A bikák és a vörös posztó

Klasszikus tévhit, hogy a bikák „allergiásak” a vörös színre, és jelenlétükben az ilyen színű ruhát viselő emberek könnyen bajba kerülhetnek. Bizonyítékként pedig ott vannak a bikaviadalok, ahol piros színű köpennyel vadítják az állatokat.

Ma már talán többen tudják, mint amennyien nem, hogy a bikákat valójában a kendő mozgatása vadítja meg. A vörös szín már csak azért sem hergelné őket, mert nem képesek érzékelni azt. A piros kendő a bikaviadalokon inkább a közönségnek szól. A vérre éhes nézők többségének ugyanis a vörös színről a vér jut az eszébe, ez az asszociáció pedig hatásos előjáték a bikaviadalok véres fináléjához.

Az emberek színlátása annak köszönhető, hogy az emberi retinában található háromféle csapsejt háromféle hullámhosszú elektromágneses sugárzásra – a kék, zöld és piros színű fényre – érzékeny pigmentet tartalmaz. A látórendszer érzékeli a háromféle csap ingerületi állapotának arányát, és ezáltal képes a színek érzékelésére. Egy modern elmélet szerint a színlátó emberelődök sokkal könnyebben tudtak szénhidrát-gazdag táplálékhoz (érett, azaz nem zöld gyümölcshöz) jutni, ez pedig jobb agyi energiafelhasználást, ezáltal variábilisabb életmódot, a színlátás további fejlődését tette lehetővé.

Az állatok színlátása változó. A tapasztalatok szerint a rovarok számos fajának kitűnő a színmegkülönböztető képessége. A gerincesek között a halak és a hüllők egyes fajai biztosan jó, a madarak kitűnő színlátók – a színes részletek megkülönböztetése óriási segítséget nyújt számukra a távoli éleslátásban is. Az emlősökről korábban azt gondolták, hogy a főemlősök kivételével színvakok, az újabb vizsgálatok azonban ezt cáfolták – bizonyos színeket látnak, bizonyos színeket – többek között a pirosat – nem.

Tuch fürs Publikum
Miért vadul meg a bika a vörös színtől?
Interjú Pléh Csabával
Az érzékelés
Bull Shot