
Népszerű termékeket a szóbeszéd gyakran kapcsol össze negatívumokkal, legyenek azok a nácik vagy a Ku-Klux Klan (lásd a Marlborós sztorit). A fantás szóbeszédnek négy fő variánsa ismeretes.
1. A Fantát a harmadik birodalomban találták ki, mivel egyéb üdítők – jelesül a Coca-Cola – már nem voltak kaphatóak Németországban. A nácik azonban szerettek volna valamilyen szénsavas üdítőt, ezért létrehozták a sajátjukat.
2. A Fantát a Coca-Cola gyártotta a náciknak, mivel az akkori politikai légkörben kereskedelmi öngyilkosság lett volna, ha a szövetséges erők ellenségei is ugyanazt az üdítőt isszák, mint az amerikai csapatok.
3. Abban az időben a Fanta és a Coca-Cola ugyanaz az üdítő volt, csak más logóval látták el a palackokat, hogy az amerikaiak ne tudják meg, hogy ugyanazt isszák, mint a nácik.
4. A Fantát Németországban találták ki, amikor nehezen lehetett az USÁ-ból német földre juttatni a Coca-Cola gyártásához szükséges szirupot.
Mi az igazság a fentiekből?
A Snopes szerkesztői szerint e lehetőségek közül egyedül az utolsónak van némi köze az igazsághoz. A második világháború kitörése előtt a Coca-Cola slágertermék volt a náci Németországban. Az eladási rekordok évről-évre dőltek meg, és a cég 1939-re összesen 43 palackozóüzemet és 600 helyi disztribútort működtetett az országban. A háború azonban mindent megváltoztatott. Ahogy a tengelyhatalmak és a szövetségesek viszonya egyre feszültebbé vált, a Coca-Cola-szirup gyártásához szükséges kulcsfontosságú hozzávalók beszerzése is egyre nehezebbé vált a német üzemek számára.
1938-ban a Coca-Cola német üzletágát vezető amerikai Ray Powers autóbalesetben elhunyt, helyére a német születésű Max Keith került. A német kormány őt nevezte ki a megszállt területeken fekvő Coca-Cola tulajdon felügyeletével. Keith a Coca-Colát Svájcban palackozó cégen keresztül üzenetet küldött az amerikai központba, hogy megkísérli életben tartani a vállalkozás német leányvállalatát. Mivel a kulcsfontosságú összetevőkhöz egy idő után már nem tudott hozzájutni, Keith leállt a Coca-Cola gyártásával, és egy új üdítőt kezdett el gyártani – a Fantát, amely kezdetben a gyömbérre emlékeztetett. (A név onnan származik, hogy Keith a beosztottainak azt az utasítást adta, hogy az új brand elnevezésekor használják a fantáziájukat. A német Fantasie szó hallatán Joe Knipp veterán sales-es egyből bedobta a Fanta nevet.)
A Fantát eleinte számos bizarr összetevő használatával készítették. Jellemzően más élelmiszeripari üzemek maradékaiból, ugyanis a német import ekkortájt – érthető okokból – akadozott. Savót, almarostot, illetve bármi éppen elérhető gyümölcsmaradékot egyaránt felhasználtak. Eleinte szaharinnal édesítették, 1941-től pedig 3,5 százalékos répacukrot adtak az üdítőhöz. A Fanta elég jól fogyott ahhoz, hogy az üzemek továbbra is működhessenek: 1943-ban mintegy 3 millió rekesz Fantát adtak el. Nem minden palack tartalmát itták meg, egy részét ételízesítőnek használták, mivel a cukrot ekkor már csak fejadagonként lehetett kapni az országban.
A háború után készült jelentések szerint a háború végéig a Coca-Cola Atlantában székelő vezérei nem tudták, hogy Keith nekik, vagy a náciknak dolgozik, ugyanis nem tudtak vele kapcsolatba lépni. Keith azonban felügyelte a cég üzemeit, és nagyrészt neki köszönhető, hogy a Coca-Cola a háború után azonnal vissza tudott térni a német piacra. A vállalat által felbérelt nyomozó jelentése szerint Keith nem lépett be a náci pártba, annak ellenére, hogy többször is felszólították erre. A háború után minden profitot – beleértve a Fanta árusításából származó összeget is – a cég rendelkezésére bocsátott.
Ha tetszett a cikk, csatlakozz te is az Urbanlegends.hu-t támogató közösséghez! Tudj meg többet itt!
Iszonyú kiváncsi lennék, mi történt Keith-szel? Ismerve a multik logikáját, valszeg beperelték a kamatok miatt. Tudniillik, több évig “használta” a cég profitját, mindenféle kontroll nélkül. A per eltartott vagy tíz évig,és természetesen a multinacionális vállalat teljes győzelmét hozta, majd a történet végén hősünk (Herr Keith) egy Baden-Würtenbergi szatócsbolt eladójaként ment nyugdíjba, majd rövid wurst und bier fogyasztás után elhalálozott. A Coca Cola saját halottjának tekinti, sőt két felfedezettjét (Keith Richards-Rolling Stones, és Keith Carradine szinész) róla nevezi el, amikor jelölt urakat elindítja a pályán. Vagy valami ilyesmi…
Bő lére eresztve:
http://xroads.virginia.edu/~CLAS…coke/ coke2.html
Engem az egy hangyányival jobban izgat, hogy mi történt azzal a profittal, amit a háború után Keith visszaadott a CC-nak. Gondolom, a CC a hozzá mindvégig hűséges német nép felé érzett hálája jeléül visszaforgatott a háború utáni újjáépítésbe…
minek kell mindenbol politikat csinalni?
van egy rendes cegvezeto aki nem veri at a fonokeit, hanem mindent megtesz a ceg eletbentartasaert, sikereert, es kozben meg a naci partba se lep be.
biztos vagyok benne, hogy senki nem kovetelt kamatokat tole, foleg hogy a penz valoszinuleg svajci bankokban kamatozott, esetleg a helyi bankokban szerte europaban. az hogy haboru volt meg nem jelenti azt hogy a bankok nem fizettek kamatot!
azt hogy a cc mit tett a profittal az meg az o dolguk, a sajat penzuket befektetve inditottak el az uzletet, miert ne tartanak meg a profitot, ez nem kommunizmus, ahol ha kemenyen dolgozol akkor valaki mas kapja a profitot!
Én úgy tudom Hitler szerette a Coca Colát. Úgy hallottam, hogy mozizásnál mindig azt ivott. :-)
(Minden politika nélkül.) :-D
Igen, ezt én is olvastam, Szacsi.
Egyik kedvenc filmje az Elfújta a szél (jellemző példája a germán balladákon alapuló Wagner operáknak :D) közben szürcsölte a Coca Colát
Hát én meg várom, hogy a mikor fogják beperelni a Coca-Colát, hogy fizessen kárpótlást a zsidóknak, mert közreműködtek a Holokausztban :D
Ez a sztori egészen elképesztő, jobb, mint a vonatkozó konteók.
[…] 7. Egy interjúban Vonnegut arról beszélt, hogy amikor hadifogolyként 1944. január 12-én Drezdába érkezett, az alábbi óriásplakát fogadta őt: TRINK COCA-COLA. (vö: A Fanta és a nácik) […]
[…] legendának több változata ismert – itt négy verzióról is olvashattok. A lényeg: a Fanta gyökerei valóban a náci Németországig vezetnek vissza, de a […]
[…] Fanta, avagy a náci kóla téma innen már csak egy köpésre volt. Ezen keresztül pedig gyorsan megérkeztünk az IBM […]