Így néz ki a magyar nyelven terjedő történet:
“A szakmámat illetően kőműves vagyok. A baleset napján egyedül dolgoztam egy új hatemeletes épület tetején. A munkát befejezve észrevettem, hogy maradt még pár tégla, amelynek a súlya a későbbi mérés szerint száztíz kiló volt. Mivel nem akartam lecipelni, elhatároztam, hogy az épület oldalához erősített hatodik emeleti csigán egy hordóban leengedem őket.
Lent, a földszinten rögzítettem a kötelet, visszamentem a tetőre, behúztam a hordót és beraktam a téglát. Ezután lementem, kioldoztam a kötelet és erősen megmarkoltam, hogy szép lassan leengedjem a száztíz kilónyi téglát. Mint a baleseti jegyzőkönyvből kiderül, én csak hatvanhárom kiló vagyok. Meglepetésemben, hogy ilyen gyorsan felránt a súly, elfelejtettem elengedni a kötelet és gyorsan repültem fölfelé a fal mentén.
A harmadik emelet táján találkoztam az ugyanolyan sebességgel lefelé tartó hordóval. Ez magyarázza a baleseti formanyomtatvány 3. részében szerepeltetett koponyatörést, kulcscsonttörést és kisebb zúzódásokat. Az ütközéstől nem igen lassultam le és csak akkor álltam meg, amikor a jobb kezem ujjai kétizületnyi mélységben beszorultak a csigába, ahogy az említett jegyzőkönyv 2. bekezdésében leírtam. Szerencsére ekkor már visszanyertem a lélekjelenlétemet és a rendkívüli erős fájdalom ellenére is képes voltam kapaszkodni a kötélbe.
Nagyjából ugyanakkor ért földet a téglákkal teli hordó, és kiszakadt a feneke. Maga a hordó téglák nélkül körülbelül 22 kiló, és itt újra felhívnám szíves figyelmét a testsúlyomra. Mint bizonyára sejti, gyors ütemben elindultam a fal mentén.
A harmadik emelet magasságában találkoztam a fölfelé tartó hordóval. Ez magyarázza a két törött bokát, a kitört fogakat, valamint a lábamon és az altestemen található horzsolásokat.
Ezzel egyébként egy kissé jobbra fordult a helyzetem, mert a hordóval történt találkozás némiképp lelassított, ezért a téglákra zuhanva nem szenvedtem olyan súlyos sérüléseket és csak három csigolyám törött el.
Sajnálattal jelentem, hogy ahogy a fájdalomtól mozdulni sem tudva hevertem ott a téglákon, és észrevettem a fejem fölött hat emelet magasan függő hordót, megint elvesztettem az önuralmamat és a hidegvéremet, és elengedtem a kötelet…”
Újfent egy történet, amelynél nincs szükség átnyálazni az elmúlt évtizedek bulvárlapjait, elegendő valamelyik Brunvand-féle nagy legendagyűjteményt fellapozni. Olyannyira az Amerika-szerte terjesztett klasszikus városi legenda magyar változatáról van szó, hogy a fordító még az olyan részletek átírásával sem bajlódott, mint a szerencsétlenség helyszínéül szolgáló hatemeletes épület.
Too Good To Be True című könyvében a szerző leírja: a főként fénymásolatok, de még e-mailen keresztül is főként beszkennelt gépelt papír formájában terjedő (én is így kaptam, lásd felül) történet az elmúlt évszázadban több komédiában (Fred Allen 1930, Gerard Hoffnung 1950), dalszövegben (Dear Boss, Why Paddy’s Not at Work Today), költeményben megjelent.
Magát a sztorit már 1918-ban lejegyezték egy viccgyűjteményben, Pittsburgh-ben, ír dialektusban, de a történet alapja az a mese, amelyben a róka lecsalja a kútba a sajt után áhítozó farkast (A róka meg a sajt). Egyik legfrissebb megjelenése pedig látható a Babe – kismalac a nagyvárosban című filmben.
A hordós történet főszereplője gyakran bevándorló, vagy éppen a Vietnamban állomásozó amerikai hadsereg helyi alkalmazottja, de néha egyszerű, képzetlen szakmunkás (a magyar változat kicsit régies, mesterkélten hivatalos hangvételű „Szakmámat illetően kőműves vagyok” formulája is ez utóbbit sejteti).
Encyclopedia of Urban Legends című könyvében Brunvand felhívja a figyelmet a National Enquirer című lap egy 1992-es cikkére, amelyben egy fényképen Robert Ranahan lakeville-i lakos látható, amint a fenti legendához kísértetiesen hasonlító balesetét illusztrálja – begipszelt jobb kéz és láb, miközben bal kezével egy téglákkal megrakott hordóhoz erősített kötelet szorongat.
Hallgass bele a Why Paddy’s Not at Work Today című számba!
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
ez szinten volt a mythbustersben
the Paddy lie back?!
Arra nem jöttem rá, hogy a hatemeles épülettel mi a baj…
Talán csak annyi, hogy Magyarországon nincs ilyen….
A Reality TV-n volt egy műsor, ahol ezt (mármint az eredeti amerikai változatot) valós esetként mutatták be, még az ürge nevét is bemondták, akivel történt, szépen el is játszották…
már miért ne lenne Magyarországon hatemeletes épület?
hát ha valaki olyan hülye -vagy- olyan ügyesnek gondolja magát az ilyen eset akár meg is történhetne, hogy megpróbálja ij modon elintzézni a dolgokat…
Ezt a történetet anno beküldte valaki a Kretén humorpályázatára. Az illető talán 2. vagy 3. lett, de a következő számban diszkvalifikálták, mert közben kiderült, hogy nem saját írás, ráadásul régi is.
Title: Dubliners – The Sick Note lyrics
Dear Sir, I write this note to you to tell you of me plight
and at the time of writing, I am not a pretty sight;
me body is all black and blue, me face a deathly gray
and I write this note to say why Paddy’s not at work today.
While working on the fourteenth floor some bricks I had to clear;
now, to throw them down from such a height was not a good idea.
the foreman wasn’t very pleased, he beeing an awkward sod
he said I’d have to cart them down the ladders in me hod.
Now, clearing all these bricks by hand it was so very slow,
so I hoisted up a barrel and secured the rope below.
But in me haste to do the job I was to blind to see
that a barrelful of building bricks was heavier than me.
So when I untied the rope the barrel fell like lead
and clinging tightly to the rope I started up instead.
Well, I shot up like a rocket till to my dismay I found
that halfway up I met the bloody barrel comming down.
Well, the barrel broke me shoulder as to the ground it sped,
and when I reached the top I banged the pully with my head.
Well, I clung on tight through numbed shock from this almighty blow
and the barrel spilled out half the bricks fourteen floors below.
Now, when these bricks had fallen from the barrel to the floor
I then outweighed the barrel and so started down once more;
still clinging tightly to the rope, I sped towards the ground,
and I landed on the brocken bricks that were all scattered round.
Well, I lay there groaning on the ground, I thougth I’d passed the worst,
when the barrel hit the pully-wheel and then the bottom burst.
Well, a shower of bricks rained down on me, I hadn’t got a hope
as I lay there moaning on the ground, I let go of the bloody rope.
The barrel than being heavier, it started down once more,
and landed right across me, as I lay upon the floor.
Well, it broke three ribs and my left arm and I can only say
that I hope you’ll understand why Paddy’s not a work today.
http://www.youtube.com/watch?v=T_Vfxuk8x_A