A Fanta és a nácik

Népszerű termékeket a szóbeszéd gyakran kapcsol össze negatívumokkal, legyenek azok a nácik vagy a Ku-Klux Klan (lásd a Marlborós sztorit). A fantás szóbeszédnek négy fő variánsa ismeretes.

1. A Fantát a harmadik birodalomban találták ki, mivel egyéb üdítők – jelesül a Coca-Cola – már nem voltak kaphatóak Németországban. A nácik azonban szerettek volna valamilyen szénsavas üdítőt, ezért létrehozták a sajátjukat.

2. A Fantát a Coca-Cola gyártotta a náciknak, mivel az akkori politikai légkörben kereskedelmi öngyilkosság lett volna, ha a szövetséges erők ellenségei is ugyanazt az üdítőt isszák, mint az amerikai csapatok.

3. Abban az időben a Fanta és a Coca-Cola ugyanaz az üdítő volt, csak más logóval látták el a palackokat, hogy az amerikaiak ne tudják meg, hogy ugyanazt isszák, mint a nácik.

4. A Fantát Németországban találták ki, amikor nehezen lehetett az USÁ-ból német földre juttatni a Coca-Cola gyártásához szükséges szirupot.

Mi az igazság a fentiekből?

A Snopes szerkesztői szerint e lehetőségek közül egyedül az utolsónak van némi köze az igazsághoz. A második világháború kitörése előtt a Coca-Cola slágertermék volt a náci Németországban. Az eladási rekordok évről-évre dőltek meg, és a cég 1939-re összesen 43 palackozóüzemet és 600 helyi disztribútort működtetett az országban. A háború azonban mindent megváltoztatott. Ahogy a tengelyhatalmak és a szövetségesek viszonya egyre feszültebbé vált, a Coca-Cola-szirup gyártásához szükséges kulcsfontosságú hozzávalók beszerzése is egyre nehezebbé vált a német üzemek számára.

1938-ban a Coca-Cola német üzletágát vezető amerikai Ray Powers autóbalesetben elhunyt, helyére a német születésű Max Keith került. A német kormány őt nevezte ki a megszállt területeken fekvő Coca-Cola tulajdon felügyeletével. Keith a Coca-Colát Svájcban palackozó cégen keresztül üzenetet küldött az amerikai központba, hogy megkísérli életben tartani a vállalkozás német leányvállalatát. Mivel a kulcsfontosságú összetevőkhöz egy idő után már nem tudott hozzájutni, Keith leállt a Coca-Cola gyártásával, és egy új üdítőt kezdett el gyártani – a Fantát, amely kezdetben a gyömbérre emlékeztetett. (A név onnan származik, hogy Keith a beosztottainak azt az utasítást adta, hogy az új brand elnevezésekor használják a fantáziájukat. A német Fantasie szó hallatán Joe Knipp veterán sales-es egyből bedobta a Fanta nevet.)

A Fantát eleinte számos bizarr összetevő használatával készítették. Jellemzően más élelmiszeripari üzemek maradékaiból, ugyanis a német import ekkortájt – érthető okokból – akadozott. Savót, almarostot, illetve bármi éppen elérhető gyümölcsmaradékot egyaránt felhasználtak. Eleinte szaharinnal édesítették, 1941-től pedig 3,5 százalékos répacukrot adtak az üdítőhöz. A Fanta elég jól fogyott ahhoz, hogy az üzemek továbbra is működhessenek: 1943-ban mintegy 3 millió rekesz Fantát adtak el. Nem minden palack tartalmát itták meg, egy részét ételízesítőnek használták, mivel a cukrot ekkor már csak fejadagonként lehetett kapni az országban.

A háború után készült jelentések szerint a háború végéig a Coca-Cola Atlantában székelő vezérei nem tudták, hogy Keith nekik, vagy a náciknak dolgozik, ugyanis nem tudtak vele kapcsolatba lépni. Keith azonban felügyelte a cég üzemeit, és nagyrészt neki köszönhető, hogy a Coca-Cola a háború után azonnal vissza tudott térni a német piacra. A vállalat által felbérelt nyomozó jelentése szerint Keith nem lépett be a náci pártba, annak ellenére, hogy többször is felszólították erre. A háború után minden profitot – beleértve a Fanta árusításából származó összeget is – a cég rendelkezésére bocsátott.