Az Index nyári tesztje Irsai Olivért eresztett össze bolti ásványvizekkel illetve szikvízzel. A hétfős, csupa szódapárti fröccsözőből álló tesztelő csapat vizsgálatában mindenki meglepetésére a szóda végzett az utolsó helyen. Härtlein Károly, a BME Fizikai Intézetének mérnöktanára szerint – mivel élelmiszerről van szó – a tények mellett sokat számít a szubjektivitás, illetve a tradíció is. Véleményét osztotta az egyik tesztelő is, aki szerint “ha tudod, hogy szóda, akkor biztosan jobb lesz, mint ha tudod, hogy ásványvíz.”
A fentihez hasonló példákat hoz – megint csak – Malcolm Gladwell Ösztönösen című könyvében. Elméletének alapja az a jelenség, hogy amikor megkóstolunk valamit, és egy szempillantás alatt eldöntjük, hogy ízlik-e, nemcsak ízlelőbimbóink dolgoznak, hanem a konkrét látvány, emlékeink és képzeletünk is befolyásol minket. A Coca-Cola ízével kapcsolatos érzékelésünkhöz például hozzáadódik a márka imázsával, a csomagolással, sőt a kultikus logóval kapcsolatos összes képzettársításunk is.
Egy korty vagy egy üveg?
Könyvében Gladwell konkrét példákat is idéz, többek közt azt az esetet, amikor az 1980-as évek elején a Pepsi nyíltan szembeszállt a Coke-kal, és a piacvezető rajongóit tesztre hívták. A Coca-faneknek egy Q és egy M jelű pohárból kellett egy-egy kortyot inniuk. A tesztelők az M pohár tartalmát jelölték meg jobbnak, amiben természetesen Pepsi volt.
A Coke először csalást kiáltott, de saját felméréseik is Pepsi-győzelmet hoztak. A cocások komolyan vették a fenyegetést, és egy új termék – a New Coke – bevezetése mellett döntöttek. Az új ital könnyebb, édesebb lett, vagyis jobban hasonlított a Pepsire, és az új teszteken meg is verte a versenytársat. Piacra dobása után azonban csúnyán megbukott, és a tiltakozások hatására a Coke az eredeti formula visszahozására kényszerült – mutat rá Gladwell.
A Pepsi-kihívás eredményeit a szakemberek azzal magyarázták, hogy a kóstolók csak egy kortyot kóstoltak, és ennek alapján válaszoltak. Egykortynyi kóstolás azonban más élmény, mint amikor az ember egész üveggel iszik – mutat rá Gladwell. Szakértők szerint a kóstolásos vaktesztek során az egy-egy kortynyi mintából a fogyasztók hajlamosabbak az édesebbet kiválasztani. De ha egész palackkal kell inniuk, ugyanaz az édes íz már émelyítő lehet.
Az érzelemátvitel hatása
Más dolgok is befolyásolhatják az értékelést, ilyen például az érzelemátvitel. A sensation transference fogalmat Louis Cheskin marketingszakember vezette be. Meggyőződése szerint amikor az emberek egy termékről véleményt nyilvánítanak, öntudatlanul a termék csomagolásáról alkotott benyomásukat is a termékre vonatkoztatják.
Cheskin kutatásainak egyik célpontja az 1940 táján nem túl népszerű, akkor még fehér színű margarin volt. A szakember három dolgot javasolt a megbízónak: 1. nevezze a terméket Imperial Margarine-nak, a csomagolásra pedig tegyen egy tetszetős koronát, 2. a termék legyen sárgás, mint a vaj, 3. a csomagolás pedig legyen alufólia alapú, akkoriban ugyanis ezt a fajta csomagolást a magas minőséggel asszociálták. A siker Gladwell szerint nem maradt el.
Pepsi és Coca és Pepsi
Vajon meg tudjuk-e pontosan mondani, mi a különbség a Coca és a Pepsi között? – teszi fel a kérdést könyvében Gladwell. Szerinte azt bárki meg tudja válaszolni, hogy ízlik-e neki az egyik termék vagy sem. Sőt mondhatunk is valamit a szénsavasságukról, ízükről, édességükről. Igazából azonban csak a kóstolóspecialisták képesek különbséget tenni a két ital közt.
Az ezzel egyet nem értő, magabiztos kólafogyasztóknak Gladwell játékot ajánl, az ún. háromszögtesztet. Töltsünk három pohárba két különböző italt, úgy, hogy az egyik fajtából két pohárnyi van. Nem az a kérdés, hogy melyik pohárban van Coke és melyikben Pepsi, hanem az, hogy melyik két pohárban van azonos ital. Gladwell szerint erre a kérdésre ezer embernek csupán a harmada ad helyes választ.
Ha két kóla összehasonlítása a feladat, csupán első benyomásainkat kell közölnünk. Három pohár esetében azonban a memóriánkban kell tartanunk az első és a második kóstolás ízét is, és a pillanatnyi érzékelést valami tartósabbá kell alakítanunk. Ehhez pedig elengedhetetlen az „ízértés” és annak terminológiája. Gladwell nem zárja ki, hogy kellő tapasztalattal megtanulható első benyomásaink és az azonnali döntéseink mögött rejlő gondolataink dekódolása, de ha olyasvalamivel van dolgunk, ami kívül esik érdeklődésünk és tapasztalatunk körén, reakcióink nem elég pontosak.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!
“Irsai Olivért eresztett össze bolti ásványvizekkel illetve szikvízzel. A hétfős, csupa szódapárti fröccsözőből álló tesztelő csapat vizsgálatában mindenki meglepetésére a szóda végzett az utolsó helyen.”
Hm…
…az ásványvíz azért nem az igazi, mert úgy a negyedik nyitás-töltés-zárás ciklus körül kimegy belőle a szénsav… :-) A szikvízből általában az utolsó kortyok is fullosak.
Persze én nem vagyok se marketing-szakember, se kóstolóművész; mégis, az pl. biztos, hogy pálinka esetén ha kitöltés után gyönyörködünk a színben, a gyöngyházas tükörben, a nehéz szagban, majd nyelés után az érzésben és az orrba visszakúszó illatban, majd a csontszáraz pohárkát megszellőztetjük, és azt követően lekváros illatot érzünk – na AZ igazi pálinka volt. (Ja, ha beáztatunk vele tetszőleges papírpénzt, és meggyújtjuk, apró kék lánggal elég a pálinka, és csontszáraz marad a papírpénz, égésnyom nélkül). A gyors egykortyos teszt, ahol ilyen vizsgálatokra nincs lehetőség, természetesen becsapja az embert… “húzd meg az üveget: na melyik a bóti cseresznye és melyik Tibi bátyád kisüstije…?” :-D
borhoz, ha muszáj, borvizet iszik a székely
A 90-es évek elején itt is volt valamilyen Pepsi teszt. Emlékszem, a fővárosban voltak különböző helyeken felállítva kamionok, és ott kellet kiválasztani a két itóka közül melyik a finomabb (kitöltötték pohárba, lefedték a tálcát, megpörgették, majd lehetett ízlelni). Pechükre minden esetben a Coca-Colat választottam. Az igazság szerint eleve Coca fan vagyok, így nem volt nehéz, mert a Coca-Cola szénsavasabb mint a Pepsi.
Mondtam is mindíg, a Pepsi egy érzés, de a jéghideg Coca-Cola az igazi :)
Annyi ingyen kólát se ittam mint akkor :)
Szerintem a szénsavasság mindig változó, hol az egyik, hol a másik szénsavasabb, a palackozóüzemtől, tárolás-szállítás eltérésektől is változhat.. Eddig háromszor tettek elém egyforma poharakba Pepsit és Cocát, mindegyik alkalommal meg tudtam mondani melyik-melyik.
Én Coca-Cola fan vagyok. Már 4 éve abból is a lájtosabb fajtát veszem. Pepsit ízről megismerem, a gagyi kólákon meg mintha valamilyen cseresznye ízt lehetne érezni.
Teljes mértékben osztom Zsolce álláspontját, az ásványvizes fröccs csak kényszermegoldás lehet, és max. palackbontáskor fogadható el. (Ilyenkor nyer a 0.33-as palack!) Amúgy az ásványvíz az elsö és a bor a második, a sorrend szikvíz esetén fordított – állítólag (szerintem is így “müködik”). Kóla-ügyben nálam is a Coca nyer, és csakis az alapverzió! Kényszerhelyzetben a Pepsit is lenyelem, de nem az igazi… Vaj-margarin ügyben igazi opportunista vagyok, a frigóban tartott vajat csak keménysége miatt nem szeretem, amúgy mindkettöt fogyasztom, igaz soha nem tudom eldönteni melyik az egészségesebb, mert ez néhány évenként megfordul (bruhaha). Íze alapján természetesen felismerem mit eszem/iszom… nem hiszem, hogy átverhetne bármilyen teszt is.
Szintén azon az állásponton vagyok, hogy egyértelműen meg lehet különböztetni a pepsit és a cocát. Ráadásul, ahogyan a cikk is írja, lehet, hogy egy korty után a pepsit tartaná finomabbnak az ember, de több korty már a coca javára dönt.
A legborzasztóbb egyébként az, hogy a pepsi termékek nem veszik fel a versenyt a coca termékekkel. Egy kivétel van csupán számomra, az pedig a tonik. Nade, tonikból kb. annyit iszom meg egy évben, mint a fent emlegetett kisüstiből…
Milyen igazad van, ZiCCeR. Sprite vs 7up, Fanta vs Mirinda ugyanúgy viszonyul egymáshoz (számomra), mint a Coke és a Pepsi.
Jó magyar szokás szerint nem tiszteljük, romboljuk hagyományainkat. Egy teszt eredményéből, amely nem volt körültekintő, azonnal általános következtetést vonunk le. /Szikvíz és szikvíz között is különbség van!/ Akaratlanul is minősítve Márai Sándort, Krúdy Gyulát, Molnár Ferencet, Bródy Sándort, Tömörkény Istvánt és még sok más közismert embert, akik csak szódával szerették a bort. Gondolom, hogy nem képzeli senki, hogy Ők a szikvíz fogadott reklámozói voltak.
a Székely nem iszik borvizet a borhoz. Azért hívják borvíznek, mert rengeteg vas van benne, és vörösre festi a medret. Magyarul olyan íze lehet, mintha egy rozsdás csőből innál, vagy mintha vért. Nem valami jó. A vajat és margarint úgy különbözteti meg az ember, hogy megsózza. A vaj finom ízes lesz, a margarin meg marad mérgező kémiai hulladék.
Nincs az az isten h elbukjak egy vaj vagy margarin teszten… A coca-cola és a pepsi megkülönböztetése sem egy nagy feladat.
[…] A LifeHunters Meki-reklámnak is beillő kísérlete persze nem tudományos próbálkozás az ízlelés anomáliáinak bemutatására, és még csak az sem biztos, hogy minden úgy történt, ahogy a videóban […]