Sajtó
Népszabadság, 2009. november 2.
“Marinov Iván gyerekkora óta szereti onnan nézni a történeteket, hogy mi a célja vele a mesélőnek. Öt éves szisztematikus gyűjtőmunkája során építette fel a mára közel félezer történetből álló Urbanlegends.hu adatbázist. Úgy látja, hogy az összegyűjtött típustörténetek segítségével – behelyettesítésekkel, kis cserékkel – olyan legendák, átverések is megfejthetők, amelyek az oldalon egyébként nem találhatók meg.”
Readers Digest, 2009. augusztus
“Az Urbanlegends.hu weboldal összegyűjti a tudomány és a józan ész álláspontját az embereket érdeklő kérdésekről – az értékelés már az olvasó dolga. Az oldalt alapító Marinov Iván (33) “Legendavadászat” címmel harmadmagával könyvet is írt a témáról”
‘„Az UL- azért indítottam, mert meguntam, hogy napról napról kaptam a kamuleveleket ismerősöktől, és folyton válaszolnom kellett rájuk, hogy „nem, ez nem igaz”, „nem, ez sem”, „felesleges továbbítgatni a leveleket ezerfelé, senkinek nem lesz belőle pénze, legfeljebb a szerverek halnak be egy idő után”. Létrehoztam hát ezt az oldalt, és innentől kezdve url-ekben válaszoltam” mesélt marinov a városi legendákkal foglalkozó blog születéséről.’
A sas leszállt, 2009. április 6.
“full respekt. olyan sokan dolgoztak már ezen a cuccon, marinovnak sikerült. taps-taps.”
„Hála a netnek, egy történet néhány nap alatt az egész világon elterjedhet – állítja Marinov Iván. – S attól, hogy valami több forrásból érkezik, még lehet legenda.”
“Ez egy nagyon-nagyon szuper könyv, mert olvasása közben számos alkalommal világosodhatunk meg olyan kérdésekben, amik évek vagy évtizedek óta birizgálják a képzeletünket, de eddig igazából sosem vettük a fáradságot, hogy utánajárjunk valóságtartalmuknak. És most itt van, egy könyvben összegyűjtve egy csomó problémára a válasz – ha nem is mindig a végleges és megnyugtató, de a szerzők mindent megtettek, hogy a lehetőségekhez képest meggyőző alapossággal járják körül, magyarázzák meg, illetve leplezzék le a különféle népszerű tévképzeteket.”
“Egy ősi, szörnyű bűnünket kell törlesztenünk: a blog indulása körüli kavarodásban elmulasztottunk megemlékezni az utóbbi idők egyik legremekebb magyar könyvéről, a maga nemében hiánypótló Legendavadászatról.”
Magyar Narancs, 2006. június 15.
“Ezúttal például három fiatal újságíró, mellesleg a témával behatóan foglalkozó urbanlegends.hu oldal működtetői döntöttek úgy, hogy szinte enciklopédikus alapossággal összefoglalják mindazt, amit az elménket terhelő felesleges ballasztról tudnunk érdemes (…) ”
“Mióta a világ világ, mindig létezett az informális hírcsatorna, és máig „üzemel” az agóra. A hajdani kocsmát, kispadot, vállalati büfét részben már felváltotta a blog, az sms, az e-mail. E fórumokon a száraz tényközlő híradásoknál nemegyszer jóval izgalmasabb és tanulságosabb életanyaghoz juthatnak hozzá a sztorizni szerető emberek, s a hallottakat később, ha sokszor nem is tudatoson, tényként mesélik el egymásnak.”
“Legendák, szóbeszédek, tévhitek és átverések adják a városi folklórnak részint a legmakacsabb, részint a legszórakoztatóbb, illetve a leginkább hajmeresztő elemeit. (Az ’56-os totónyertes, a Köztársaság tér titkos kazamatái, a hírszerzésre használt bálna, a 15 millió magyar, a lerombolt Nagydobrony, a New York-i merénylet titkai, a földönkívüliek jelei, gabonakörök, kamu weblapok, többéletű médiakacsák stb.) Ezeknek eredt a nyomába néhány érzékeny kollégánk, és szembesítette a túlélő mendemondákkal a terület illetékes szakembereit, kutatóit. Így azt is megtudjuk tőlük: mit érdemes elhinni, s mit nem. Kevesebbet szabad, mint gondolná!”
Amúgy képzeljék, hallottam a nagymamám szomszédjától, aki mindig jól értesült, neki aztán hihetnek, hogy megjelent egy könyv a városi legendákról, egy szellemes mű, amely egyszerre mos be tudományosnak mondott elméleteknek, mint például a Sapir-Whorf hipotézisnek a nyelvi relativitás elméletéről és Malvinkának, aki elhitte, hogy van a csóknak világnapja.
Nők Lapja Café, 2006. május 19.
Marinov Iván, Dezső András és Pál Attila könyve rendkívül szórakoztatóan, finom humorral, korrekt információkkal igyekszik leplet rántani mindennapi naívságainkról.
Kossuth Rádió, 2006. május 12.
Evolúciós lépések figyelhetők meg a legendákban, életre kelnek, kombinálódnak, feltűnnek, majd eltűnnek, hogy azután újra életre keljenek. Jobban figyelünk a pletykákra, mint a hírforrásokra. Ma már megbizható hírforrás nincs – főleg a tinik gondolják így. A stúdió vendége volt Pál Attila, a Legendavadászat egyik társszerzője és Szveterszky Zsuzsa kommunikációkutató, aki éppen most doktorál szociálpszichológiából.
Azóta kiderült, hogy ez a könyv tényleg nagyon jó. Apránként előveszi a legnagyobb téveszméidet, a béka cigiztetéstől kezdve az AIDS terjedésén át az eszkimóknak 200 szavuk van a hóra című orbitális képzelgésig, majd leültet mozizni, mintha csak a National Geographicot olvasnád. Tanulságosan és viccesen.
Megannyi elterjedt és bizarr tévhitet, összeesküvés-elméletet, rémtörténetet és kamufigyelmeztetést gyűjtöttek össze magyar internetes újságírók a Legendavadászat című friss HVG-könyvben, amelyet a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon pénteken mutattak be.
Népszabadság Online, Jövő 7, 2006. április 28.
Az emberek az információk jelentős részét bizonytalan eredetű közlésekből szerzik, ezeket később tényként mesélik el. Ezeknek a legendáknak, átveréseknek, rémtörténeteknek járt utána Marinov Iván, Dezső András és Pál Attila, a HVG Kiadó és Discovery Channel gondozásában megjelent kötetben.
A mobiltelefonon és elektronikus levélben is terjedő rém- vagy álhírek a tömegdemokráciák – társadalom-lélektani szempontból sokatmondó – kampány(mellék)termékei.
A Brüsszelben zajló román-magyar pálinkavitában a magyar főtárgyaló a román értelmező szótárat felcsapva tudatta az EU-val, hogy a pálinka még a románok szerint is ősi magyar ital – állítja egy legenda. Mi ebből az igazság? Ennek és más történeteknek jár utána a Legendavadászat címen most megjelent könyv. A kötetben szereplő pálinkás sztorit most a hvg.hu-n olvashatják először.
A közelmúltban jelent meg a HVG Kiadó Legendavadászat c. könyve. A szerzők megannyi elterjedt és bizarr tévhitet, összeesküvés-elméletet, rémtörténetet és kamufigyelmeztetést gyűjtöttek össze ebben a könyvben, öt fő motívum köré csoportosítva. Az egyes legendák tartalma mögé nézve igyekeznek felfejteni keletkezésük körülményeit, és szakemberek, vagy épp az anekdoták főhőseinek segítségével felderíteni azoknak cáfolatát is. Az alábbi fejezetet a Kiadó engedélyével közöljük, Pál Attila tollából.
A kifacsart “szórakoztató irodalom” kifejezés végre elnyeri méltó jelentését. Merthogy azért ez mégiscsak egy érdekes könyv, és abból a fajtából való, amit biztosan végigolvas mindenki, aki a kezébe veszi. Távol áll tőlünk a szemérmes szentimentalizmus, de két Havas-könyv és három másik celebönéletrajz között végre valami nem totálisan ciki is kikerül a könyvesboltokba. Ha kiteszik.
Miért ajánljuk? “Mert a széles látókör mindenkinek jár” – idézhetnénk az ismert televíziós riportert, aki nem mellesleg szintén első osztályú legendagyáros.
Tudtad, hogy a Microsoft szövegszerkesztőjébe évtizedek óta kódolva volt a szeptember 11-i merénylet? Bebizonyították, hogy évente minden ember nyolc pókot nyel le álmában. Ezekhez hasonló városi legendák nyomába ered egy most megjelent könyv.
10 perce másfél kilónyi városi legenda boldog tulajdonosa vagyok. Másfél hét múlva hivatalosan is bemutatkozik az „urbalegeds team” Legendavadászat c. könyve, viszont már mától publikus az új Urbanlegends site.
Talán Bertrand Russell mondja, hogy más emberek titkos erényeiről valahogy nem szoktunk pletykálkodni. Nyilván a pletykálásnak is van lélektana, egyik formáját városi legendák névvel szokás illetni. Az Urbanlegends bloggerével beszélgettünk, aki épp könyvet és új weboldalt farag magának. Ultrahosszú beszélgetés, csak erős idegzetűeknek…
Interneten terjedő átveréseket, a hihetetlenség határát súroló, rendkívül népszerű társasági beszédtémákat jelentő legendák valóságalapjait mutatja be tárgyilagosan, tényszerűen és az igazság iránti feltétlen tisztelettel az urbanlegends.freeblog.hu elnevezésű magyar nyelvű blog.
Mi ez valójában? Mókás szórakoztatás, ismeretterjesztő misszió, a leleplezések színtere? Egyszerre mindegyik, s legkevésbé sem blog. Pusztán a forma, a keret az, ami az internetes naplókra (webblog) emlékeztet, de mindez mit se számít, ha olvastatja magát.
“Az interneten terjedő átveréseket, a hihetetlenség határát súroló, de mégis terjedő legendákat leplezi le egy magyar nyelvű blog. Noha angol nyelvterületen nagy hagyománya van a hasonló igazságkereső oldalaknak, magyarul ez az első ilyen tematikájú webnapló.
Nincs címke.
Friss hozzászólások