A Marx téri felüljáró legendája

A Nyugati téri – vagy ahogy akkoriban nevezték: Marx téri – felüljáró története többféle verzióban kering.

Az UL egyik fórumozója azt írja, hogy a híd egyik felét oroszok építették, akik „más 0 pontot használtak a magasság mérésénél, emiatt történt a malőr”.

Egy másik verzió szerint minden rendben lett volna, ha a kivitelezésnél nem lopják ki az építőanyagot.

„A felüljáró egyik oldala azért süllyedt meg jobban, mert nem ugyanolyan mértékben lopták ki az anyagot a két feléből. Látták is, hogy süllyed, de azt gondolták, hogy csak néhány centiről van szó, majd vastagabban aszfaltoznak az egyik felén és föl sem fog tűnni senkinek a hiba.”

Mi történt valójában?

A Marx téri felüljárót Wellner Péter, a Hídépítő Vállalat (ma Hídépítő Zrt.) munkatársa tervezte, és ugyanez a cég építette meg 1980-ban, ún. szabadszereléses építéssel. Ennek az építési módnak a lényege, hogy a műtárgy darabjait előre legyártják, összeszerelik, újra szétszedik, majd az elemeket a helyszínre szállítva – immár véglegesen – összeszerelik.

„Szabadszerelés esetén az elemeknek pontosan kell csatlakozni, ezért elválasztható módon, de egymáshoz betonozva gyártják le azokat. Ez a Marx téri felüljáró esetében is így volt. Csináltunk egy állványt a földön és megépítettük a hidat. Az összes elemét egymáshoz építettük abban a vonalban, ahogyan azt kellett. Ezután az elemeket egyenként kiemeltük és beépítettük a Nyugatinál. Tehát egyszer már helyes alakban állt a híd” – mesélte megkeresésünkre Wellner Péter.

A tervező szerint azért is döntöttek a szabadszerelés mellett, mert az jellegénél fogva nem igényel állványozást (a szerelés 6-8 méter magasan történik), így nem akadályozza az amúgy is forgalmas tér közlekedését. A szabadszerelésnél minden egyes hídpillértől külön-külön indul az építés. „A pillér felett elhelyezett indító szakasztól jobbra teszünk egy elemet, balra egy elemet, acélkábellel összehúzzuk a felső részén, hogy ne essen le. Ha ez kész van, akkor jöhet a következő elempár, és így tovább. A szomszédos pillérekről épített hídrészeknek végül pontosan össze kell találkozniuk” – magyarázta Wellner.

Fontos része az építésnek, hogy az elemeket egy ragasztóanyaggal is összekötik. Ennek statikai szerepe nincs, mégis szükséges, mert zárást ad a szerkezetnek, amely így – noha darabokból születik – egységesebb lesz. „Amikor az acélkábeleket fent elhelyezzük, megfeszítjük és lehorgonyozzuk, olyan hatást érünk el, mintha egy gumit meghúznánk és elengednénk: a kábel össze akarna ugrani. Ezáltal kap egy nagy nyomást, ez biztosítja a teherviselést. Ha azelőtt tesszük rá nagy erőt a hídra, mielőtt megszilárdulna az elemeket összekötő ragasztó, akkor lent szétnyílik az elem, és felfelé elfordul” – magyarázta a szakember.

Márpedig a Marx téri felüljárónál nem várták meg, hogy megkössön a ragasztó – a városvezetés ugyanis sürgette a Hídépítő Vállalatot. „Közölték, hogy sietniük kell a munkálatokkal, a villamosoknak járniuk kell. Ezért a kivitelezők úgy pakolták fel egymás mellé az elemeket, hogy nem várták meg a ragasztó megkötését” – mesélte a tervező. „Mivel alul szétnyíltak kicsit az elemek, a szakasz kifli alakú lett. Nem az volt a baj, hogy a híd nem ért össze, hanem az, hogy alakhiba keletkezett. Amikor összebillentettük, akkor csatlakozott, de a deformálódás miatt a két rész nem tervezett módon csatlakozott. Kénytelenek voltunk lebontani két-két elemet, hogy aztán a helyes irányba lehessen visszatenni” – magyarázta Wellner. (A felüljáró építését egyébként azt követően állították le hónapokra, hogy a hibát már észlelték, mi több, ki is javították.)

Médiaesemény lett a hibából

1980-ban a munkaügyi bíróságon folytatódott a felüljáró ügye. A legnagyobb büntetést Wellner Péter tervező és a helyettese kapta. Az ítélet szerint Wellnert alacsonyabb munkakörbe helyezik, 10 százalékkal csökkentik a fizetését, és 6 havi bérnek megfelelő kártérítés, azaz 46 ezer forint megfizetésére kötelezik. A Hídépítő Vállalat többi érintett dolgozóját a bíróság csak megrótta, illetve enyhe kártérítés megfizetésére kötelezte.

Wellner és helyettese azonban fellebbezett az ítélet ellen. Mire az ügy 1982-ben a Fővárosi Bíróságra került, az Igazságügyi Műszaki Szakértői Intézet megállapította: a hibát tényleg az okozta, hogy a kivitelezést siettették. Ezt figyelembe véve a Fővárosi Bíróság enyhítette a kártérítés összegét: Wellnernek 8 ezer forintot kellett fizetnie. Mindezt azért, mert a bíróság szerint – noha nem hibázott – tekintélyével el kellett volna érnie, hogy a kivitelezés során a technológiai időszükségletet a városvezetés sürgetése ellenére is figyelembe vegyék.

Az ügy érdekessége, hogy a felülről vezérelt sajtó annak idején nem vizsgálta meg több oldalról a témát, és a kezdetektől a tervezőket tette felelőssé a történtekért. Később azonban már nem foglalkozott az üggyel, ezért a nézők/olvasók nem ismerhették meg a történet végét. A Fővárosi Bíróság 1982-es jogerős ítéletének utolsó bekezdésében ez áll: „A Fővárosi Bíróság szükségesnek tartja a szakértőknek azt az egyértelmű megállapítását is hangsúlyozni, hogy a sajtó műszakilag tévesen tájékoztatta a közvéleményt. Különösen kirívó volt a híd-ágak tengelyének ferdeségével kapcsolatos tájékoztatás. A ténylegesen keletkezett alaphiba, az ún. ’kifli’ alak szabad szemmel viszonylag nehezen felismerhető, és csak a végső helyzetben beillesztett állapotban érzékelhető. Sajnálatos, hogy az alperes vezetői a hibás sajtótájékoztatásra megfelelő műszaki választ nem adtak. A hídépítés során elkövetett hiba nyilvánosságra hozatala, és a javítással kapcsolatos elképzelések ismertetése jó szolgálatot tett volna.”

Wellner Péter távozott a Hídépítő Vállalattól, és csak évekkel később tért vissza. Cikkünk írása idején a vállalat jogutódja, a Hídépítő Zrt. munkatársaként tevékenykedett: sok más híd mellett ő tervezte Magyarország legnagyobb hídját, a Kőröshegyi völgyhidat.

Update | Az esettel néhány hónappal később az RTL Klub XXI. század című műsora is foglalkozott. Itt megnézhetitek videójukat.

Update 2. | 2016 januárjában, amikor a Magyar Rendőr képeivel bővült a Fortepan.hu, a nyugatis építkezésekről is felkerültek képek:

Update 3. | 2021 januárjában egy újabb korabeli beszámolót találtam a YouTube-on:

Fotó: fortepan.hu + Képes Újság + kozeg.blogspot.hu