Az MTI bosszút forral

Beadványában a távirati iroda arra hivatkozik, hogy a reklám nem lehet megtévesztő, és nem támadhatja, vagy ronthatja más termékének, szolgáltatásának hitelét. A hírügynökség utal arra is: ha a reklám olyan reklámeszközben jelenik meg, amely híreket, szerkesztőségi anyagokat tartalmaz, akkor azt úgy kell közzétenni, hogy annak hirdetés jellege egyértelműen kitűnjön.

A korábban már többször megetetett távirati irodánál valószínűleg arra rághattak be, hogy a hírt először ismertető bulvárlap az akció után eldicsekedett: együttműködött a szervező reklámügynökséggel és a Megy a gőzös című film producerével, Koltai Róbert fiával. “A történet jól elő volt készítve, a szervezők történészekkel egyeztettek, ’leleteket’ szereztek be, egy valóban élő legendára ültették mondandójukat. A forgatókönyv pontosan ki volt dolgozva, titkos megbeszélésen egyeztettünk, és a szerkesztőségben is mindössze hárman tudtuk, miről van szó” – írta a bulvárlap.

Akik még nem hallottak a sztoriról: szeptember végén került a sajtóba a hír, miszerint egy kazincbarcikai ásatás során megtalálták Álmos vezér legenda szerinti nővérének, a “barcikai ősanyának” a sírját. Az átverésről végül a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Múzeumi Igazgatóság és a miskolci Herman Ottó Múzeum szakembere rántotta le a leplet, és az MTI még aznap korrigálta a sebtiben kitett álhírt. Két nappal később az Index összefüggésbe hozta az átverést a Megy a gőzös című magyar filmmel, ezt követően a “kutatók” szeptember 28-ára rendkívüli sajtótájékoztatót hívtak össze. Ezen a produkció vezetői elmondták: a szűkös anyagi keretek miatt választották a médiahacket filmjük reklámozására. Valaki még azt is elárulhatta nekik, hogy érdemes egy „kutatói blogot” is indítani, így születhetett ez az oldal, három bejegyzéssel.

A felháborodás részben jogos, a történethez azonban – azon kívül, hogy saját figyelmetlensége miatt áldozata lett az átverésnek – az MTI-nek nem sok köze van. Az ő feladata kimerül abban, hogy a beérkező infókat jobban leellenőrzi, mint ahogy azt idővel meg is tette. Jelenlegi beadványával az MTI leginkább a filmkészítők kezére játszik azáltal, hogy meghosszabbítja az átverés kifutási idejét, ami jelenleg így néz ki:

blog a szenzációs felfedezésről (szept. közepe) -> megbeszélt bulvárcikk a szenzációs felfedezésről (szept. 24.) -> kiderül, hogy a történet kamu (szept. 24.) -> kiderül, hogy a történet médiahack (szept. 26.) -> a médiahack megerősítése (szept. 28.) – az MTI vizsgálatot kezdeményez (okt. 30.) -> és ennek a vizsgálatnak eredménye is lesz majd valamikor, várjuk. (Legfeljebb ha kicsit elhúzódik a döntés, a mozi helyett a DVD-bemutató idején arathatnak majd a forgalmazók.)

Ami igazából necces a történetben, az a bulvárlap beavatása a hackbe, itt – bár a PR-jellegű eseménygyártás napi gyakorlat a bulvársajtó és a különböző tévécsatornák, celebek között – egyértelmű megtévesztésről van szó a lap részéről. Zoon véleménye szerint nem is tekinthető igazi médiahacknek az a projekt, amelyikbe egy médium be van avatva. A klasszikus értelemben vett médiahack lényege szerinte az, hogy a célba vett médiumok, újságírók közreműködése nélkül, kívülről juttassanak be egy álhírt a médiába. Ebben az esetben nem ez történt, pusztán csak annyi, hogy egy médium tudatosan kamuzott, segített egy reklámügynökségnek. Lakáskulccsal a zsebben nem kunszt bemenni a lakásba – mondja ő.