A teljesség igénye nélkül néhány sztori a több mint kéttucat, sajnos csak 1-2 mondatban, borzalmas angolsággal kidolgozott történet közül.
– Balesetben felborul egy kvaszt (szláv eredetű erjesztett gabonaital) szállító kocsi, melynek alján galandférgek vagy emberi test van (vö: Rumban ázott diplomata)
– Külföldiek tuberkolózissal vagy szifilisszel fertőzött rágót adnak a gyerekeknek, más esetekben tűket vagy pengét rejtenek az édességükbe. (vö: Pins and Needles)
– Megint aljas külföldiek, ez alkalommal a Vörös téren parádézó úttörőket provokálják, céljuk, hogy megbontsák a koreográfiát és a rendet – de nem sikerül nekik!
– Egy kisfiú játszik az ollóval, véletlenül kiszúrja a szemét. A rémült anya kijön hozzá, közben lánytestvére megfullad a kádban. Az anya, látva, mi történt gyermekeivel, kiugrik a tizedik emeletről. Ekkor érkezik meg az apa, aki előbb lelövi fiát, majd magával is végez. Mindenki meghal.
– Brómos tea katonáknak (vö: Kevertek-e brómot a katonák kávéjába, teájába?)
– Különös dolgok a kolbászban: vécépapír, emberi ujjak, fogak, patkány. (vö: Odd Ingredients)
– A hatóságok kikapcsolják az áramot, aminek hatására az emberek nem tudják kivenni a videóból az olyan tiltott filmeket, mint például a Rambo vagy a 9 és fél hét. Ezt követően lecsapnak a bűnösökre.
– Egy bizonyos “vörös film”-et töltve a fotómasinánkba “levetkőztetjük” a lefényképezett embert.
– Lucky Strike legenda a marihuánával (Lucky Strike Joint)
És íme még néhány érdekes sztori a városi legendákat gyűjtő Onotole portálról
Az oldal szerzője, sajnos, csak a szövegeket gyűjti, elemzések nincsenek.
– Aki végigmegy a No megállj csak! kvarcjátékon, annak a legvégén a kis gép lejátssza a “No megállj csak” című szovjet rajzfilmet. Ehhez a legenda szerint ezer, míg egy másik verzió szerint tízezer pontot kellett összegyűjteni.
– Egy nénike elmegy egy önkiszolgáló étterembe, beáll a sorba és meglepetten látja, hogy az előtte álló férfi egy NÉGER! Mivel még soha nem találkozott fekete emberrel, megkerüli őt és beáll elé a sorba. A férfi nem szól semmit, a nénike leül enni, de eszébe jut, hogy a kompótot nem vette magához. Visszamegy érte, de mire visszatér az asztalhoz, azt látja, a fekete ül ott és a levesét hörpöli. A bábuska leül a négerrel szemben és elkezdi enni a fasírtot. A férfi nem szól semmit, csak a kenyeret húzza át az asztalon, mire a nénike fogja a kompótot és egy kortyra felhörpinti. Néger feláll és elszalad. A nénike elégedett, hogy legalább a fasírtját megette, amikor észreveszi, hogy nincs meg a táskája. Üvölteni kezd a fekete után, mert hát biztos benne, hogy ő lopta el. Összecsődül mindenki, csendesítik a bábuskát, vizet hoztak neki. A nénike kis idő múlva lehiggad, körbenéz, és hát mit lát a szomszéd asztalnál? Az érintetlen ebédjét és a táskáját a székre lógatva. Kisült, hogy a bábuska rossz asztalhoz ült vissza, és ő volt az, aki felzabálta a néger ebédjét!
– Állítólag létezett egy titkos telefonszám, amelyet tárcsázva maga Brezsnyev vette fel a kagylót. A mítosz szerint lakást lehetett tőle kérni vagy külföldi kiküldetést, és Leonyid örömmel teljesített minden kívánságot.
– Egy csoport japán utazik a vonaton Leningrádból Moszkvába. Az út második felén a turisták elkezdik követelni, hogy álljon meg a vonat. Kiderül, hogy a csoport minden tagjánál van egy golyóstollba épített Geiger-számláló, az jelzett, amikor a vonat elhaladt egy nukleáris reaktor mellett. A japánok taxival folytatják az utat.
(Az oroszból fordításért köszönet Folk Gyuri haveromnak.)
– “48, sőt, 49 féle felvágott várja a vevőket” – áprilisi tréfák ugyanonnan
– Égből aláhulló tehén legendája
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
1980-ban az oroszok magyarázták, hogy torzak a térképek, nekem is úgy tünt Moszkvában. Végül is mindenhová eljutottam, csak a troli a térképen jobbra, a valóságban balra kanyarodott…
Városi legendák elsősorban a “nagy” történelmi alakokról születnek. Az például igaz, hogy a nagy Lenin valójában nem agyvérzésben, hanem szifiliszben halt meg?
Vagy az igaz, hogy Sztálin néha a kedvenc papagáján vezette le a feszültséget? Mégpedig úgy, hogy a pipájával a madár fejét ütögette?
A térképen feltüntetett és az ott nem szereplő településeket, objektumokat ma már könnyen le lehet ellenőrizni. Az interneten orosz torrentes oldalakon megtalálhatóak a régi titkosított térképek. Azokat kell összehasonlítani a “proliknak” készült térképekkel.
Papagájos mítosz, h Churchill papagája ameddig élt ha meghallotta a Hitler nevet káromkodott veszettül.
Elég gyengék azt kell mondanom.
Titokzatos szolgák szerint (anno hidegháború) egy nyugati ország moszkvai diplomatáinak lakóhelyén egy terhes diplomatafeleség napközben váratlanul elkezdett szülni amikor mindenki munkában volt. Ám szerencsére a kedves és figyelmes lehallgatók villámgyorsan odaküldték a mentöket. Happy end :)
Király, olyan kvarcjátékom nekem is van, piacon vettük épp 20 éve! :) Magát a rajzfilmet nyilván nem játszhatja le, hiszen az nem lehet “belegyártva” a kijelzőjébe. (Emlékszem, régen a fény felé fordítgattam mindig ezeket, aztán néztem, van-e olyan dolog, ami nekem még nem jelent meg soha.)
A vörös filmes dolog annyira nem is áll messze a valóságtól, azaz: nightshot-os kamerákkal lehetett megcsinálni, hogy egy spéci szűrőt a kamerára téve a fürdőruhás embereknek át lehetett látni a szerkójukon, főleg, ha az még vizes volt. A kamera meg ugye az infra tartományt veszi olyankor.
@Adani: A videót végül is elég elkobozni, aztán később kiveszik a kazit. Nekem tetszik az a legenda, igazi paráztatós. :D Churchillnek viszont nem tudom, volt-e papagája. Valszeg nem, de ha igen, tanulhatott az öregtől egyet-s-mást. :)
…Bár azt hiszem, a ruszki kvarcnál pont nem is lehetett látni az alakzatokat, annál komolyabb technológiával készült a display. :)
Biztos nem akarták, hogy az ember véletlen lelője magának a poént, ami akkor van, ha leesik a tojás. :)
A sorállásos dolog valódi, saját tapasztalatom is volt az ügyben kettő is, még 1990-ből.
Vörös tér, Vaszilij Blazsennij pont zárva, de a kapu résén be lehetett nézni. Odamentünk, bekukucskáltunk, néztünk egy darabig, mire felnéztünk, 3-4 ember állt mögöttünk, hogy “lehet-e venni valamit”.
Aztán a viszonylag üres buszmegállóban jegyet kerestünk ketten fejest ugorva egy szép nagy női táskában. Akkor is odajöttek legalább ketten, hogy mit árulunk. :)
1980, Moszkva, Szadovalya kalco. /belső körút/
Frissen felállított Pepsi kólás bódé a járdán, zárva, formatervezett, jól néz ki.
Meglátom, hogy egy gyári típustábla van az oldalán, megnézem, hogy kik csinálták, hol készült. Böngészem egy kis ideig, majd mennék tovább.
Hátra fordulok. Három orosz, a hátam mögött, szabályos sorban.
Biztos árulnak valamit, ha ott vagyok…
naja, sőt mi több ez napjaink magyarországán is él az emberekben. például ha egy áruházban kihúzol raklapon pár csorba bögrét, az emberek biztosan megrohamoznak egy nagy fogás reményében.
szintén urban legend, hogy a moszkvai metró kalcevaja (körgyűrű) vonala, amit a metrótérképeken is egy barna karikával jelölnek, eredetileg nem volt az építési terveken, csak amikor odatették őket Sztálin elé ellenőrzésre rátette a kávéscsészéjét, az építészeknek pedig nem volt merszük ellentmondani a nagy Sztálinnak, így megépítették :)
Az viszont tény (Farkas Bertalan többször elmesélte), hogy Bajkonur nagyon nem ott van, ahol a kommunista érában készült térképek féetüntették.
A 90-es években bevett szokás volt a piacon, hogy néhány árus összefogott,és egyszerre mentek nézelődni egy másik árushoz,ahol emiatt jelentősen megnőtt a forgalom.(mindenki azt hitte,valami nagyon jó dolog lehet ott,nagyon olcsón).Egyszerű tömegpszihózis.
A vonatos sztori, amit Adani említett, édesapám szerint igaznak látszik, mert járt arra, és elmesélte, hogy a vonat a nagy semmiben egyszer csak tesz egy kitérőt, holott semmi indoka nem volt rá. Se falu, se erdő, se domb. A vonaton kapták a történetet, miszerint a cár ujja miatt lett az a görbület a pályában. Bár a bicsaklást nem, hanem a cár középső ujjának búbját említették a meséjükben.