A rózsadombi paktum

Íme a rendszerváltás állítólagos forgatókönyvét “leleplező”, rózsadombi paktum néven ismert konteó egy neten fellelt változata:

“Hozzák nyilvánosságra a Rózsadombi 13 titkos Paktumát!

Egy budai villában 1991. március 15-én [az eredeti verzióban az eseményt 1989-re datálták – UL] titkos tárgyaláson vett részt a távozó szovjet hadsereg tábornoka, a szovjet titkosrendőrség ezredese, az amerikai követség első titkára, a CIA egyik tisztje, az izraeli titkosszolgálat egyik képviselője, a magyar katolikus egyház és az izraelita hitközség egy-egy megbízottja, valamint öt magyar politikai vezető, akik ma is pozíciókat töltenek be. Ők írták alá a magyar nép nevében (!) az ország szabad újjáépítésének tervét korlátozó diktátumot, amelynek értelmében kimennek ugyan a szovjet megszállók, de ezért súlyos árat kell fizetnünk. Íme a hírhedt Paktum húsz pontja:

[1]  A szovjet csapatok békés és barátságos kivonulása Magyarországról.
[2]  A Szovjetunió kárpótlása a hátrahagyott értékekért és javakért.
[3] Barátságos politikai és gazdasági viszony kiépítése a Szovjetunió és Magyarország között.
[4] Szovjetellenes tevékenységek megakadályozása.
[5] A határok kölcsönös megnyitása a Szovjetunió és Magyarország között.
[6]  A volt kommunista párttagok minden büntetés alól való mentesítése.
[7]  A volt kommunista titkosszolgálat, határőrség és rendőrség megvédése az esetleges megtorlásoktól.
[8]  A megbízható volt kommunisták más pártokban való indítása a választásokon.
[9] Az államvagyon átmentése a volt kommunisták kezébe.
[10] Az igazságszolgáltatás megtartása a volt kommunisták kezében.
[11] Minden zsidóellenes megnyilatkozás, megmozdulás és szervezkedés megtorlása.
[12] A jobboldali, szélsőjobboldali pártok indulásának és szervezkedésének megakadályozása.
[13] Állandó hangoztatása annak, hogy a magyar határok véglegesek és azokon nem lehet változtatni.
[14] Az új magyar kormány nem tarthat kapcsolatot jobboldali emigráns személyekkel, szervezetekkel, csoportokkal.
[15] A románok, jugoszlávok és a szlovákok felé csak barátságos nyilatkozatok láthatnak napvilágot.
[16] Az 1956-os eseményeket, mint a kommunizmus megjavítását célzó mozgalmat kell beállítani, és csak azokat szabad szóhoz juttatni, akik ezt így értelmezik.
[17] A magyar hadsereget egyharmadára kell csökkenteni.
[18] A Szovjetunió az átmentett kommunistákon keresztül megtartja politikai befolyását Magyarországon, az Egyesült Államok viszont megerősíti gazdasági befolyását a magyar életben.
[19] Magyarország teljes garanciát ad a magyarországi nemzetiségek nyelvi, népi, kulturális, politikai és gazdasági jogainak gyakorlására.
[20] Magyarország teljesen kártalanítja a magyar zsidóságot a második világháború alatt elszenvedett veszteségeiért.

Azok, akik 1991. március 15-én aláírták a fenti húsz pontot, még akkor sem mentesülhetnek a vád alól, ha kényszerhelyzetben tették ezt. Másfelől, ha a Paktum pontjait — titokban — még [2002-ben is-TJ] érvényesnek tartják, akkor ez a magatartás hazaárulásnak minősül, amiért törvény előtt kell felelniük.

A találkozó résztvevői: Antall József, Boross Péter, Göncz Árpád, Horn Gyula, Paskai László, Pető Iván, és a MAZSIHISZ-től Zoltai Gusztáv.  +++ Tóth Judit”

A 20 pont a kilencvenes évek közepe óta rendszeresen felbukkan különböző szélsőjobbos portálokon – esetenként a nagypolitikában is. A fent idézett változatot az emigráns szélsőjobbos sajtó egyik oszlopának számító Hídfő –  Új Hídfő – 24. Óra vonulat többedik mutációjáról, a Hazánkért.com-ról szedtem. Ennek különlegessége, hogy míg az eredeti verzióban a történetet 1989-re teszik, itt 1991 a dátum.

Jeszenszky többfrontos harca a paktum ellen

A fent idézett Hazánkért közöl egy Jeszenszky Gézának tulajdonított levelet is, amelyben a volt külügyminiszter értetlenkedését fejezi ki a paktum közlésével kapcsolatban.

„ … ez egy primitív kitalálás, jóval az állítólagos dátum után készítették. De ha a tartalmi képtelenségek nem elég meggyőzőek valaki számára, akkor nézzük az állítólagos aláírókat. Antall ’89 tavaszán még egy széles körben teljesen ismeretlen, történész, múzeumi igazgató volt. (…) Az MDF elnöke Bíró Zoltán volt, az ő helyére választották Antall Józsefet az MDF II. országos gyűlésén ’89. október 22-én. Boross Péter akkor még semmiféle politikai szerepet nem vitt, nem volt tagja az MDF-nek, de valószínűleg más pártnak sem, egy vendéglátóipari vállalat vezetője volt. Göncz Árpád a Szabad Kezdeményezések Hálózatának, majd az abból alakult Szabad Demokraták Szövetségének egyszerű tagja volt (…) 1989. márciusában az akkori MSZMP-nek nem az akkori külügyminiszter, Horn volt a vezetője, a párthierarchiában jóval előtte állt Pozsgay Imre és Németh Miklós miniszterelnök is, tehát ha lett volna ilyen többpárti találkozó, akkor azon az állampártot nem Horn képviselte volna.”

Jeszenszky már korábban – 1996-ban – is szót ejtett a paktumról, akkor Homoki János FKGP-képviselő felszólalására reagálva elmondta:

„Eddig én csak FMR röplapokon hallottam vagy láttam, olvastam és talán suttogó propagandában, hogy itt a rendszerváltozás során lett volna egy úgynevezett ’rózsadombi paktum’. Szeretném itt is leszögezni – aki tanú is voltam -, hogy semmiféle ilyen paktum nincsen”.

Szintén Jeszenszky egy 2005-ös, Hankiss Elemérnek címzett írásában rámutatott:

„Akik ma a kommunizmus bűneinek a számonkérését, a felelősségre vonást, a ’tavaszi nagytakarítást’ kérik számon, és ezt a semmilyen formában nem létezett ’rózsadombi paktum’ számlájára írják, elfelejtik, milyen volt az ország hangulata 1989-ben. 1956-ra emlékeztető egység volt abban, hogy a szocializmusnak nevezett moszkvai mintájú kommunizmus, a ’proletárdiktatúra’, egy súlyos bűnökkel terhelt zsákutca, és a Gorbacsov-féle ’új gondolkodás’ jóvoltából most esélyünk van ettől megszabadulni. (…)”

Mit mond a paktumról az áttért baloldal?

Téma volt a paktum az Új nemzedék 2005-ös kőszegi tanácskozásán is. A rózsadombi paktumtól a Taxisblokádig címet viselő előadáson Szűrös Mátyás elmondta: a szöveg kitaláció. (Vas Népe, 2005. szeptember 2.) Az országgyűlés egykori elnöke cáfolta, hogy a térség átalakulását a nagyhatalmak titkosszolgálatai irányították volna, ugyanakkor megjegyezte, Magyarország az egyetlen szocialista állam volt, ahol az akkori elit részt vett a változásokban. Állításához Csintalan Sándor is csatlakozott, aki szerint az egész nem több népi kitalációnál.

Szűrös szerint ennek ellenére mind a KGB, mind a CIA „kézben tartotta a szálakat”. „… a bomlás és alakulás idején a szovjet hadsereg 20 elit hadosztályt tartott fegyverben az NDK-ban, többet, mint az egész magyar haderő. Ez azt jelenti, hogy nem akarták feladni pozíciójukat. Aztán jött Málta, a két elnökkel. Ezen megegyeztek, hogy szabad folyást adnak a kelet-európai eseményeknek” – mutatott rá Szűrös, hozzátéve: „ a KGB nagy erőkkel volt akkoriban jelen nálunk. Igaz, egészen közvetlen szerepet nem vállalt, eltérően 1956-tól”.

Jobboldali vélemények

„Én rózsadombi és egyéb titkos megállapodásokról nem tudok. Azt viszont nem zárom ki, hogy valamiféle paktum köttetett nemzetközi szinten, így menthette át a diktatúra MSZMP-s és KISZ-es vezető rétege hatalmát a nyolcvanas évek második felében, előbb a gazdaságba és a tömegtájékoztatásba, 1994-ben a kormányzati hatalomba” – nyilatkozta 2005 decemberében Lezsák Sándor a Magyar Nemzetnek.

Dávid Ibolya egy 2004-es tévéműsorban nézői felvetésre reagálva elmondta: a mendemondákról hallott, de Antall József miniszterelnök a leghatározottabban cáfolta mindezt.

„Ami volt, az az Országgyűlés megalakulásakor, azért hogy kormányozható legyen Magyarország, egy olyan alkotmánymódosítás, amelyet ott a Parlamentben mindenki által tárgyalt módon a kétharmados törvények csökkentése érdekében a Magyar Demokrata Fórum és az SZDSZ között jött létre, csak azért, hogy az ország kormányozható legyen …”

A rózsadombi paktum egyik hirdetője a nagypolitika színpadáról Grespik László volt, aki egy 2002-es gyöngyösi MIÉP-es kampányrendezvényen idézte a pontokat. Grespik azonban hozzátette: a paktum tartalmát annak lejegyzőjétől idézi, felelősséget nem vállal érte, de aki ezt akkor leírta, „irtózatos tehetségű jós volt, mert mindez megvalósult”.

Mit mondanak a történészek és a szociológus?

A szövegről megkérdeztem Ablonczy Balázs történészt is, aki azonban az értelmezéshez inkább egy kulturális antropológust ajánlott (március 15., 13 résztvevő, 20 pont, rózsadombi villa, stb). Mindenesetre annyit elmondott, hogy nincs olyan történészkutató, aki komolyan tudna venni egy olyan szöveget, amelynek egyik pontja azt tartalmazza: “a románok, szlovákok és a jugoszlávok felé csak barátságos nyilatkozatok tehetők”.

Aztán Ablonczy 2009-ben mégis rászánta magát egy részletesebb nyomozásra, amit a komment.hu oldalán publikált. Ebben a történész leírja: a rózsadombi paktum első verziója 1992. február 20-án jelent meg az egyesült államokbeli Akron városában kiadott Amerikai-Kanadai Magyar Életben, az írást Bakos Gyula néven Dömötör Tibor lelkész jegyezte. A lap rendszeresen cikkezett az “elmaradt rendszerváltozásról”, 1991-től látens, majd nem is annyira látens zsidózás is előfordult. Azok az elemek, amelyek megtalálhatók a “paktumban”, már mind jelen voltak Dömötör álnéven írt publicisztikáiban. Ablonczy szerint a pontok többsége inkább néhány emigráns személyiség csalódásait, a magyar radikális jobboldal 1991-1992-es napirendjét és a reálpolitikával kapcsolatos görcseit tükrözik, nem pedig bármiféle, a “háttérhatalmak” által megszabott stratégiát.

A paktummal később Paksa Rudolf történész is foglalkozott, aki A rózsadombi paktum című, 2013-as írásában a Cion bölcseinek jegyzőkönyvéhez hasonlította a teóriát. Kutatása tanulságait Krekó Péter Tömegparanoia című könyvében eképpen foglalta össze:

“A rózsadombi paktum újra és újra felbukkanó meséjét a nyugati életszínvonal elérését remélők csalódottsága teszi ‘hihetővé’ az összeesküvés elméletek iránt fogékonyak körében. A történet ugyanis azt sugallja, hogy a magyarság rendszerváltás utáni sikertelensége, a beteljesületlen remények kizárólag a világot uraló idegen hatalmak és az azokkal szövetkező hazaáruló magyar politikusok összejátszásának köszönhetők. (…) Ezzel pedig felmentést és erkölcsi elégtételt is kínálnak az örökké elégedetlen, de helyzetének javításáért nagyobb erőfeszítésre többnyire nem is hajlandó, s emiatt magát kiszolgáltatottnak érző tömegeknek.”

Magyarországon mindig is kedveltek voltak a kisnemzetek kiszolgáltatottságát bemutató összeesküvés-elméletek – mutatott rá Lakatos László szociológus, az összeesküvés-elméletek kutatója egy 2004-es interjújában (Klubrádió, Kontra). A beszélgetés során – amelyben a rózsadombi paktum is szóba jött – Lakatos megjegyezte: az emberek többsége azért szereti az ilyen típusú elméleteket, mert egyrészt igazolva látja bennük saját előítéleteit, félelmeit, másrészt beavatottnak érezheti magát. De „a fő élvezeti érték, hogy valakit hibáztatni lehet. Hogy itt vannak a gonoszok, akik rosszban sántikálnak”.

Fotó: fortepan.hu