Először lássuk a sztorit:
A Cambridge Egyetemen történt az alábbi eset: A vizsgán egyszer csak felpattant egy ifjú hallgató és arra kérte a vizsgáztatót, hogy hozzon neki sört és kalácsot. Ekkor a következő párbeszéd hangzott el:
Vizsgáztató: Tessék? Mit mondott?
Hallgató: Uram, arra kértem, hogy hozzon nekem kalácsot és sört.
Vizsgáztató: Sajnálom, de nem hozok.
Hallgató: Uram, engem ez nagyon felháborít. Kérem és elvárom, hogy hozzon nekem kalácsot és sört!Ezen a ponton aztán a hallgató elővett egy másolatot a Cambridge-i Egyetem törvénykönyvének egy 400 éves törvénycikkelyéről. A törvény latinul íródott, és mivel még nem helyezték hatályon kívül, ezért érvényes is volt, és kimondta (durva fordításban): “A vizsgázó urak kérhetnek és megkövetelhetnek sört és kalácsot a vizsga ideje alatt.”
A vizsgabizottság úgy ítélte, hogy egy kóla és egy hamburger elfogadható a sör és kalács modern megfelelőjének, így a hallgató önfeledten szürcsölhetett a vizsgatételek kidolgozása közben.
Azonban a szemfüles hallgató nem örülhetett sokáig sikerének: három hét múlva, a következő vizsgáján 5 font büntetést kellett fizetnie, mert nem hordott kardot a vizsga ideje alatt.
A Snopes.com szerint az Amerikában az 1950-es évek közepe óta cirkuláló, az interneten 1993-ban felbukkant történetnek több változata ismert. A mulatságos eset többnyire a Cambridge-en vagy az Oxfordon történik meg. A szemfüles diák néha egy üveg bort kér, büntetését – esetenként rögtön furcsa kérését követően, néha hetekkel később – pedig más verziókban azért kapja, mert nem visel ezüstcsattos cipőt.
Hasonló történetre bukkantam Bisztray Gyula Jókedvű magyar tudósok című anekdotagyűjteményében is. Az alapsztori főbb elemei ugyanazok. Az egyszerű diák – a rég elfeledett iskolai szabályzatokat jobban ismerve, mint a vizsgaanyagot – megpróbál túljárni tanára eszén, de a végén ő jár pórul. A főszereplő Beöthy Zsolt XIX. századi irodalomtörténész, akiről Bisztray szerint azt mesélték a hallgatók, hogy „a tanári vizsgálat eredménye attól függött, hogy a reggeli szivarja hogyan szelelt”:
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!Beöthy egy nap ezt a tételt adta fel a vizsgáztatott diáknak: „Beszéljen Arany balladáiról!” A jelölt hallgatott, és tanára további sürgetésére sem szólalt meg. Néhány perces faggatás után Beöthy felháborodottan kiáltott fel: „Be van fejezve a vizsgálat. Tessék távozni!”. A makacs jelölt azonban ekkor megszólalt: „Kérem, a szabályzat szerint a vizsgálat fél óráig tart, tehát nekem jogom van további kérdésekhez!” Beöthy, mérgét visszafojtva, csak ennyit mondott: „Ám legyen. Nekem azonban jogom van azt kérdezni, amit akarok. Beszéljen Arany balladáiról!” Hallgatás. „Beszéljen Arany balladáiról!” Megint hallgatás. „Beszéljen Arany balladáiról…”
Bozonth: Ez benne volt a Gézhelyzet című paródiában is.
Ha már itt szóba kerültek elavult törvények is (vonat előtt vörös zászló, étteremben saját ételt megsütni), újságokban, anekdotagyűjteményekben szoktak írni olyan törvényekről is, amik nem csak elavultak, de már a megalkotásuk idején is hülyeségek voltak.
Ilyesmikre emlékszem: tilos meztelenül aludni, nem szabad hátrafelé sétálni az utcán, méheknek tilos berepülni a városba. (Sajnos azt már nem tudom melyik államban érvényesek ezek, meg alkalmazzák-e ezeket egyáltalán)
Valamikor a középkorban volt egy olyan törvény Franciaországban, hogy saját lakásában bárki megölhet idegen embert – akár úgyis, ha az illető alszik – , ha a házigazda úgy találja, hogy a vendége veszélyes. De a törvényalkotó arra is gondolt, mi van, ha valaki ezzel a szándékkal csal be másokat a házába? A törvény előírta, hogy ilyenkor az egyik háziállatnak is tanúvallomást kell tennie!
Szintén Franciaország. Egy medvét gyilkossággal vádolnak. Az ügyvédnek sikerült elérnie, hogy ejtsék a vádat – az indok az volt, hogy a medvének joga van, hogy saját nemesi bírósága (azaz más medvék) tárgyalják az ügyet.
A Magyar PTK-ban is van olyan kitétel, hogy ha valaki a kirepült méhraját nem fogja be 2 napon belül, akkor bárki tulajdonjogot szerezhet felette ha befogja.
Na most, ha én találok egy szabad méhrajt, akkor honnan fogom tudni mióta kóricálnak szabadon?
-Ezt nem úgy teszem mint férfi hanem mint tanár.
Benyúl a melltartóba és kiveszi a puskát.
A nő erre feláll és jó hangosan:
-Ezt nem úgy teszem mint diák, hanem mint nő. Durr egy pofon.
Ehhez kissé hasonló sztori, igaz, durvább, de úgy tudom, hogy igaz történet, valóban megtörtént, talán a 18. század elején?
Valahol Floridában vagy környékén történt, a spanyolok francia foglyokat akasztottak. Az akasztófák előtt tábla: “Eretnekeket akasztottunk, nem franciákat”
Néhány héttel később újabb akasztófák, újabb tábla: “Gyilkosokat akasztottunk, nem spanyolokat”
Ha már szóba kerültek itt idióta törvények is:
Duncan Scott szenátor ezt a törvényjavaslatot terjesztette Új-Mexikó törvényhozása elé, amit az el is fogadott:
(Nem szó szerint idézve)
“Ha pszichológus vagy pszichiáter tesz tanúvallomást, viseljen csúcsos süveget, amin csillagok és villámok vannak, a tanúvallomás lényeges pontjainál botjával szúrjon a levegőbe, a törvényszolga meg üssön meg kétszer egy kínai gongot. A vallomáshoz kapcsolják le a villanyt, hogy félhomály legyen.”
A Képviselőház elutasította, így nem lett ebből törvény. (Lehet, hogy szövetségi alkotmánymódosítás akart inkább lenni?)
Nemrég olvastam egy egyetemi legendát. Lehet, hogy ti már ismeretik, én eddig nem hallottam róla, itt olvastam:
https://hu.wikipedia.org/wiki/Leiterjakab
Szerintetek tényleg megtörtént az ELTE-n, hogy egy diák az orosz fordítási feladatot ezzel a címmel adta be: “Kövér oroszlán fényes mezőben” (Lev Tolsztoj Jasznaja Poljnanán)
https://hu.wikipedia.org/wiki/Lev_Nyikolajevics_Tolsztoj
Ha nem legenda, hanem tényleg megtörtént:
1. Egyszerűen oda se figyelt, hanem csak szótárból dolgozott.
2. Viccnek szánta (bár ennek ellentmond, hogy felvételi vizsgán történt)
Sajtóban jelent meg hibásan, hogy “ordította: XY” egyszerűen nem vették észre szedéskor, hogy egy f betű lemaradt.
Amiből pedig botrány is volt és van is róla külön poszt, hogy Sztálin betegségéről címlapon számolt be Népszava mondván mélységes megrendeléssel értesültünk róla. Egyetlen egy betűt írtak el, de nagy árat fizettek érte.
Másik ilyen hiba volt, mikor egy nőegyleti bálon kitört a pánik egy leszakadt csillár miatt és a címlapon ez jelent meg Óriási pinák a nőegyleti bálon, két magánhangzó felcserélése.
Romániában egy Ceaucescuról szóló cikkben jelent meg az a mondat, hog egyre inkáb éleződik az ellentét a kommunizmus és a szocializmus között. Kapitalizmust akartak írni, de végül ennek a bakinak semmi következménye nem lett, mert nem vették észre. Másik Ceacucescu-s cenzúra baki az volt mikor tartott egy beszédet valami Ensz konferencián a Kárpátok Géniusza, de sok hallgatóságot nem vonzott, pár ember volt csak a teremben, de nem oda Buda, fogtak egy másik képet, ahol ugyanez a terem tele volt és odaretusálták az előadó pulpitusra Ceaucescu képét. Arra nem figyeltek csak, hogy azon a bizonyos konfernecián ő is ott volt, néhány szemfüles ember ki is szúrta, hogy miközben épp előadást tart a Ceaucescu elvtárs, saját magát hallgatja a közönség soraiban.
Viccről van egy történet, mikor Filozófia vizsgán egyik kérdés arról szólt ,hogy mihez kell igazán nagy bátorság. Egyi kdiák meg odaírta nagy betűkkel ,hogy EHHEZ és beadta üresen a lapot. Ötöst kapott.
Vizsgához kapcsolódó vicc. Jogi egyetem.
A vizsgázó így szól a tanárhoz: Tanár úr, kaphatok jelest, ha olyan kérdést teszek fel, amire ön nem tud válaszolni?
A tanár igent mond. A vizsgázó kérdez: Mi az ami törvényes, de nem jogos, mi az ami jogos, de nem törvényes, és végül mi az ami se nem törvényes, se nem jogos?
Tanár: – Nem tudom, de mivel megígértem, így beírom a jelest.
Bejön a következő vizsgázó. A tanár felteszi a kérdést: Mi az ami törvényes, de nem jogos, mi az ami jogos, de nem törvényes és végül mi az ami se nem törvényes, se nem jogos?
– Hát, tanár úr, Ön 70 éves és 20 éves felesége van, ami valóban törvényes, de lássuk be, nem jogos. A 20 éves feleségét egy diák rendszeresen “látogatja” az viszont jogos, de nem törvényes. És hogy ez a diák az imént kapott jelest, pedig semmit sem tudott, az se nem törvényes, se nem jogos…