Az egyik legnépszerűbb elmélet szerint a középső ujj felmutatása az 1415-ös agincourti ütközetre vezethető vissza. E csata előtt fenyegetőztek állítólag azzal a franciák, hogy levágják a fogságba esett angol íjászok ujját, hogy azok ne tudjanak többé lőni. És – továbbra is szigorúan csak állítólag – e csata után jelezték a győztes V. Henrik angol király katonái kárörvendően középső ujjaikkal, hogy nem sikerült a francia terv.

Történészek szerint ebből semmi sem igaz

A történetre nincs írásos bizonyíték, és a foglyok megcsonkítása sem volt divat akkoriban – inkább váltságdíjra cserélték őket. Ráadásul értelme se lett volna a rituálénak. Melyik katonai vezető akarta volna biztos pénzbevétel helyett visszaküldeni az íjászokat, hogy azok másnap újra beálljanak az ellenfél soraiba, valamilyen más fegyvert szorongatva megcsonkított kezükben?

Mint ahogy arról a Laudator blog is beszámol, a „digitus impudicus” (azaz a szemérmetlen ujj) vagy „digitus infamis” – azaz a becstelen ujj – gesztusát már a görög-római antikvitás is ismerte. Ki Martialist idézi bizonyságul, ki Suetoniust, ki Aristophanést. A latinblog szerzője azonban azt a forrást, amely már ötszáz éve összegyűjtötte mindezt – Erasmus Adagiáját. Az ókori közmondások legnagyobb gyűjteményéből kiderül, hogy a feltartott középső ujj jelentett megvetést (Martialis), mutatóujj helyett mutatásra használva hitvány és elpuhult embert (Diogenés Laertios) és legnagyobb megvetést illetve kötelet (Juvenalis) is.

Mást is jelentett

Vannak persze eltérő értelmezések is: a latin blog szerzője – egy Persius-idézetre hivatkozva – bajelhárító, szemmelverés ellen védő funkcióról is ír. A német P.M. Fragen&Antworten című lap pedig szexre való felhívásról beszél, valamint arról, hogy – görög komédiákban – a nem figyelés jeleként is használatos volt. Utóbbiról a Straight Dope is beszámol: a történész Suetonius szerint Augustus Caesar egyszer azért zavart el egy előadót, mert az obszcén módra a középső ujjával akarta lecsillapítani zajongó közönségét.

A különböző kézjelek értelmezései persze nemcsak koronként, hanem adott korokban kultúránként is változnak. A Canberra utcáin 1992-ben végighajtó George Bush amerikai elnök is ennek esett áldozatul, amikor – sikeresnek értékelve az ausztrál vezetőkkel folytatott tárgyalásait – a máshol a győzelem jeleként ismert V-t mutatta a köszöntésére összegyűlt tömegnek. Az ausztrálok azonban ahelyett, hogy meghatódtak volna, inkább dühösek lettek, írta az esetről beszámoló MTI 1992-ben. Ausztráliában ugyanis a két ujjból formált V betű – bizonyos szögből mutatva – ugyanazt jelenti, mintha valaki a középső ujjával intene Amerikában (lásd még).

Források:

– Miért éppen a középső ujj felmutatása a sértő?
– Stinkefinger
– Digitus impudicus
– What’s the origin of “the finger”?
– Pluck Yew
– A fuck eredete
– How extending your middle finger affects your perception of others: Learned movements influence concept accessibility

Fotó: sxc.hu

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
Címke