Báthory Erzsébet, a Vérgrófnő

Ugyan több rém-, sőt szexfilm is meglovagolta Báthory Erzsébet állítólagos perverzitását, a kor egyik legnagyobb hatalmú főura, Nádasdy Ferenc gróf özvegyének mai védői szerint már az is árulkodó jel, hogy sosem indítottak pert ellene – írta Sindelyes Dóra a HVG-ben, még 2005-ben.

A bűnösségét alátámasztani igyekvő jegyzőkönyvek a négy szolgálója elleni tanúvallomásokat tartalmazzák, de azt vastagon. “Özvegy Nádasdy úrnő egy lányt oly kegyetlenül megkorbácsoltatott, hogy patakzott a vére. A verés után pedig csalánnal bedörzsöltette, és mezítelenül, kitárt karokkal, egy karóhoz kötöztetve, szolgája által hideg vízzel öntette le” – vallotta például egy Saáry László nevű tanú. A háromszáz tanú vallomásának és a vádlottakból kicsikart beismerésnek meg is lett az eredménye: nyolc lány meggyilkolásának vádjával három szolgálót kivégeztek. Miután állításuk szerint a lányok gyötrését “parancsra tették”, illetve számos tanú beszámolt a Nádasdyné keze által okozott sérülésekről – gyertyával égetés, húskitépés -, az úrnőt házi őrizetbe kényszerítették, és ott is maradt négy évvel későbbi haláláig.

Bűnösségét, amit négyszáz éven keresztül nem vontak kétségbe, sokféleképpen magyarázták. A HVG cikkében idézett egyik első elemző, Túróczi László jezsuita atya 1729-ben írt ellenreformációs tanmeséjéhez csavart egyet az igazságon: a valójában protestánsnak született Báthory Erzsébetet szerinte az sodorta bűnbe, hogy “kézfogójakor elhagyta katolikus hitét”. Másban is túllőtt a célon: megteremtette azt a legendát, hogy Báthory Erzsébet a szerencsétlen leányok vérében fürdött – nem törődve azzal, hogy ilyesmi fel sem bukkan a jegyzőkönyvekben, nyilván már csak azért sem, mert a vér gyors alvadása miatt lehetetlen is lenne kivitelezni.

Értelmezésekből sosem volt hiány, de hogy a szadista orgiák valóban megtörténtek-e – és ha igen, mekkora szerepet is játszott bennük Báthory Erzsébet -, azt először Benda Kálmán történész vette alaposabban szemügyre 1980-ban. A per iratait vizsgálva gyanúsnak találta a szemtanúk hiányát – a tanúk csak mástól hallottak a tortúrákról -, és hogy az egyetlen, kínzásokat túlélő lányt be sem idézték. A per akár “kitalált vagy felnagyított vádakra is épülhetett” – következtetett Benda. “Ma már nyilvánvaló, hogy az elítélt szolgálókat kínvallatásnak vetették alá. Báthory Erzsébetet nemesi előjogai megvédték ettől, a szolgálóktól eltérően így nem is tudott volna olyan bűnöket bevallani, amelyeket nem követett el. A konstruált bizonyítékok pedig nem bizonyultak elegendőnek” – indokolta a HVG-nek Szádeczky-Kardoss Irma, az ügyről könyvet is író jogásznő, miért nem lehetett bíróság elé állítani Báthory Erzsébetet.

Azok a történészek, akik rágalomhadjáratot sejtenek a háttérben, választ találtak arra is, miért kellett kivonni a forgalomból Nádasdy Ferenc özvegyét. A három részre szakadt Magyarországon a Magyar Királyság területén azok, akik a Habsburgok híveinek számítottak, nem akarták, hogy az erdélyi fejedelemség erőre kapjon. Márpedig Báthory Gábor, Báthory Erzsébet unokaöccse tehetségesen uralkodó fejedelemnek bizonyult, mígnem 1613-ban meggyilkolták. Báthory Erzsébet nevének befeketítése alkalmas lehetett a család hírnevének aláásására – állította Szádeczky-Kardoss Irma. A szolgálók ellen pert indító Thurzó György nádor azért vette célba a Báthory család nevének megtépázását, mert valószínűleg fiának szánta az erdélyi fejedelemséget – feltételezi a jogásznő.

Felmerült az is, hogy Báthory Erzsébet két veje állt a vádak mögött, hogy így szerezzék meg a jelentős Nádasdy-birtokot, miként az sem kizárt, hogy Báthory Erzsébet birtokainak az özvegy szigorú felügyelete alatt élő vezetése elégelte meg a kemény asszonyi kéz ellenőrzését – olvasható már az Origo 2013-as cikkében.