A nőnek, aki kora két nagyhatalmú vezérét is elcsábította, gyönyörűnek kellett lennie, gondolja Kleopátráról az utókor. Egyiptom egykori uralkodónője a mai napig a női szépség egyik szimbóluma, és ezen az sem változtat, hogy a szkeptikus megközelítés hívei ma már szinte hangosabbak az interneten, mint a csodálók.

A múlt heti szóbeszédmarketinges olvasónapló után egy másik könyv és egy másik téma: irodalmi átverések Melissa Katsoulis Telling Tales: History of Literary Hoaxes című könyvéből. Ma az írónő által első irodalmi hoaxként említett Dionüsziosz-ugratás történetéről olvashattok.

Tavaly december közepén görög régészek kitalációnak nyilvánították a Taigetoszról mélybe dobott, fogyatékos csecsemők történetét.

A karthágói só legendájához hasonlóan mindenki ismeri Nero gyújtogatásának történetét, egyértelmű bizonyítékok hiányában azonban a történészek véleménye megoszlik e kérdésben.

A mondást sokan Senecának tulajdonítják, valójában azonban a római filozófus ezt nem mondta. Nem is írta. Sőt.

Kr. E. 146-ban a rómaiak elfoglalták Karthágót, a várost lerombolták, romjait pedig sóval hintették be – olvasható még a történelem könyvekben is.

A maratoni futás távja száz-egynéhány méterrel hosszabb, mint az eredeti Athén-Maraton távolság. Ennek mi az oka? A legenda szerint az első versenyen a királyi lelátót kellett ennyivel odébb építeni.