány alakult, Lengyelországban 2005-ben kisebbségi kormány kapott megbízást…

… ésatöbbi, a különbségeket a végtelenségig lehetne sorolni. A tanulságok levonását, valamint annak eldöntését, hogy a fenti listához hogyan viszonyul az az “alapigazság”, hogy az egyébként is váltógazdálkodás jellemezte ex-szocialista régióban a lengyel váltást négyből három alkalommal magyar váltás kísérte, rátok bízom.

Források:

– Befut-e a “varsói gyors”?
– Varsói gyors?
– A nosztalgiapártok vége
– Török Gábor
– Lengyel választások 1991-2005
– Választás.hu

Fotó: vargaoliverfoto.freeblog.hu