Ebben a cikkben nem egy legenda leleplezésről, hanem annak tudatos felépítéséről lesz szó. Az Eltérített márkák című könyv a The Blair Witch Project (magyarul Ideglelés) című horrorfilm példáján mutatja be, hogyan lett egy sztárok nélküli, szinte vizsgafilm minőségű anyagból 241 millió dollárt hozó kasszasiker – a tudatos és precíz legendaépítésnek köszönhetően. Az alábbiakban Alex Wipperfürth könyvéből idézek néhány szerkesztett részletet a kiadó engedélyével.

The Blair Witch Project (1999) – Trailer

Fan-Made trailer using actual footage from the official teasers. Instead of uploading two similar videos, I made my own personal cut.”In October of 1994, thr…

Az Ideglelés mitológiája

A film készítői az alacsony költségvetésből előnyt kovácsoltak. Marketingkampány helyett a nagy ötletet dobták piacra – az Ideglelés mitológiáját – olvasható a könyvben. A mozifilm marketingstratégiájának legradikálisabb eleme az volt, hogy állítólag már két évvel a premier előtt elkezdték a filmmel kapcsolatos városi legenda elhintését. Nem a filmmel kapcsolatos üzeneteket terjesztettek, hanem a helyszínnel kapcsolatos kérdéseket tettek fel. Tényleg létezett a blairi boszorkány? És a keresése közben tényleg meghalt három egyetemista?

A marketingcsapat később ködösítéssel gyorsította fel a mítosz terjedését. Nem lehet pontosan tudni, hol húzódik a dokumentumjelleg és a fikció közötti határ. Az első klipeket nem előzetesként, hanem egy dokumentumfilm leleteként mutatták be. Mielőtt egyetemi filmklubokban vetítették volna a filmet, háromfős promóciós csapatok az „eltűnt” filmeseket kereső fiktív hirdetésekkel plakátolták ki az egyetemi épületeket.

1998-ban a készítők elindítottak egy honlapot, amelyre az Artisan filmforgalmazó cég később ki tudta rakni „bizonyítékait” – álinterjúkat rendőrökkel, néhány oldalt az „eltűnt” filmesek naplójegyzeteiből. Készült egy „dokumentumfilm” is, amelyet néhány nappal a film bemutatása előtt adtak le. Az áldokumentumfilm nemcsak fokozta a film mítoszát, hanem elérte, hogy a nézők úgy érezzék, különleges információ birtokába jutottak.

A filmet a szakmában teljesen szokatlan módon negyven egyetemi filmklubban mutatták be. Miután a Sundance filmfesztivál műsorra tűzte, a filmesek a Utah állambeli Park City környékén kihelyezték „Eltűnt, keressük!” feliratú plakátjaikat. Az ötlet bevált: a fesztivál után az Artisan megvette a film forgalmazásának jogait.

Az Ideglelés sikerében emellett nagy szerepe volt annak is, hogy a két filmes, és később a forgalmazó is hagyta, hogy a média felkapja a témát.

Előkészítés nélkül talán senkit nem érdekelt volna

Az Eltérített márkák című könyv szerzője, Alex Wipperfurth rámutat, hogy az Ideglelés cselekménye megdöbbentően hasonlít egy korábbi film, a Last Broadcast történetéhez. Utóbbi egy kábeltévén futó show stábjáról szól, akik Pine Barrens környékén keresik Jersey rémjét. A stáb tagjai egyenként eltűnnek vagy gyilkosság áldozatává válnak. Utolsó forgatásuk borzalmas anyagát valakik megtalálják.

A hasonlóság ellenére a Last Broadcast nem futott be olyan karriert, mint az Ideglelés. Talán éppen azért, mert a szerzők nem hintették el előre a Jersey réme és az eltűnt stáb hírét. Bár jó honlapot készítettek és ravasz marketinggel támogatták a filmet a fesztiválokon, ezek csak a kész film promócióját szolgálták. John Hegeman, az Artisan marketingese, akinek nagy szerepe volt az Ideglelés sikerében, azt mondta: „Ennek a filmnek a marketingje utánozhatatlan, mert a csillagok már nem állnak össze ugyanígy.”

További olvasnivaló:

Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez!